Fanfic után saját világ: erre figyelj, ha íróként váltani akarsz – Róbert Katalin cikke

A fanfiction egy ismert történet – regény, film, képregény, stb. – továbbgondolása, olyan novella vagy regény, amely az eredeti mű világára és figuráira épül. Ezek a történetek általában rajongóktól készülnek rajongók szórakoztatására. Az írójuk nem kap(hat) semmilyen anyagi ellenszolgáltatást a művéért, ugyanis annak jogai az eredeti alkotókat illetik. A fanfiction szerzői jogi szempontból szürkezónás: ha az eredeti szerző tiltja, szigorúan tilos bárhol közzé tenni a művet, akkor is, ha ingyenesen olvasható, azonban amelyik történetnél nincs külön tiltás, ott teljesen ingyen közzé lehet tenni fanficeket.

Fanfictionök írása kiváló kikapcsolódás, illetve egy lehetőség azoknak, akik nem szeretnének elszakadni egy befejezett történet világától. Akadnak olyan helyzetek is, amikor a fanficírók olyan érzelmi élményt, romantikus párosokat adnak meg egymásnak és maguknak, amelyet az eredeti mű nem adott meg, mert nem romantikára fókuszált, vagy nem volt éppen azok között a szereplők között romantikus kapcsolat, akikre az adott fanfiction olvasói vágynak.

Sok író azt, ha a történetéből fanfic készül, reklámnak vagy a rajongás, szeretet jelének tekinti. A fanficek engedélyezése (vagy be nem tiltása) mellett léteznek úgy nevezett nyitott univerzumú történetek is, amelyekben bárki szabadon alkothat. A fő különbség a fanfiction és a nyitott univerzum között az, hogy az utóbbiban alkotott műveket akár ki is lehet adni. Ilyen nyitott univerzum volt sokáig a Star Wars világa, illetve ilyen Dmitry Glukhovsky Metro Univerzuma.

A fanfictiont az különbözteti meg a retellingektől vagy a parafrázisoktól, hogy érvényes-e még az eredeti mű szerzői joga. A szerzői jogról lemondani, azt átruházni nem lehet, azonban a szerző halála után 70 évvel a mű közkincsnek minősül. Így egy olyan történet, amely Shakespeare valamelyik drámájára (pl. John Updike: Gertrud és Claudius) már nem fanfiction, hanem parafrázis, irodalmi játék.

 

Sok kortárs, ismertté, sikeressé vált író kezdett eredetileg fanficíróként, majd később saját világot, történetet kezdtek építeni. Fanficek írása sok szempontból segítheti az írói fejlődést. Mivel ezek a történetek nem valamilyen pályázatra – vagyis legfeljebb az adott közösségen belüli pályázatra – vagy a megjelenés vágyával készülnek, sokszor megvan bennük az a játékosság, saját örömre írás, amely a publikálás nyomása alatt időnként kivész a szerzőkből. A tét nélküli írás, amelynek fő célja önmagunk vagy a környezetünkben lévők szórakoztatása, észrevétlenül fejlesztheti a szerzőt. Tény, hogy minél többet gyakorolja valaki az írást, annál pontosabban tudja kifejezni magát. A játék lehetőséget ad többféle nézőpont, stílus, hang kipróbálására, amely szintén hasznos gyakorlat lehet.

A fanfiction szórakozásra és szórakoztatásra készül, így bizonyos írói eszközök sokszor ösztönösen nagyon jól mennek a szerzőknek, akik fanficeket írnak. Az érzelmek erős ábrázolása, a kis narrációs távolság gyakran megjelenik a fanficírók eszköztárában. Ügyesek lehetnek abban, hogy kitöltsenek logikai lyukakat, hiányzó információkat, illetve rugalmasabban gondolkodhatnak egy történetről – hiszen sokszor a saját műveik logikai lyukakat töltenek ki, vagy ugyanazt a világot, helyzetet más környezetbe helyezik, más nézőpontból mutatják meg, más végkimenetellel írják meg.

 

A fanfiction tehát adhat jó alapokat és az olvasói visszajelzések miatt erős írói élményeket is, azonban ezek a művek soha nem fognak tudni egy az egyben ebben a formában megjelenni. Ha pedig valaki szeretne váltani, és a fanficek után saját világú történeteket írni, akkor akadhat néhány nehézség, amelyekkel szembe kell néznie.

Mire kell figyelnünk, ha már saját terepünkön jó fanficírók vagyunk, de szívesen publikálnánk egy kiadónál saját világra épülő történeteket? Milyen probléma lehet a kialakult írói eszköztárban?

Az egyik legnagyobb váltás fanfictionről a saját történetre az, hogy a fanfic esetében egy, az író és az olvasó számára közös alappal dolgozunk.

Ennek köszönhetően, ha az eredeti mű szereplőit használja az író, akkor a karakterek alapvető tulajdonságait (mind kívül, mind belül) mindenki ismeri: elég leírni hogy Draco Malfoy, és egy közel egységes kép lesz mindenki fejében. Ugyanígy a háttérinformációk is tiszták és világosak: elég azt mondani, bejött Ginny, és mindenki tudni fogja, ő kicsoda és mi a viszonya a szobában lévő Ronnal és Harryvel. Ha a történet a korábbi kötetekre épül, az olvasó még azt is tudni fogja, hogy mi történt közöttük tavaly (vagy a múlt héten), amelyekre elég csak egy kicsit utalni, anélkül, hogy hosszas magyarázatra, vagy az információk adagolására lenne szükség.

Ugyanígy előnye lehet a közös alapnak az, hogy a világ adott: a szerző arra épít, amelyet az eredeti alkotó kidolgozott, ezt már nem kell elmagyaráznia. Azonban az ő ötletét továbbgondolhatja, alakíthatja. Így egyfelől bátran kalandozhatnak olyanok is, akiknek nem erőssége a világépítés, másfelől lehet gyakorolni azt is, milyen az, ha kicsiben változtatunk meg valamit, egy – elvileg – jól működő világban. Végül itt megjelenhet a fanfictionök lyukkitöltő szerepe is: egy-egy novella hozhat magyarázatot valamire, amely az alapműben nem egyértelmű, esetleg hibás.

Amennyiben ez a közös alap már nincs – mert egy új, eredeti történetet ír az író –, akkor megfelelő hangsúlyt kell helyeznie a karakterábrázolásra, a karakterek interakciójára és a háttérvilágra, különben az olvasó úgy érzi, hogy „lebeg a semmiben” a történet.

A közös alap azt is jelenti, hogy az író és az olvasó egyaránt rajongó: az író biztos lehet abban, hogy érdeklődni fognak a műve iránt, hiszen szeretik az eredetit, várják azokat a szereplőket, élményt, hangulatot. Ez marketingszempontból is érdekes lehet: amikor valaki fanficről saját történetekre vált, sokszor szembesül azzal, hogy megcsappan az olvasói, véleményezői száma. Természetesen, ha egy oldal alapvetően fanficek közlésére készült (pl. itthon a Merengő), valahol érthető is lehet, hogy az ott olvasgató, nézelődő emberek inkább fanfictiont keresnek, nem saját világokat. Azonban tény, hogy még egy sikeresebb fanficírónak is meg kell küzdenie az olvasókért, ha kihagyja a műből az eredeti közös alapot, amely összehozta őt és az olvasóit.

Ez nagyon ijesztő lehet, sokan akár már ezért visszariadnak az első önálló novellák publikálása után, vagy kialakul bennük egy olyan aggodalom, hogy a saját történetük nem érdekli majd az embereket, és ha keresnek is kiadót, félve teszik, hiába voltak amúgy a fanficjeik nagyon sikeresek. Érdemes tudni, hogy az olvasótáborból van, akit meg lehet tartani vagy át lehet vinni a megjelenő regényekhez is, de ez mindig szűkebb lesz. A regényekből egyes olvasóknak hiányozhat a közös alap, a kedvelt világ vagy karakterek megjelenése, de akár a fizetős forma is okozhat problémát.

Jó tudni azt is, hogy ugyanaz az olvasó szigorúbban ítél, ha egy könyvet megvesz, és azt olvassa, mint az ingyenes, interneten elérhető anyagokra visszajelezve.

 

Ami az írástechnikát illeti, beszéltünk már arról, hogy bizonyos dolgokban a fanficíróknak lehet előnye vagy erőssége, de akadnak hátrányaik is. Sokszor azok az írók, akik fanfictionös közegből érkeznek, túl kevés leírást használnak. A leírások sok író számára nehézséget okoznak, különösen az olyanok, amelyek egyediek és hangulatot is teremtenek. Ha pedig az ember olyan olvasóknak ír, akik már alapvetően ismerik az adott világ helyszíneit és hangulatát, nem fektet akkora energiát a leírásokra, mert nincs rá szükség.

Ahogy a közös alapok kapcsán írtam, a fanfiction esetében egyetlen szó megteremtheti mindenki fejében ugyanazt a képet. Normális esetben egy település neve semmit sem jelent egy olvasónak, de hogyha Teen Wolf fanficet ír valaki, akkor a Beacon Hills megnevezés már ad némi fogalmat, és ha ezen belül „tipikus”, a sorozatban látott helyszínekre utalunk, az olvasó előtt megképződnek anélkül, hogy nagyon komoly munkát kellene fektetni a hangulatteremtésbe.

Ugyanez igaz lesz a karakterekre is. A fanficírók a figurák esetében jellegzetesen a romantikus jegyeket emelik ki (szemszín, hajszín, jóképű vagy szép arc, izmos test), nem a figurát magát teremtik meg. Hiszen a szereplő mindenkinek ott van a fejében, most legfeljebb az a fontos, hogy megmutassák a másik karakter szemén keresztül. Így sokszor a romantikus vonzódás, a szikra érzékeltetése nagyon jól megy ezeknek az íróknak – hiszen időnként két olyan karaktert hoznak hihetően össze, akik között az eredeti műben nincs romantikus kapcsolat –, de egy szereplő megteremtése és leírása már kevésbé.

Ha az ember fanfiction után saját világra vált, meggyűlhet a baja a háttérinformációk átadásával is. Ennek ismét a korábban említett közös alap az oka: a szerző egy olyan írói területről érkezik, ahol ezzel nem kell foglalkoznia. Ha mondjuk kitalál egy titkot a történetben, akkor annak a lassú felvezetésével akár gyakorolhatja is az információadagolást, de semmiképpen sem kell sok-sok meghatározó háttérinformációt átadnia. Így aztán ezek a szerzők néha túl kevés dolgot árulnak el, mert megszokták, hogy ami az ő fejükben van, azt minden olvasó ismeri. Máskor esetleg a történet elejére hoznak egy információs blokkot gyors összefoglalóként – mert azt már tudják, hogy nem ismeri mindenki azokat a dolgokat, amelyek az ő fejükben megvannak, de ezt így szeretnék pótolni.

Ezen kívül, ha valaki fanficek írása után vált például saját fantasy történet írására, a vártnál nagyobb nehézséget okozhat neki a világépítés. Ennek oka egyfelől az, hogy a fanfictionökben már meglévő világgal dolgozik a szerző, másfelől pedig az, hogy ha változtat is ezen a világon, ezek gyakran kicsi, a világ nagy egészére nem kiható változtatások. Egy-egy új eszköz vagy szabály, varázslat, szokás kitalálása többnyire szépen besimul az eredeti műbe – sőt, éppen ezt emeltük ki a fanficírók egyik erényeként, hogy jól tudják az eredeti műbe besimuló ötletekkel bővíteni a világot.

Csakhogy egy saját történet esetében szükség van arra, hogy egy teljes, működőképes világot dolgozzon ki a szerző, akár olyan pillérekkel, amelyek nem láthatók, nem kapnak kiemelt szerepet a történetben, de ezek nélkül egyszerűen nem működőképes az adott háttérvilág. Hiába lesz egy fantasy vagy sci-fi világban fanficet író szerzőnek nagy rutinja a világ alakításában, a teljes háttérvilág kidolgozása okozhat problémát neki.

Végül még egy dolog van, amelyre különösen érdemes odafigyelni, ha valaki fanfictionök után saját történetre akar váltani, és az a dramaturgia. Az online publikálás igen csalóka dolog, mert a szerző teljes regényeket tehet fel egy adott oldalra vagy blogra úgy, hogy nem jó a dramaturgiája, a szöveget mégis sokan olvassák és szeretik. Ennek egyik oka a fejezetenkénti publikálás: a folyamatosan várt történetben elsősorban a fejezetnek kell jó, működőképes egységnek lennie ahhoz, hogy az olvasó tovább akarja olvasni. A másik ok pedig az erős érzelmi töltet, amely a legtöbb sikeres fanfictionre jellemző – és ha ez jól működik, az olvasót sem az nem zavarja, ha a történetvezetés egyhelyben topog, sem az, ha ismétlődő elemek jelennek meg a műben.

Ám nyomtatásban megjelenő, önálló szórakoztató irodalmi regénynél van egy írói ígéret, és azt bontja ki a szerző. A konfliktusokat előrevetíti, majd elviszi a végső pontig, végül feloldja.

Mások az elvárásaink egy online olvasott szöveggel és egy kinyomtatott könyvvel szemben. Különösen mások akkor, ha fejezetenként olvassuk, akár a visszajelzésünkkel alakítjuk az online olvasott történetet. Az olvasói hatás – melyik szálra, szereplőre reagálnak jól, mire kíváncsiak – akár félre is viheti a szerzőt, hiszen ki ne akarna lelkes véleményeket kapni, akkor is, hogyha ezzel megváltozik a fókusz vagy a történetvezetés. Mindez egy online publikált történetben – akár fanfiction, akár önálló mű – elfogadható, míg egy kiadónak benyújtva problémát jelenthet.

Maga az olvasó is lelkileg jobban bevonódik, és előfordul, hogy más tanácsokat ad részletekben, az épp aktuális fejezet kapcsán, mint ha egyben olvasná a művet, és átlátná az ívet.

Sok fanficíró erős abban, hogy izgalmasan, figyelemfelkeltően zárja le a fejezeteket. Ez egy kiváló tulajdonság, amellyel a saját regényüket is jobbá tehetik. Azonban, ha a horgok ügyes elhelyezése, a figyelem folyamatos fenntartása helyett mindig a fejezet végére kerül egy kisebb „tűzijáték” vagy drámai helyzet, amely továbblendít a következő fejezetbe, de ott azonnal meg is oldódik, az már kevés. A fanfictionben sokszor nem a történetvezetés, a történeti és az érzelmi ív pontos felépítése a fontos, hanem az erős érzelmi élmény az ismert helyen, ismert szereplőkkel. Csakhogy egy saját történetben ez még akkor is kevés, ha a szerző jól tud karakterek közötti dinamikát ábrázolni, és részletekben erős érzelmi élményt nyújt: az összekép itt már elengedhetetlen.

Míg egy romantikus fanfiction szólhat csak arról, hogy a két szereplő megismerkedik és egymásra talál (esetleg megismeri egymás új arcát, és így egymásra talál) bármilyen nehézség nélkül, vagy apróságokon vitatkozik, addig egy romantikus regény valós konfliktus vagy akadály hiányában túl kevés lesz. Vagy míg egy akcióra, kalandra épülő történet fanfictionjében (mondjuk egy Odaát fanficben) megoldhatnak a főhősök minden egyes fejezetben egy rejtélyt, legyőzhetnek egy misztikus lényt, addig egy kalandregényben elengedhetetlen egy olyan történetszál, amely végigvezet a teljes művön, fontosak a növekvő tétek, és hogy legye egy fő konfliktus, amely csak a történet végén oldódik meg.

 

Tagadhatatlan előnyben lesznek a váltáskor azok a fanficírók, akik elkezdtek már a fanficekbe is behozni saját elemeket. Ha valaki saját karaktereket (is) kidolgozott – és azokat tényleg kidolgozta, nemcsak egy idealizált, tökéletes figurát hozott –, vagy olyan mellékszereplőkről ír, akikről az eredeti mű nagyon kevés információt adott át, nagyobb rutinja lehet a szereplők bemutatásában, egy karakter külső-belső megjelenítésében.

Ugyanígy, ha az adott világ alapjait használja, de egy másik korba vagy helyszínre helyezi a történetet, akkor a szerzőnek nagyobb szüksége lesz arra, hogy világépítésben gondolkozzon. Például, ha egy Harry Potter fanfiction Harryék idejében játszódik a Roxfortban, legfeljebb néhány eseményt, egy-két jelszót, esetleg varázslatot kell kidolgozni. Ha a rowlingi varázsvilág marad, de a szerző a Beauxbatons-ba helyezi a cselekményt, esetleg kitalál egy magyarországi varázslóiskolát, akkor meg kell alkotnia egy saját helyszínt és rengeteg egyedi elemmel tűzdelheti tele a világot. Ha pedig a szerző a Roxfort megalapításának korába helyezi a történetet, akkor – feltételezve, hogy a mágia és a mágikus világ az idő előrehaladtával változott –, meg kell teremtenie egy középkori hangulatú mágikus világot, kidolgozva a muglik és a varázslók akkori viszonyát, azt, hogy milyen varázslatok léteztek már, emellett pedig konkrét karaktereket, akikről az eredeti könyvből lényegében semmit sem tudunk.

Ha egy író áthelyezi a történetét különböző AU-kba (alternatív univerzumokba), akkor szintén elsajátíthatja a rugalmas gondolkodást, és dolgozhat a világépítésen. Ha például valaki egy varázsvilág nélküli verziót szeretne csinálni a Harry Potterből, mindennek és mindenkinek meg kell találnia a helyét (pl. így lehet Perselus Piton egy undok kémiatanár), vagy ha a történet karaktereit áthelyezi egy kávézóba, ott is meg kell teremtenie ugyanazokat a viszonyokat, feladatokat (így lehetnek egy Útvesztő-fanfiction futárai pincérek egy labirintusszerű, futurisztikus kávézóban). A kreativitásnak ez a típusú fejlesztése kimondottan jól jöhet később is, amikor az író a saját regényén, annak világán dolgozik.

 

A fanfiction írás nagy írói rutint és magabiztosságot adhat az alkotóknak. Szerzőként biztonságos terepen gyakorolhatnak publikálási kényszer vagy a könyvpiaci versenyhelyzet nyomása nélkül. Kipróbálhatnak többféle hangot, zsánert. Kommunikálhatnak az olvasókkal, kitapasztalhatják, hogy mire milyen reakciót kapnak. Aki fanficekkel kezd, annak sokszor kiváló érzéke van arra, hogy érzelmileg bevonja az olvasót, ösztönösen dolgozhat közeli narrációval, különösen jól tudhat függővéget írni a fejezetek végén.

Azonban amikor átvált saját történetre, meg kell tanulnia azt, hogyan adja át kellően izgalmasan és szórakoztatóan a háttérinformációkat, dolgoznia kell a világépítésén, és a hangulat megteremtésében teljes egészében magára van utalva, már nem építhet közös tudásra. Fontos belátni, hogy ugyanaz a történet más reakciókat vált ki online, fejezetenként publikálva, mint egyben végigolvasva, könyvként megvásárolva. A történeti és érzelmi ív kidolgozása egy fanfictionnél sokszor háttérbe szorulhat, és az adott mű nagy sikereket érhet el – egy megjelenő regénynél azonban a főhősök közötti dinamika, a szórakoztató, de a történetet nem előrevivő párbeszédek önmagában nem lesznek elegek.

Minden író számára léteznek olyan készségek, amelyekben erősebb, és olyanok, amelyeket érdemes fejlesztenie. Ha valaki sikeres volt fanfictioníróként, biztos, hogy van egy erős alapja, írói rutinja, és bizonyos készségekben ügyes. Ugyanakkor lehet, hogy másokra tudatosabban oda kell figyelnie, ezeket fejlesztenie kell.

A Könyvmolyképző írói műhelyében erre is van lehetőség, mindenki megtalálhatja azokat a kurzusokat, amelyek a legtöbbet segíthetnek neki. Az írásban a játéknak, a próbálgatásnak, az örömnek nagyon fontos szerepe van – ha pedig valaki szeretne egy nagy kiadónál publikálni, jól jön mellé egy kis tudatosság, és célzott szerkesztői tanács is.

Nem véletlen, hogy egyre több olyan író lesz ismert és sikeres, aki annak idején fanfictionnel vagy online publikálással kezdett íróként. Ha valaki arról álmodozik, hogy majd megjelenik a saját regénye is, az nemcsak érthető, de reális vágy is. A fanficek írása nagyszerű kiindulás, alap és gyakorlóterep. Aki pedig szeretne váltani, bátran vágjon bele!

 

Róbert Katalin (író, szerkesztő, íróiskolai oktató)

*

A témáról szó lesz május 14-én (péntek) 18 órától az Aranymosás Könyvklub következő élő beszélgetésén. Gyere el te is, kérdezd a szerkesztőket!

Írásról íróknak beszélgetéssorozatunk központi témája ezúttal a dramaturgia lesz. A beszélgetésen részt vesz:
Varga Bea író, szerkesztő, viselkedéselemző, az Aranymosás műhely vezetője
Kozma Réka esztéta, szerkesztő, íróiskolai oktató, Az Így neveled a regényedet blog gazdája
Róbert Katalin író, szerkesztő, íróiskolai oktató, az Aranymosás oldal adminja

Kattints ide a részletekért, tarts velünk május 14-én 18 órától 🙂