Isobel: Kaptam egy bolygót
Naphosszat a műfolyó kiszáradt medrében sétálok, és a szanaszét heverő palackokat nyitogatom. Ennyi maradt az emberiségből: régi üzenetek, amelyek senkinek sem szólnak, üres épületek, amelyekbe senki nem teszi be a lábát többé, és gépek, amelyek sorra válnak használhatatlanná, de senki sem fogja őket megjavítani. Meg én. Amikor utoljára elhagytam a házat, csak egy táskát vittem,…