Földi Kinga: Dércsipte Benő és játékbaba

Lassan közeledett Mikulás ünnepe. A gyerekek levelei pedig szálltak sorban az Északi – sark irányába. A manók szorgalmasan gyűjtötték be őket, majd adták át a Télapónak.

A levelek között akadtak irka-firka üzenetek is, a még írni nem tudó gyerekektől. Mikulás egy ilyet kapott kézbe, nem sokkal december hatodika előtt. Az üzenet tulajdonosa egy Bakos Lili nevű kislány volt. Télapó, hogy el tudja olvasni, megsimogatta varázserővel bíró ősz szakállát, és a sorok aranyló szavakká változtak.

A levél így szólt:

Kedves Télapó! Anyukámmal és apukámmal elköltözünk egy másik városba. Nagyon izgulok, mert új óvodába fogok járni. A Hétszínvirágba. Biztos ismered, mert nagyon szép neve van. Szeretnék kapni tőled egy babát, akit mindennap magammal vihetnék az oviba. Ha nem egyedül mennék a csoportomba, biztos bátor lennék. Köszönettel: Lili

A kislány, még egy rajzot is küldött, amin ő maga szerepelt.

Mikulás nagyon szerette volna teljesíteni Lili kívánságát, ezért megkérte az ifjú Dércsipte Benő manót, hogy készítse el a babát. Benő ugyan még csak tanulta a játékkészítést a manók iskolájában, de nagyon ügyesen dolgozott. Télapó tudta, hogy megérett erre a feladatra.

Benő hatalmas boldogsággal állt neki a munkának. Rajzolt, és ragasztott egyszerre. A baba szemeit zöldre festette, a haját pedig pihe-puha fonálból varrta meg. Barna színt választott, hiszen Lilinek is barna haja volt. A babát végül piros ruhába öltöztette, hozzá illő cipellővel.

Késő estére járt már, mire végzett a játékkal, amiről úgy gondolta, hogy tökéletes lett. El is döntötte, hogy megjutalmazza magát egy forró csokoládéval.

Szegény Benő, éppen csak belekortyolt a bögréjébe, mikor hatalmas zajt hallott a műhelye felől. Rozi az egyik manólány feldöntötte a festéket, ami egyenesen az elkészült babára folyt.

– Jaj nekem! – kiáltotta Benő, aki egyből észrevette a baba mosolya mellett éktelenkedő piros foltot. – Most mitévő legyek?

– Annyira sajnálom – szipogta Rozi keservesen. – Csak egy kis ragasztót szerettem volna kölcsönkérni az asztalodról, de a kezem ügyetlenkedett.

Benő tudta, hogy a babát nem lehet megjavítani. Körbenézett, miből tudna új játékot készíteni. Sajnos nem maradt sem barna fonala, sem piros anyaga. Kénytelen volt egy teljesen más küllemű babát megformálni.

Fent maradt, hogy egész éjjel dolgozhasson. Reggelre készült el az új, szőke hajú, kék ruhás babával. Szeme a játékot figyelte. Szép volt ugyan, de az előző baba báját meg sem közelítette. Benő kedvtelenül otthagyta az asztalon, majd hívta a csomagoló manókat, hogy vigyék el.

Miután nagyon elfáradt, úgy vélte nem fog ártani egy kis pihenés. Télapó úgyis csak napnyugtakor indul útra. A manó bebújt hát az ágyába, és mély álomba szenderedett.

Este a harangok ébresztették Benőt.

– A csudába, hiszen már besötétedett. Lekéstem a Mikulás szánjának az útra kelését – mondta csalódottan.

Benő nagyot sóhajtva a műhelye felé vette az irányt. A kiborított festék már teljesen megszáradt a földön.

– Ezt fel kell takarítanom – gondolta, és elkezdte keresni a szappant.

A kutakodás közepette szeme megakadt a szőke hajú, új babán. A csomagoló manók nem vitték el. A festékes arcú baba azonban nyomtalanul eltűnt.

Benő szaporán kiszaladt a műhelyből.

– Egy játék itt maradt! – szólt hangosan a többieknek.

Rúfusz, aki a Telizsák manók vezetője volt, odalépett Benőhöz.

– Az lehetetlen – mondta. – Mindent átszámoltunk kétszer. Te egy Lili nevű kislánynak készítettél ajándékot, amit én magam tettem bele a Télapó zsákjába.

– De hát itt van a kezemben a játék – hebegte Benő, majd bizonyítva felemelte a szőke hajú babát.

– Én egy barna hajú, piros ruhás babát csomagoltam be – mondta Rúfusz.

– Jaj nekem – kiáltott fel Benő, akinek egy nap alatt már másodszor hangzott el a szájából ez a mondat. – Annak a játéknak festékes volt az arca.

– Nahát, ez nekem fel sem tűnt – szabadkozott Rúfusz. – A Mikulás sajnos már messze jár, nem tudod utolérni.

Benő teljesen kétségbeesett. Lili nem kaphat hibás játékot. Hosszú percekig tartó tanakodás után, végül eszébe jutott valami.

– Csillag a rénszarvas nem ment el Télapóval. Talán ő elvinne engem az emberek világába, hogy kicseréljük a két játékot – mondta Benő.

–  De hát ő náthás. Az orra hegyéig sem lát, annyira tüsszög. Így még kanyarodni sem tud rendesen. Mi lesz, ha repülő jön szembe veletek? – kérdezte Rúfusz.

– Majd csak elboldogulunk valahogy – felelte Benő és nyomban el is rohant Csillaghoz.

A rénszarvas szerencsére örömmel felajánlotta a segítségét. Benő felpattant a hátára és útra kerekedtek.

Télapó varázsereje nélkül lassan haladtak, de a manó azért reménykedett, hogy időben célba fognak érni. Kezében erősen szorította az új babát. Vigyázott, hogy ne essen baja.

Csillag tüsszögve ugyan, de szállt felhőről felhőre. A gomolyfelhők voltak a legruganyosabbak, azokon gyorsabban tudott szaladni.

Repülővel csak egyszer találkoztak. Benőnek köszönhetően sikeresen kikerülték az útját. A pilóta viszont valószínűleg egész életében megemlegeti azt a pillanatot, mikor szállni látott rénszarvast, manóval a hátán.

Benő és Csillag végül nem sokkal Mikulás után értek Lili házához. A Télapó épp mászott ki a kéményből, mikor a manó meglepte őt. Benő mindent elmesélt töviről hegyire.

Télapó gondterhelten vakarni kezdte a fejét, majd így szólt:

– Az idő sürget engem, még hátra van két címem, ahová ajándékot kell vinnem. Kérlek Benő, cseréld ki a játékokat!

Dércsipte Benő elszántan bólintott. Több sem kellett ezután a manónak. Beugrott a kéménybe, és lecsúszott rajta, egyenesen a becses felére huppanva. A zajos érkezés sajnos felébresztette a ház lakóit. Benő félve, hogy észreveszik, elbújt az ágy alatt. Az új baba a kezében maradt. Már nem volt mit tenni.

A padló megnyikordult, mikor a hálóinges Lili totyogott be a nappaliba. Benő próbált, minél közelebb kúszni, hogy megpillanthassa. Szíve hevesen kalapált, ahogyan a lány a Télapó által kikészített ajándékokhoz lépett.

– Jaj nekem – suttogta Benő, mikor látta, hogy Lili a festékes arcú babát emeli fel.

Ami azonban ezután történt arra nem számított. Lili boldogan ölelte magához a babát, majd puszit nyomott a festékes folt helyére.

Hamarosan a kislány szülei is megjelentek.

– Nézzétek! – mondta Lili, a piros foltot mutatva. – Pont olyan anyajegye van, mint nekem az arcomon. Imádom, ő lesz a kedvenc babám.

Benő szívét átjárta a melegség.

– Hát tetszik neki – gondolta meglepetten.

A manó rájött arra, hogy Lili nem látja hibásnak a babát. Sőt igazán szépnek találja.

Benő hosszú ideig rejtőzött az ágy alatt. Szeme nem győzött betelni Lili örömteli arcának a látványával. Délben szökött csak ki a kéményen, mikor a család hozzálátott az ebédhez. Csillag már izgatottam várta őt, hogy elrepülhessenek.

Az Északi-sarkra visszaérve a manó rögtön Mikuláshoz szaladt.

– Rájöttem valamire – mondta Benő izgatottan. – Egy játék szépsége, nem a tökéletességben rejlik, hanem az egyediségében. Lili babáját a festék tette különlegessé.

A Mikulás elmosolyodott az ősz szakálla alatt. Tudta, hogy Dércsipte Benő ezen a napon, igazi játékkészítő mesterré vált.

VN:F [1.9.21_1169]
Rating: 10.0/10 (3 votes cast)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük