Paul F. Cooper: 77, Duna, Traubi

Még ennyi alkalom után is furcsa érzés ilyen könnyedén leugrani a villamosról. Lekocogok a szigetre. Megveszem a rózsákat, a néni egy Népsportba csavarja őket. A Vasas bajnokcsapata körbeöleli a virágokat. Már ezeknek is megfakult a színük. Leolvasom a néni szájáról, hogy jó egészséget kíván. Továbbmegyek, a fabódénál állok meg. A srác átnyújtja a két Traubit,…

Olvass tovább

Paul F. Cooper: Visznek

– Először péntek éjjel történt meg. A nő megköszörüli a torkát, egyik könyökével megtámaszkodik az asztalon, és rágcsálni kezdi hüvelykujja hosszú, lila körmét. – Csak nyugodtan – mondja a vele szemben ülő férfi, és kissé félrebillenti a fejét. – Csak nyugodtan. – Mutató és hüvelykujjával forgatni kezdi az asztalon lévő papírpoharat. – Először péntek éjjel…

Olvass tovább