Sipos-Agg Csilla: Hó-vár-őr

A napnak csak fénye van, ereje semmi. Az a fajta délután ez, mikor az egyre sápadó ég alatt még fehérebb a táj, mélyebb a csend és dermesztőbb a tél. A mosoly is mintha az arcodra fagyott volna – bár nem emlékszel, mikor mosolyodtál el és miért. Érzed viszont, hogy fültől fülig ér a szád. Vidám…

Olvass tovább

Sipos-Agg Csilla: Ünneptelen

A telefon kijelzője felvillant, megkétszerezve a fényt a szobában. Ella odapillantott, de úgy döntött, nem akar foglalkozni vele. Mivel ahhoz le kellene tennie a laptopot, kinyújtóztatni a lábát, lekászálódni az ágyról, elcsoszogni az asztalig… és ha már úgyis megnézi, kitől jött az üzenet, illene válaszolnia is. Kivéve persze, ha a bank az, a mobilszolgáltató vagy…

Olvass tovább

Sipos-Agg Csilla: Hajnal után a legsötétebb

Gyönyörű éjszaka volt. Húsos pitét ettek, John kedvencét. Nem véletlenül lopott olyan sokszor ilyet. Valójában, mint állította, ez volt az első alkalom, hogy nem úgy lopta. Marie a pite nagyját meghagyta neki. Ő úgyis csak megjátszotta, hogy jóízűen eszi az ételt, John ellenben kiélvezett minden egyes falatot. Azt mondta, nem evett még ennél jobbat, márpedig…

Olvass tovább