Az Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga TIZENEGY London, 1653. szeptember 5. És Reginald Bertram utálatos feje végre a porba hullott. Eustace Camber elégedetten figyelte, mint bucskázik le az ostoba lázadó barna üstöke a pódium fából tákolt lépcsőin, s fröcsköli be átkozott kék vérével a legelöl bámészkodókat. Cambernak régen volt ilyen jó napja. Nem várta…
A 10. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga I. 37/481-691 Törökülésben gubbasztok a földön, az ablak tárva-nyitva. A közelgő vihar szele anyám másodkézről szerzett függönyeibe tép, úgy hullámzanak fölöttem, akár egy háborgó tenger. Harminchét. Négynyolcvanegy. Hatkilencvenegy. Fejből ütöm be a telefonszámot, ehhez mindkét kezem kell, mert remegek, mint mindig, amikor ezt csinálom. A karnis csaknem…
Még csak délelőtt van, de Reni szerint a napi három nem sok. A három elmegy, de több azért ne legyen. Ugye, tudod, miért, Krisztike? Az egész világon két ember van, akinek megengedem, hogy Krisztikének szólítson, Reni az egyik. Elképzelem, ahogy itt ül velem szemben és ezt kérdezi. Tudod, ugye? Persze, tudom. Néhány másodpercig hezitálok, majd…