Isobel: Kaptam egy bolygót

Naphosszat a műfolyó kiszáradt medrében sétálok, és a szanaszét heverő palackokat nyitogatom. Ennyi maradt az emberiségből: régi üzenetek, amelyek senkinek sem szólnak, üres épületek, amelyekbe senki nem teszi be a lábát többé, és gépek, amelyek sorra válnak használhatatlanná, de senki sem fogja őket megjavítani. Meg én. Amikor utoljára elhagytam a házat, csak egy táskát vittem,…

Olvass tovább

Isobel: Két idegen

Julcsi zavartan gyűrögette a szoknyája szegélyét, és úgy érezte magát, mint egy kiskamasz. Rosszabb, mint ha randira menne; most nemcsak azon aggódhatott, hogy nem öltözött-e túl vagy alul, hanem azon is, hogy nem néz-e ki pont úgy, mintha tényleg randira menne. Minden tőle telhetőt megtett, hogy konszolidált gyerek benyomását keltse: a blúzát nyakig begombolta, lenőtt…

Olvass tovább