Hebert Márta: Nizzában bármi megtörténhet – 1. részlet
1. Már megint az anyámmal álmodtam. A telefon csörgése ébresztett fel. Régóta csöröghetett, hangja beépült az álmomba. Együtt vásároltunk a hatalmas, világos plázában, és végre megtaláltam az utolsó harmincnégyes méretű lila miniszoknyát, amikor a vállfa megcsördült a kezemben. Az álmok logikája szerint épp a fülemhez akartam emelni az akasztót, amikor felriadtam, és kábultan tapogatóztam a…