Címke: Robin Masters

1. részlet Baromarcú hátracsavarta a rongycsomót, a fejével együtt. Felnézett a csigalépcsőre, mert valami zajt hallott fentről… a pillanat tört része alatt kaptam ki a kártyát és benyomtam a székkárpit résébe! Na, ez meg van! A lépcsőn a seggtekerős sztyuvi lépdelt. Mint Merylin grófnő a „Nyálédes érzelmek kastélya” nagyjelenetében. A kezében egy szál rózsával… nem…

–          Ismeri Münchent? Ez a nyúlszájú már kezd az idegeimre menni. Ennek nem elég, hogy folyton a pofámba bámul a drótkeretes szemüvegével. Csak jár a szája, mint a hasmenéses szélmalom… –          Én már jártam ott, háromszor – nem kímél – de rendre eltévedek. –          Nem nagyon…- köptem ki magamból. Bár rémesen utálom, ha nem tudok…