Nemrég 100 szavas játékot játszottunk, amelynek nyertese, Kemendy Júlia egy 10-12 éveseknek szánt történet elejét küldte el nekünk. A kalandosnak ígérkező mű nyitása kapcsán tudunk kicsit foglalkozni azzal, mire kell odafigyelni a mondatszerkesztés során, ha ezt a korcsoportot célozzuk, illetve milyen történetmesélést érdemes nekik hozni.
A szöveget Nagy Bettina szerkesztette meg.
Kattints ide, és nézd meg a szerkesztést!
Júlia, nagyon köszönjük a részletet! Ha kérdésetek lenne, írjátok meg kommentben, Bettina szívesen válaszol.
Ha szeretnétek szerkesztést nyerni, figyeljétek az oldalt jövő héten. Újra 100 szavassal készülünk 😉
Kedves Bettina!
Ilka fogcsikorgatva szelte át a havat. – Szerintem itt az író jól fogalmazott, a te verziód azt jelenti, hogy csak egy foltban volt hó.
Kíméletlenül cibálta a fehér sapkájukkal büszkén feszítő fenyőfákat, amik engedelmesen
megadták magukat a hatalmasabb erőnek. – Tehát a fák kidőltek? Ide kell a „hajladoztak” szó, amit ráadásul – éppen a korosztályból kiindulva – jóval könnyebb elképzelni.
Ilka még sohasem hazudott. – A regény (novella?) ezen része visszautal a múltra, lentebb az író elmeséli, hogyan hazudott Ilka, tehát okkal került ebbe a mondatba az időhatározó.
Kedves Ildikó!
A szelte szót érdemes pontosítani, mert önmagában olyan, mintha Ilka (késsel) szeletelné a havat. Ehhez a szelte át/keresztül egy javaslat, amit az író bátran módosíthat számára megfelelőbbre.
A második eset valóban hordozhatja a fák kidőlésének lehetőségét. Ugyanakkor a büszkén feszítő fenyők képe egy stabil, feszes tartást tükröz, ami ellenétbe kerül a hajladozással. Az esetleges képzavarok elkerüléséhez érdemes egyszerűsíteni ezt a mondatot.
A harmadik esetben a „még” érzékelteti, hogy „eddig még” sohasem hazudott, tehát az időhatározó akár el is hagyható a végéről.
Köszönöm a meglátásaidat, remélem, sikerült tisztázni a kérdéses pontokat. 🙂
Ahogy nézegettem a szerkesztett kéziratokat, feltűnt, hogy (kis túlzással) ahány szerző, annyi formázási mód. Ez a forma, hogy az első bekezdést nem kezdjük beljebb, csak a másodikat, helyes? Tudom, hogy nyomtatott könyvekben főleg ezt használják, de kéziratoknál is használható, vagy inkább kezdjünk minden bekezdést beljebb?
Előre is köszönöm a választ!
Kedves Linda, a könyvek végleges formázása a tördelők munkája. A bekezdések, sortávok, betűtípus és -méret az ő területük (sok kiadónál van erre kiadós arculati szabály, nálunk is megvan, hogy néznek ki általában mondjuk a Vörös Pöttyös és hogy a Cool Selection könyvek, stb.). Valójában nekik a munkához a lehető legtisztább szöveg kell, a Word formázásai csak bekavarhatnak.
De az írónak meg sokszor az a kényelmes, ha írás közben lát valamilyen képet, és sok szerkesztőnek is segíthet pl. a behúzás abban, hogy világos legyen akkor is, hogy új bekezdésbe került-e a következő rész, ha éppen a sor végéig tart a mondat. Ezért nem hiba behúzni a bekezdést (de hiba tabulatort használni, mert azt nem tudják a tördelők egyetlen mozdulattal megszüntetni), és a sortáv is lehet olyan, mi kényelmes a szerzőnek. Én (mármint Róbert Katalin, aki ezt a választ írom) íróként szeretem az első bekezdést nem behúzni, a többit meg igen. Szerkesztőként meg egyáltalán nem tartom fontosnak ezt, hanem a szerzőn múlik, amíg nem a tabulatort használja.
Viszont ha már erről van szó, a bekezdések közötti távolságot érdemes kerülni, és az új egységeket mindig enterrel (vagy oldaltöréssel, ha új oldalon akarjuk az új fejezetet kezdeni) kell elválasztani, sohasem a bekezdés előtti vagy utáni távolság növelésével.
Kedves Róbert Katalin! Köszönöm szépen a választ, informatív volt.