Leta Hollin: Ági

„S Ágnes asszony a patakban Régi rongyát mossa, mossa – Fehér leple foszlányait A szilaj hab elkapdossa.” (Arany János – Ágnes asszony)   Ági barátja a közös lepedőjükön fekszik. Közben a telefonját nyomkodja, még csak fel sem néz a hazaérkező lányra. Ági köszön neki, Ákos visszamormog valamit, de továbbra is a képernyőt bámulja. Odakint már…

Olvass tovább

Leta Hollin: Panelkert

Dávid Már a karanténban sincs nyugta az embernek. Pedig jól indultak a dolgok. A Candide felét két óra alatt ledaráltam, most jönne a legizgalmasabb rész, de ekkor hangos csattanás zavar meg a lépcsőház felől. Lerakom a könyvet, és kinyitom a bejárati ajtót, hogy megnézzem, mi a franc folyik odakint. A padlót virágföld borítja és törött…

Olvass tovább

Leta Hollin: Tisztára mosva

– Csalódtam benned, fiam – szól nagyapa csendesen, a fülemnek mégis túl hangosan. Az ajkamba harapok. Tudtam, hogy nem kellett volna bevallanom a családomnak, főleg nem vacsoránál. Amikor elmondtam nagyapáéknak, hogy a fiúkat szeretem, és barátom is van, nagymama kezéből kiesett a villa, és hangos csörömpöléssel landolt a padlón. Azóta se vette fel. Kibámulok az…

Olvass tovább

Leta Hollin: Az egyetlen társam

Figyelmeztetés: szókimondó szöveg, erotikus tartalom   A könyvespolc előtt teszi magáévá. Kéjes nyögések keringenek a levegőben, a férfi és a nő teste újra és újra egymáshoz csattan. Vadságukba én is beleremegek. Reszkető lábak, fojtott sóhajok, ívbe feszülő hátak, és lámpafény alatt csatakos bőr. A nő ajkáról sikoltva gördül le a férfi neve, úgy kántálja, akár…

Olvass tovább