András összerezzent a dördülésre. – A város reggel megadta magát. Mire fel ez az ágyúlövés délután egy órakor? – kérdezte Zita asszony sápadtan. – Nem tudom. De jót biztos nem jelent – felelte a férfi sötéten. Nagyot nyelt, és odalépett a függönyhöz. Résnyire elhúzta, és kikémlelt. – Édesapa lát valamit? – kérdezte Réka reszkető hangon….
Arra ébredtem, hogy zörögnek az ajtónál, és idegen hangokat hallok, ahogy jönnek be a házba. A mi házunkba! Kiszaladtam a folyosóra, és hallottam, hogy arról beszélgetnek, hogyan fogják kipakolni a házat. Annyira megijedtem, hogy visszaszaladtam a szobámba. Vártam, hogy megjelenik Apu vagy Anyu, és elküldi őket, de nem jöttek. Féltem, de mindig azt mondták, hogy…
− Nézd meg, gyerekként milyen jól megvoltak, két kis imádnivaló csöppség, most meg már nem kellenek egymásnak. − Valamit ki kell találni. Mi lesz vagyonnal, ha ezek a saját fejük után mennek? − Rikának folyton csak a szerelem jár a fejében. Nem mondom, lánykoromban én is gondolkoztam rajta, de az már túl sok, amennyit ő…