2017 tavaszán meghirdettük Érints meg! pályázatunkat, ahová szerelemmel, vággyal kapcsolatos novellákat vártunk. A 367 pályázati anyag közül végül 12 művet válogattunk be a kiadó decemberben megjelenő, Érints meg! című antológiájába.
Cikksorozatunkban bemutatjuk a kötetben megjelenő novellákat és szerzőiket. A művekről Kozma Réka, a könyv szerkesztője írt.
Sebestyén Kinga
Azt szoktam mondani, hogy életem nagy részét egy bőröndben éltem. No, nem szó szerint, hanem azért, mert a középiskolát is és most már az egyetemet is az otthonomtól távol végzem. Egy erdélyi kisfaluban, Zeteváralján lakom a személyazonossági igazolványom szerint, de jóval több időt töltök Kolozsváron, ahol a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-angol szakán vagyok másodéves hallgató.
Eddig három pályázatos antológiában jelentek meg novelláim, amelyek közül eggyel értem el helyezést is. Az írás mondhatni folyamatosan jelen van az életemben: sokszor előfordul, hogy azon agyalok hazafelé, mi mindenből kell másnapra készülnöm, de elsuhan a fejem felett egy varjúsereg, vagy a szél iszonyatos erővel nekirohan egy fának, összeborzolva az ágakat, s akkor hazaérve azon kapom magam, hogy tanulás helyett az ilyen mindennapi, de valamiért mégis különleges jelenségek által felébresztett gondolataimról firkálgatok a macskás füzetembe. Van ugyanis egy macskás füzetem, ahová a kis „rőzsedalaimat” szoktam leírni.
A jövőben a társadalom működésért egy egész világot behálózó titkos kémszervezet felel. Clare egyike a Hazugoknak, akik beépülnek a világ legbefolyásosabb emberei mellé, és jelentenek róluk. A lány már évek óta együtt van az ország leghatalmasabb energiavállalatának jövendőbeli vezetőjével, és úgy tűnik, hogy a férfi hamarosan megkéri a kezét, ezzel örökre magához láncolva őt.
Clare kétségbeesetten szabadulna helyzetéből, és segítséget kér a szervezet egy másik tagjától. De mit sem sejt arról, hogy Nate, az ismeretlenül is ismerős fiú, akivel összefog, titokban gyermekkoruk óta szerelmes belé.
Az Azok, akik vagyunk izgalmasan ötvözi az akciót a romantikával, és mindehhez olyan disztópikus világ szolgál hátterül, amiben senki sem az, akinek látszik.
„Amikor a nyelve találkozott az ajkammal, az olyan volt, mintha zápor söpörne végig a sivatagon, mintha esőcseppek táncolnának az őserdő levelein, mintha víz öntené el a meddő mezőket, új életet támasztva a mélyben.”
*
*
Nyírő Szabina
1979-ben születtem Tamásiban. Most Veszprémben élek, írok és olvasok, miközben két mentett cicám heverészik rajtam – már ha éppen nem a világban bolyongok, hogy új tapasztalatokat gyűjtsek.
Mindig is írtam, de csak a kamaszkori verseimet szántam a nagyközönségnek. Három évvel ezelőtt kezdtem végül írástechnikát tanulni, azóta rendszeresen publikálok az Aranymosás Irodalmi Magazinban, jelent már meg novellám az egyik legnagyobb divatlapban, és egy fantasy antológiában is szerepeltem.
Történeteimmel szeretnék elvarázsolni, kiszakítani a hétköznapokból, rámutatni a világ apró csodáira, közben elengedésről, megbocsátásról és a sors nagy összefüggéseiről mesélni.
Áll valahol egy elfeledett üvegház, ahol egykor még elegáns kisasszonyok teáztak, és eldugott sarkaiban az ifjak szerelmes szavakat suttogtak egymásnak. Ma már senki nem jár ide, az egykor rendezett kert burjánzó dzsungellé változott, a kitört üvegtáblákon szikrázik a fény. Ennek a mesebeli birodalomnak az úrnője Lea, a kert közepén álló kőleány, akinek évtizedes nyugalmát különös betolakodó zavarja meg, egy ifjú kertész.
A fiút megbízzák, hogy tegye rendbe az elhanyagolt kertet, ő pedig féltő gondoskodással halad végig az üvegházon, visszaadva annak egykori ragyogását. De a munkája lassan a végéhez közeledik, Lea pedig még mindig ott rejtőzik az alakját befutó kúszónövények mögött, és a fiúról álmodik.
Megtalálja a kertész lányt, mielőtt túl késő lesz? Életre keltheti a szobrot egyetlen vággyal teli érintés?
A Kristálykastély buja, bódító és bámulatos, mint egy egzotikus virágoktól illatozó kert.
„Volt valami pajkos izgalom ebben a leskelődésben. Lea olykor melegséget érzett hűvös kő-testében, máskor a rátekeredett ágak ölelése borzongatta végig a karját és a vállát.”
*
*
V. K. Bellone
1992-ben születtem, egy bakonyi faluban nevelkedtem, könyvmoly családban. Készülő trilógiám első része a VI. Aranymosáson megjelenést nyert – hamarosan Meridia I. Felvont vitorlák címmel találkozhattok vele a könyvesboltokban. Ahogyan a cím utal rá, a hajózásnak, tengernek nagy szerepe van a történetben – ez közös az antológiában megjelenő novellámmal. Imádom a tengert: a korallzátonyok világától a jéghegyekkel tarkított vad tájig minden arcát szeretem.
Jelenleg Budapesten élek, az ELTE Biokémiai Tanszékén dolgozom, szabadidőmben serényen írok és a tavaszi esküvőmre készülök – utóbbinak hála a legromantikusabb hangulatomban várom az Érints meg! kötetet.
Cúranne selkie, fókatündér, társaival együtt a tenger az otthona. Nővérei körében biztonságra talál, megvédik a férfiaktól, akik elrabolhatják a fókabőrét, ezzel örökre magukhoz kötve őt.
Egy nap egy halászt vesz észre a parton, aki mindig ugyanazon a sziklán ül. A tündért megragadja a különös férfi. Tudja, hogy nem szabadna, mégis felfedi magát előtte, a férfi pedig új nevet ad neki, és egy új életet az oldalán.
A fókatündérek nem tartoznak az emberek világába, és amíg Cúranne a férfivel él, nem térhet vissza az övéihez. De mindennap hallja a tenger hívását, a nővérei énekét a távolból.
A Tajték gyönyörű mese a veszteségről, családról, és egy szerelemről, ami fájdalmas, mint a sziklának csapódó viharos hullámok, és gyengéd, mint a homokos partot simogató dagály.
„Nem tudom, mikor álmodtam először arról, hogy megérintem. Érezni akartam tenyerem alatt az izmok apró rándulásait, amikor nevet, és ujjaimmal kitapintani a ráncok barázdáit. Kíváncsi voltam, akár egy kölyök, és éppoly esztelen.”
*
A könyvet László Maya illusztrálja
*
Csikász Luca
Körülbelül tíz éve csípett meg a bolondlégy, akkortájt határoztam el, hogy kéne írogatnom valamit. Az első pár teleírt kisalakú füzet után két nagyobb versenyen vettem részt, ahol mindkétszer országos második lettem. Itt szagolhattam bele először abba, milyen, ha a történelmet összepárosítjuk az írással, ez pedig azóta is foglalkoztat – jelenleg a fővárosban tanulok magyar-történelem tanárnak. Az írásaimban sokszor felhasználom a környezetemben hallottakat, látottakat — ehhez Budapest és a közeg, amiben mozgok, sok segítséget nyújt.
Régóta foglalkoztat a kérdés, hogy miben lenne más a világunk, hogy ha társadalmilag elfogadott tény lenne, hogy léteznek lelki társak és előző élet. Vajon mindenki el tudna vonatkoztatni attól, ami a múltban történt, ha úgy emlékszünk rá, mintha a saját emlékeink lennének? A novellámban a szereplők erre keresik a választ. Remélem, az olvasók is felfedeznek olyan kérdéseket és válaszokat, amiken megéri elgondolkodni.
Connor gyerekkora óta vár arra, hogy megismerje a lelki társát, a másik felét, azt, aki úgy megérti majd, mint senki más.
Nina soha nem akar találkozni a lelki társával. Ő emlékszik az előző életére, kettőjük közös múltjára, és mindent elkövet, hogy azok az emlékképek ebben az életében ne váljanak valóra.
Egy véletlen jóvoltából az útjaik mégis keresztezik egymást, amikor egy egyetemre kezdenek járni. Ninának egyre nehezebb távol tartani magát Connortól, és az eddig eltemetett félelmek és titkok felszínre törnek.
A Lélekbe vésve érzékeny történet egy sorszerű találkozásról, ami felkavar és elrabolja a szíved.
„Megtalálta. Ennyi év után megtalálta, ő pedig látni sem akarta. Connor összes sejtje ujjongott, bizsergett, egyenesen a lányhoz űzte, de olyan fal állta az útját, amit lehetetlennek látszott áttörni.”
*
*
Kiscsatári Zsófia
Egyetemre járok, már majdnem tíz éve foglalkozom úgy írással, hogy komolyan is veszem. Az Abody Rita által létrehozott Penna Írósuli egyik első csoportjának tagja voltam, a sárvári Diákírók és Diákköltők Találkozóján többször részt vettem gimis éveim alatt, különdíjat is kaptam. Jelenleg próbálok dűlőre jutni a japán nyelvvel, egyelőre nem állok nyerésre, de nagyon igyekszem (hello sensei, ha ezt olvassa, szinte biztos, hogy épp most is tanulok). A novellám azért született meg, mert volt egy mondat, amit nagyon le szerettem volna írni, és sikerült is, valahol a vége felé. Remélem, hogy a történetem, annak ellenére, hogy nem fiatalok egymásra találásáról, hanem felnőttekről, a másik mellett kitartásáról szól, tetszeni fog azoknak, akik kezükbe veszik a kötetet.
Viktornak nem szabadott volna beleszeretnie Eszterbe, még kevésbé elvennie. Az ember nem veszi feleségül azt, aki rá és a hozzá hasonlókra vadászik.
Már kisgyerekkora óta tudja, hogy ha valakin meglátja a türkiz mintát, menekülnie kell. Eszter bőrén feltűntek a jelek, de hogy is futhatna el attól, akit szeret?
Viktor egyedül kóborol éjszaka a csendes családi házban. Számba veszi mindazt, amiért az életében hálás lehet, mert lehet, hogy a következő percben mindezt elveszítheti.
Remélték, hogy ez nem következik be, de a jelek feltűntek Eszteren, és közösen felépített életük ezzel veszélybe kerül.
Az Éjfél egyszerre misztikus fantasy és egy megható történet a családról és az összetartásról.
„Ha Eszter nem lett volna, Viktornak nem lett volna családja. Nem ő volt az első felesége, de ő volt az egyetlen.”
*
*
Eszes Rita
1981-ben születtem, de egészen az idei évig nyilvánosan csak cégeknek írtam – mindent, ami a marketingbe belefér –, a saját fikcióimat pedig szigorúan titkosan kezeltem (mert mégis mit szólnának az ismerősök, ha kiderülne, hogy egy felnőtt ember napközben sárkányokról álmodozik?). Végül összeszedtem a bátorságomat, és jelentkeztem a Könyvmolyképző Kiadó V. Aranymosás Irodalmi Válogatójára, ahol Public Star díjat kapott, és 2017-ben meg is jelent a regényem. Úgy tűnik, ezzel elszabadultam, mert ebbe az antológiába is pályáztam gyorsan. Mivel nagyon szeretném hinni, hogy csodák márpedig léteznek, általában fantasy területen mozgok (mert mégis kit érdekel, mit szólnak az ismerősök?), de itt kipróbáltam, milyen az evilági szabályok szerint játszani. Most azon gondolkodom, hogy talán nincsenek is szabályok…
Mit tennél, ha beleszeretnél abba a fiúba, akiről még ábrándoznod se lenne szabad: a mostohatestvéredbe? És mit tennél, ha kiderülne, az érzéseid talán mégsem teljesen viszonzatlanok?
Az Ajtók szívdobogtató történet egy tiltott szerelemről, ami elsöpör minden szabályt.
A fiatalok nem akarják kockáztatni szüleik házasságát és frissen megszerzett boldogságukat, így távol tartják magukat egymástól.
Amikor a fiú hosszabb időre külföldre megy, a lány meggyőzi magát, hogy csak egy kamaszos fellángolás ragadta magával, de akárhányszor a mostohafivére felbukkan, a lányt elárasztják a régi érzések.
Többé nem az a kérdés, hogy ez a vonzás kettőjük között elmúlik-e valaha is, hanem az, képesek-e ajtót találni egymás felé.
„Szerettem volna megnyugtatni, szerettem volna bocsánatot kérni, és szerettem volna én kisimítani a nedves tincseit az arcából. És legfőképpen szerettem volna elmondani neki, hogy soha, soha többé nem kérem, hogy legyen a testvérem.”
Ismerd meg a további 6 nyertes szerzőt is
Olvasd el, milyen novellát írtak a kiadó ismert írói!
*
Szerelemfalatkák, lelki cseppek hétköznapokra!
Mit tennél, ha mindig ott éreznéd a bőrödön a lelki társad fizikai sérülését, és minden életben hozzá vezetne az utad?
Vagy ha boszorkányként el tudnád lopni a húgod arcát?
Milyen érzés lehet szoborként beleszeretni egy élőbe?
Vágytál már méhek közé az első randin, álmodoztál a szerelemről francia utcákon?
Milyen színű lehet a hiány, a szerelem, a vágy?
Tizenhét novella, tizenhét szívdobogtató történet!
A szerelem sokféle: néha érzéki és szenvedélyes, máskor derűs, gyakran keserédes, de mindenképpen csodálatos.
Az antológia első fele a fantázia világába kalauzol el, míg a második fele a valóságban mutatja be, milyen lenyűgöző, ha valaki elrabolja a szíved.
Az Érints meg! pályázat tizenkét nyertes írása.
A kötetet tovább gazdagítják On Sai, Helena Silence, Kemese Fanni, , Róbert Katalin és Rácz-Stefán Tibor novellái.
Engedj a csábítás bűvöletének!
*