Fráter Zsuzsanna: Az életre nevel

Ma nem mentem iskolába, igaz tegnap sem. Egyszerűen nincs időm ilyen baromságokra, fontosabb dolgom van. Persze anyámnak reggel azt mondtam, bemegyek, mert már a gyámügy így is zaklatja, de igazából a Kecskét kell megtalálnom. Csak így reggel van lehetőségem elcsípni egyedül a Blahán, a suli után már necces lenne, délután a haverjaival tépnek be valahol…

Olvass tovább

Fráter Zsuzsanna: Pesti gólem

1. Nem lett volna szabad ilyen sokáig magára hagynom Simont. A torkom elszorult, a rossz érzés egyre jobban elhatalmasodott rajtam, ahogy hazafelé tartottam. „Már nem gyerek, 15 éves, ráadásul zseni” – próbáltam magam nyugtatni, sikertelenül. Simon számára, ha elmerült annak a gépszörnynek a bütykölésében, megszűnt a külvilág. Azt sem vette volna észre, ha bomba csapódik…

Olvass tovább

Fráter Zsuzsanna: Kutya egy helyzet

 – Dóri, én … én nem – próbáltam tiltakozni, de csak elfúló dadogásra futotta. A torkom kiszáradt, a mobilt tartó kezem remegett, a vérem a fülemben dobolt, miközben valami elfogadható indokon agyaltam, miért nem vállalhatom Fricit. Persze pánik közben sosem bírok gondolkodni, most sem ment. Az igazat nem mondhattam, már a magyarázkodás lehetőségétől is kivert…

Olvass tovább

Fráter Zsuzsanna: A Zomok

Gyöngy mozdulatlanul lapult a láp sűrűjében. Szíve vadul dübörgött, az izgalomtól kövér izzadságcseppek kúsztak lassan végig a gerincén. Rámarkolt keskeny pengéjű tőrére, és lélegzetvisszafojtva fülelt a finom neszekre. Valaki, aki már egy ideje követte, egyre közelebb ért hozzá. Még beljebb gázolt, egészen összekuporodott. Igyekezett úgy elrejtőzni, hogy majd a háta mögé kerülhessen az idegennek. A…

Olvass tovább

Fráter Zsuzsanna: A lélekfestő

  A Campanile harangja elütötte az éjfélt, a kongás végigsöpört a kihalt utcákon. Ekkorra már minden istenfélő aludni tért, csak a gonosz lelkek nem találtak nyugalomra. Damiano azonban képtelen volt pihenni, vagy akár csak megmozdulni. Lehorgasztott fejjel, összeroskadva ült hosszú órák óta, és csak bámulta a szoba kopott falának támasztott festményt. Mikor késő délután hazaérkezett…

Olvass tovább

Fráter Zsuzsanna: Levél nagymamámhoz

Drága Mamó! Rég elmentél már. Galambszín hajad, hajlott hátad törékeny íve lassan kikopik emlékeimből, mint ahogy a régi fényképek is megfakulnak a hosszú évek alatt. Pedig álmodom veled. Ilyenkor újra látom kis madártested, ahogy fázósan bújik a sparhelt mellé. Kint hideg szél fúj, hangosan süvít az ablak alatt, egy-egy erősebb roham megrezegteti az üvegtáblákat, de…

Olvass tovább

Interjú: Meghitt pillanatok antológia 3.

Már megjelent a Könyvmolyképző Kiadó ünnepi antológiája, a Meghitt pillanatok. A kötetben szereplő novellákat az Írástudó Íróiskola hallgatóinak munkái közül válogattuk ki, illetve a Könyvmolyképző Kiadó több szerzője is írt a kötetbe egy-egy történetet. A Meghitt pillanatok antológia néha barátságokról, néha testvéri kapcsolatról, néha szerelmekről mesél. Egymásra találásról, megbocsátásról, nagy fájdalmak feldolgozásáról, az igazság kimondásáról….

Olvass tovább

Meghitt pillanatok antológia – 3. rész

Idén karácsonyra egy izgalmas, meghitt pillanatokkal teli antológiával készülünk. A kötetben szereplő novellákat az Írástudó Íróiskola hallgatóinak munkái közül válogattuk ki, illetve a Könyvmolyképző Kiadó több szerzője is írt a kötetbe egy-egy történetet. A Meghitt pillanatok antológia néha barátságokról, néha testvéri kapcsolatról, néha szerelmekről mesél. Egymásra találásról, megbocsátásról, nagy fájdalmak feldolgozásáról, az igazság kimondásáról. A…

Olvass tovább

Fráter Zsuzsanna: Baj-társak

 Zsófi először azt hitte, nem lát jól a hajnali derengésben. A házszöglettől – ahonnan kilesett – néhány méterre egy kapucnis alak éppen átmászni készült a magas deszkakerítésen. Pont úgy, ahogyan ő tervezett bejutni az öreg ház udvarába. Halkan szitkozódott, hátizsákját magához szorította, és meglapult a sarkon, a szürkére kopott fal mellett. Nem akarta, hogy a…

Olvass tovább

Fráter Zsuzsanna: Boszorkánytánc

Pipacs, az ifjú boszorkány elégedetten nézett körbe a láp közepén elterülő, apró szigeten. Az öreg fűz körül domborodó földrészt várfalként védte a végtelen nádas. „Igazi rejtekhely, amire minden valamire való boszorkánynak szüksége van!” – nyugtázta magában. Míg idáig repült, nem látott más, száraz foltot a sűrűn benőtt, áthatolhatatlan mocsárban. A felfedezés örömébe azonban apró keserűség…

Olvass tovább

Fráter Zsuzsanna: Szent Ivánnak éjjele

Pipacs mozdulatlanul lapult a nádasban. A lidérccsirke nem messze tőle elmerülten igazgatta pelyhedző, fekete tollait. Pár órája kelt ki a tojásból, de máris úgy nézett ki, mintha legalább egy hónapos lenne. Pipacs tudta, igyekeznie kell. Éjfél előtt el kell kapnia, mielőtt átváltozik közönséges tyúkká, ha fel akarja használni a varázslathoz, amit tervezett. Még magasan járt…

Olvass tovább