R. J. Hendon: Korcsok 2. részlet

Első részlet * Öt Lábujj szaga egyenesen a szabadba vezetett a folyosó végén nyíló betört ablakon keresztül. A kutya odakint várta, vakkantott neki, miközben tehetetlenül járkált fel és alá. Egy tetőre értek ki, amely nyikorgott a tappancsuk alatt és minden lépésnél félő volt, hogy beszakad. Csakhamar mindketten rájöttek, hogy innen nincs tovább. Együtt járták be…

Olvass tovább

Szöges Emese: Lókötők és hazugok 2. részlet

Első részlet 3. fejezet – No. – Ezt mondta a kakastollas kalapú kapitány hangja valahol Johanna háta mögött. A lány meglóduló szívvel hallgatta először a neszezést, a mozgolódást, azután pedig az egyre közeledő lépteket. Érezte, hogy veríték ütközik ki homlokán, de megkeményítette magát. Gyilkos tekintettel meredt az elé lépő zsiványkapitányra, akit követett az ocsmányképű, aki…

Olvass tovább

Boglya Aletta: Nem lehet 2. részlet

Első részlet 2004-2005. Adél azt szerette legjobban a nyárban, hogy ilyenkor Saci meg Barnus nála töltötték a délelőttöket. Ezen kívül nem sok gyönyörűséget talált a kéthónapos szünetben. Ha végképp nem akadt jobb elfoglaltsága, bemászkált az iskolába, körülnézett, hátha mégis van valami elintéznivaló. De általában nem volt, és Adél sétálhatott hazafelé, lassú, álmatag léptekkel, hadd lássa…

Olvass tovább

Early Moon: Az örökké lány 2. részlet

Első részlet 3. Silion hangokat hallott, amikor a késelés után eszméletére tért. Csikorgásszerű, de emberi hangokat, értelmetlen motyogást. Kinyitotta a szemét. Az a lány hajolt fölé, aki megmentette. Sötétbarna szem, kerek arc, széles orr, a szemébe lógó tincsek olyanok, akár a búzamező, hajának többi szála hátrafelé sötétedik. A lány úgy nézett rá, mintha évek óta…

Olvass tovább

Baranyai Dóri: Az idei nyár 2. részlet

Első részlet *             Miután Declan is letépett valamelyik utcabeli nénike kertjéből pár szál tulipánt, elindultunk kifelé a faluból a főút mentén. Az ég liláskékben játszott, messziről hallottam a hullámzó búzatáblák susogását. Declan letörten ballagott mellettem, és lassan kibékültünk. – Hogy történt? – kérdezte. – Elmesélte Sedrick is, de te közelebb álltál hozzá. Gondolom, jobban…

Olvass tovább

Tóth Eszter: A Szent Brutus titkai I. – Vérvörös nevek a falon 2. részlet

Első részlet * A busz belülről éppen úgy festett, mint bármelyik másik harmincszemélyes busz. Kényelmes, kárpitozott ülések, légkondi és hangosbemondó. A kormány mögött egy idősödő, kopasz férfi ült. Arcáról lerítt, hogy szívesebben lenne bárhol máshol, mint egy tinikkel teletömött járművön. A buszon ülő fiúk és lányok közül már jó páran vidám csevegésbe kezdtek: a legtöbben…

Olvass tovább

V. K. Bellone: Meridia I. – A Tengeristennő Bajnoka 2. részlet

Első részlet * A gyenge szellő nem keltett hullámokat, és még arra sem volt elég, hogy hűsítse az embert, nemhogy belekapjon a vitorlákba. A hajó immár két napja alig haladt valamit. Kame a hajókosárban teljesített szolgálatot. Nem mintha sok kémlelnivaló akadt volna a láthatáron, de a parancs az parancs. A tűző nap elől a kosár…

Olvass tovább

Baranyai Dóri: Az idei nyár

A szemei ugyanazok maradtak.             Te jó ég, tavaly láttam utoljára, a nyár végén, és sosem gondoltam volna, hogy visszajön. Aztán egyszer csak itt áll a házunk előtt, mintha mi sem történt volna, és csak a szemeiről ismerek rá, pontosabban a nevetőráncokról a szeme körül. De most nem nevet. Lazán ellöki magát az ajtófélfától, amire…

Olvass tovább

Jassó Judit: Diszlájk

– Emese. Ákos vodkaszagú leheletét éreztem az arcomon, ahogy felém fordult, és a nevemet mondta, de nem bírtam kinyitni a szemem. – Hányni fogsz? – Azt hiszem, beléd mentem. Nem lehet igaz. Az előbb még félálomban voltam, de feltápászkodtam, és a sötét szobában az olvasólámpa kapcsolója után tapogatóztam. Jézusom. Lehet, hogy nem vigyáztunk, ilyen még…

Olvass tovább

Boglya Aletta: Nem lehet

2013. december 6. Saci nem törődött a körme alá fúródó szálkákkal. Önkéntelenül kapargatta az asztal repedezett műanyagbevonatát és az alóla kikandikáló farostlemezt. A kimustrált padokat meg székeket hasznosították itt újra, odatolták őket a folyosó legvégére, az ablakhoz, hogy a diákok leülhessenek a szünetekben, lyukasórákban, de ha máshol tanítás folyik, azt azért ne nagyon zavarja a…

Olvass tovább

Early Moon: Az örökké lány

1. – Nagyon régen voltam már férfival – közli a harrui öregasszony gurgulázó hangon, élvezettel keni szét az olajat Silion Da Ark meztelen mellkasán. A férfit azonban nem érdekli semmi. Már mindegy. Úgyis meg kell halnia. A kötelek olyan mélyen vágnak a csuklójába és a lábszárába, hogy lezsibbad tőlük, csak hevesen verő szívét érzi, ennek…

Olvass tovább

Tóth Eszter: A Szent Brutus titkai I. – Vérvörös nevek a falon

1. fejezet Egy borús szeptember elseje – Gyűlöllek! – Szolnoky Ádám annyi dacot és megvetést sűrített ebbe az egyetlen szóba, amennyit tizenöt évesen nem szégyellt. Édesanyja halkan felsóhajtott a volán mögül. Arcáról fáradtsággal vegyes szomorúság sütött, ez a két érzés már napok óta úgy vette körbe, akár egy sötét felhő. Ádámot azonban a legkevésbé sem…

Olvass tovább

Láng Emi: Szemetek tükrében

Prológus Mindenkinek vannak titkai. A titkok visszaélnek vendégszeretetünkkel. Minél tovább tartjuk magunkban őket, annál nagyobb esély van arra, hogy átveszik az irányítást felettünk. Azoknak az embereknek az elvárásai alapján élünk, hozzuk meg döntéseinket, akik ránk bízták a titkokat. Csapdába esünk és fogolyként élünk börtönük rácsai mögött, amit önzésből kovácsoltak. Sokszor észre sem vesszük, hogy azon…

Olvass tovább

Szöges Emese: Lókötők és hazugok

1. fejezet A csöndes, álmatag városon egy postakocsi zörgött keresztül. A heti delizsánsz[1] volt Heris mezővárosból Eileen fővárosba, mely minden hétfőn pontban hétkor indult a herisi posta elől. A menetrend szerint – és ha az időjárás is úgy engedte – négy nap alatt ért Eileenbe, közben három éjre pihenőt tartva az útba eső Szurdokszegben, Gardhamban…

Olvass tovább

Cassy Blacksmith: Bátorságnapló

I. stádium Allie Livingston, 1995.01.10.   A félelem természetes Mindenki szívében lakozik félelem, ez az emberiség velejárója, mióta Ádám és Éva vétkezett a Paradicsomban. Isten jól tudja ezt, és nem rója fel senkinek. Ahány ember él a világon, a félelem annyi alakot ölt. Mind más, és más dolgoktól rettegünk. Legyen az egészen ostobának tűnő riadalom,…

Olvass tovább