Címke: Kocsis Noémi

1. részlet Senkiházi, annak tart a Cecile anyja. Mert mi viskóban lakunk, nekik meg szép házuk van mellettünk, ugye említettem már, kedves kis Escargot-om? Ilyenkor mindig Charlotte nagyanyámra gondolok: nem volt ez így mindig, mondja elsötétülő arccal. Gyerekkorában egy hófehér mosdótálat kapott, a sarokban állt a szobájában. Most is megvan, csak hát nem fehérlik azon…

I. Jeanne Esküszöm Escargot[1], nálad nagyobb lustát nem hordott még hátán a föld! Igazán nem is tudom, miért nem hagytalak odahaza. Elhozlak magammal az erdőbe, ahol együtt hempereghetnénk a jó szagú fűben, téphetnénk kakukkfüvet, köthetnénk varádicskoszorút, egymás mellett fekve bámulhatnánk az égen a bárányfelhőket, amik ma délelőtt leginkább csirkéket, meg tornyokat formáznak. Erre te csak…