Máté Viola: Aranyhíd

János hetek óta várta a levelet, de nem kapott hírt. Minden figyelmét a vizsgáira kellett volna összpontosítania, ehelyett esténként hol az utazást tervezgette, hol reményvesztetten tépelődött albérletében. Rózsa távol volt tőle, és semmi sem segített könnyebben elviselni a bizonytalanságot. Egy szombat reggelen, mikor pár csendesebb nap következett a főiskolán, hazalátogatott Pestről. Útközben beugrott édesanyjáért a…

Olvass tovább

Máté Viola: Madeleine illatai

Philippe összehúzta gyapjúszálas zakóját és megszaporázta lépteit. Szokatlanul hideg volt májushoz képest, és az eső is áztatta Saint-Cloud szürke utcáit. Elszokott már a nyirkos időjárástól, de a csatornaszag még inkább zavarta. Mintha oszló harcsatetemeket vetett volna partra a Szajna. A pályaudvartól pár sarokra befordult a rue des Tennerolles-ra, ahol régi, kőberakásos családi házuk állt. Utcára…

Olvass tovább

Máté Viola: Daphné

A lány csendben rajzolt. Nem tiltotta semmi, így Massimo sem szólhatott érte. De már órák óta ott volt. Még a szénrudakat is hagyta a padlón szanaszét heverni. Massimo hangos csettintés kíséretében felkapott egyet, ami messzebb gurult, és sietős léptekkel a lány felé indult. Megköszörülte a torkát és igyekezett szúrós szemmel nézni, amikor átadta, de a…

Olvass tovább