Berley Zsófia: Láttalak a buszmegállóban

Ma láttalak a buszmegállóban, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem ráztad meg a világomat. Bőrönd volt nálad, a fejed lehorgasztottad, úgy bámultad a mobilodat. Hajad az arcodba hullott (megnőtt, de nem csoda; négy év hosszú idő), és napszemüveget viseltél, azt a fajtát, amiben tükröződött a hömpölygő tömeg, és én mindent láttam, csak a tekinteted…

Olvass tovább

Berley Zsófia: Az utolsó gróf

Ezért nem fizetnek eleget – állapítom meg magamban, ahogy lefelé igyekszem a kastély főlépcsőjén, és közben próbálok nem orra bukni a szoknyámban. Hogyan tudtak a nők ilyen nevetségesen öltözködni a tizenkilencedik században? Szitkozódva lerángatom a kesztyűmet, hogy rendesen meg tudjak kapaszkodni a korlátban, és mint egy részeg pingvin, arrébb dülöngélek, hogy az emeletre igyekvő stáb…

Olvass tovább

Berley Zsófia: Nem elérhető

A nevem, az igazi nevem Seb, és most kapaszkodj meg, mert elmesélem, hogy mekkora faszságot csináltam. Először is szeretném legszögezni, hogy rohadtul nem így terveztem a dolgokat. Ha listát vezetnék a top tíz barom ötletemről, a kitalált barátnő biztosan mindent vinne (de nagyon minimum benne lenne a top háromban). Ez itt a védőbeszédem, az utolsó…

Olvass tovább