A mese Lőrinci Nagykönyvtár (FSZEK) Mesék a természetről című, gyermekeknek szóló pályázatának I. helyezettje
Egyszer volt, hol nem volt, a börzsönyi erdőben élt egy farkas falka. Gyönyörű tisztáson laktak, távol az emberektől.
Egy napsütéses májusban megszületett Luna, a farkaskölyök. Ő volt az egyetlen kölyök a falkában, hegyes fülekkel, fogakkal.
Teltek-múltak a hetek, hónapok, Luna egyre nagyobb lett. Egyszer megszomjazott, és lement a folyóhoz vizet inni, ám ott volt Samu, az erdő rettegett barna medvéje. A szülei mindig azt mondták, hogy nagyon óvakodjon tőle. Luna annyira megijedt, hogy futott, ameddig csak a lába bírta. Amikor már úgy gondolta, hogy nem követi Samu, megállt, és körülnézve észrevette, hogy a nagy hegy tetején van. Az volt a baj, hogy elkezdett sötétedni és Luna félt a sötétben. De összeszedte minden bátorságát, keresett egy bokrot, alábujt és elaludt. Másnap reggel olyan farkaséhes lett, hogy elment bogyót keresni. Talált is kettő bokrot, az egyiken piros, a másikon kék bogyók voltak. Emlékezett arra, amit a szülei mondtak, hogy a homoktövis mérgező, az áfonya pedig nem, de nem tudta, melyik milyen színű. Szerencsére a kéket választotta, ami nagyon ízlett neki, ám amikor ment volna vissza a bokor alá, hallott valamit a magas fűből. Közelebb ment, és hirtelen kiugrott egy kölyök róka huncut mosollyal az arcán. Annyi idős lehetett, mint Luna.
– Mi a neved? – kérdezte Luna.
– Rudi. Egyedül vagy?
– Igen. És te?
– Én is.
– Maradhatunk együtt, ha szeretnéd.
– Igen nagyon szeretném!
Innentől kezdve Luna és Rudi jó barátok lettek, Rudi megtanította Lunát vadászni, Luna pedig elrejtőzni. Pár nappal később visszamentek a hegy tetejére, ahol Luna meglátott egy tisztást.
– Gyere, Rudi, menjünk nézzük meg a tisztást!
– Oké, de legyünk óvatosak!
Elindultak a tisztás felé, és amikor odaértek, szép pillangók repkedtek össze-vissza, le-fel. Ekkor Rudi embereket vett észre, akik feléjük tartottak.
– Luna, lapulj le a fűbe, jönnek a füstölők!
– Füstölők? Azok meg kicsodák?
– Tudod azok a két lábon járó élőlények, akik mindig durrogtatnak azzal a pista vagy puska, nem tudom mivel.
– Óooo, oké!
Lelapultak és nézték a füstölőket, majd lassan visszaosontak a hegyre. Onnan hallották a durrogtatásokat. Sötétedni kezdett, ezért lefeküdtek a bokor alá és elaludtak…
Fél év telt el, Rudi és Luna még mindig barátok voltak.
Egyik nap épp a mezei nyulakat kergették.
– Gyerünk Rudi kapd el, eléd kergetem!
– GRRRRR!
– Szép volt Rudi, együk meg és menjünk le a tisztásra pihenni!
– Jó!
Megették a nyulat, majd lementek a tisztásra pihenni. Luna leült egy nagy barna kőre.
– Gyere pihenj a kövön velem!
– Luna, szerintem gyere ide!
– Miért?
– Mert az nem egy kő!
– Akkor mi?!
– Hát SAMU!
Luna és Rudi elkezdtek futni fel a hegyre. Samu utánuk, Luna beugrott egy szikla mögé, Rudi pedig egy fa mögé. Samu odaért, és elkezdett szimatolni utánuk. Megérezte az illatukat és közelített a fa felé.
– Rudi most gyere ide! – suttogta Luna.
– Megpróbálok… – válaszolta Rudi.
Samu szerencsére nem vette észre Rudit. Luna hallotta, hogy jönnek a füstölők és elüldözték Samut.
Luna és Rudi visszamentek a bokor alá, és lepihentek.
Reggel egy hangos Jó reggelt! – el köszöntötték egymást.
– Figyelj Rudi, mi lenne, ha elmennénk megkeresni a szüleinket?
– Nem, Luna, nem szeretném.
– Miért?
– Mert nekem nincsenek szüleim, a füstölők lelőtték őket. Én inkább azt a füstölőt akarom megkeresni, aki elkapta őket! – mondta felháborodva.
– Nem élnek a szüleid? És ezt mégis mikor akartad elmondani?!
– Nem akartalak ezzel terhelni.
– Van még más titkod is?
– Nincs.
– Figyelj Rudi, nekem még élnek a szüleim és a falkám, már biztos nagyon keresnek. Gyere velem!
– Nem, nem és nem, nem megyek veled.
– Oké, akkor megyek egyedül! – mondta sértődötten Luna, majd elszaladt.
A két jó barát összeveszett és egyedül mentek tovább.
Luna az útja során találkozott egy bagollyal, és kedvesen megszólította.
– Szia, Luna vagyok nem láttál errefelé egy farkas falkát?
– Igen, láttam, azt hiszem arról beszéltek, hogy el kell költözniük, mert egy medve elfoglalta otthonukat
– Merre mentek?
– Kelet felé a nagy sziklához, ahol állítólag füstölők laknak.
– Köszönöm.
– Sok sikert, Luna.
Luna elindult a szikla felé. Rudi ahogy ballagott az erdőben, megtalálta a füstölő házát. Az ajtó szerencsére tárva nyitva volt, ezért Rudi könnyen be tudott surranni. A füstölő éppen vacsorát készített, és hallgatta a rádiót. Rudi meglátta a falon azt a képet, amin a füstölő kettő rókát tartott a kezében. Erre Rudi nagyon megmérgesedett, és bár tudta, hogy a füstölő sokkal erősebb nála, teljes erejéből beleharapott. A vadász fájdalmában felordított, és összeesett.
– Na – mondta Rudi -. ezt most megbántad, te ronda füstölő!
Abban a pillanatban rárepült egy nagy háló.
– Megvagy! – kiabált a füstölő. – Most szépen velem jössz a nagy sziklához, ott majd a társaimmal eldöntjük mi legyen veled!
Mire odaértek a nagy sziklához, besötétedett. Rudit ketrecbe zárták, és lefeküdtek aludni. Luna messziről látta a nagy sziklát és elkezdett futni felé. Amint odaért látta, hogy a füstölők a tábortűz körül alszanak, hallott valami nyüszögést a bokor mélyéről, közelebb ment, és megnézte mi az.
– Rudi, hát te vagy az!?
– Igen, bocsi amiért nem tartottam veled, rajtad töltöttem ki a dühömet, pedig te semmit nem ártottál nekem.
– Semmi baj Rudi, én is igazságtalan voltam veled.
– Akkor kiszabadítasz?
– Persze, de csak csöndben!
Luna kiszabadította Rudit, és továbbmentek. Nagy nehezen sikerült felmászniuk a sziklafalon, de amikor felértek, látták, hogy három túlméretezett szirtisas őrzi a határt Szlovákiába.
– Van ötleted, hogy jussunk át a sasokon? – kérdezte Rudi.
– Naná! – mondta Luna.
– Mi?
– Látod azt a két bokrot? Fölvesszük őket és csak lassan átmegyünk előttük – mondta egyszerűen Luna.
– Elég kockázatos terv… – bizonytalankodott Rudi.
– Ha át akarunk jutni, akkor kockáztatni kell, nemde? – vágta rá Luna.
– Oké, akkor gyerünk!
Fölvették a bokrokat, és lassan odaértek a sasokhoz.
A sasok valami zajt hallottak, érezték, hogy valami nincs rendben.
– Hé, Akilina? – kérdezte a legöregebb sas.
– Mi az, Arnold?
– Szerinted is mozognak a bokrok?
– Igen – válaszolta csendben Akilina.
– És szerinted Arnó?
– Szerintem is.
Luna és Rudi bátran továbbmentek, és amikor már az erdő szélén voltak, kibújtak a bokor alól. Hirtelen három vijjogást hallottak felülről, aztán érezték, hogy a sasok támadásba lendülnek.
– Milyen finom, ebédünk lesz! – kiabálta a legéhesebb.
– Finom farkas és róka pecsenye! – mondták egyszerre.
– Ne beszéljetek már folyton, meglógnak!
Luna és Rudi futni kezdtek az erdőbe.
– Húúú ez meleg volt! – mondta Luna lihegve, miután megmenekültek.
– Ja, majdnem ebédek lettünk… Nézd, Luna, ott egy Farkas odú! Gyorsan menjünk oda!
Amint odaértek az odúhoz, Luna meglátta a szüleit, Alphát és Aurorát.
– Anya, Apa! Végre megtaláltalak titeket! – futott hozzájuk könnyes szemekkel.
– Luna, hát te meg hol voltál? – kérdezte anyja meghatódva.
– Ez hosszú történet…
– Ismered azt a rókát? – kérdezte gyanakvóan az apja.
– Igen, ő Rudi. Ők pedig a szüleim, Alpha és Aurora. Képzeljétek, Rudi nagyon sokat segített nekem, hogy megtaláljalak titeket.
– Szia Rudi, köszönjük, hogy segítettél a mi drága lányunknak megtalálni minket. – fejezte ki köszönetét Alpha.
– Semmiség – szeppent meg Rudi.
A visszatérés öröme után Luna bement az odúba, az új otthonába. Halk kuncogást hallott, majd hirtelen három kisfarkas ugrott a hátára.
– Sziasztok! – kiáltott fel meglepődötten.
– Szia Luna, én Alfréd vagyok!
– Én Egon!
– Én pedig Mira. Mi vagyunk a testvéreid akkor születtünk meg, amikor már egy éve eltűntél.
Ezentúl minden nap ilyen vidáman és játékosan indult, és Luna nagyon megszerette testvéreit. Rudi is jól elvolt a kicsikkel, tanította őket, játszott velük.
– Rudi, mondd mit szeretnél ezután csinálni? – kérdezte egyszer Luna.
– Hát nem is tudom, esetleg nem maradhatnék a falkádnál? Már olyan otthon érzem itt magam.
– Dehogynem!
– Köszönöm Luna! – hatódott meg Rudi.
Így történt, hogy Luna megtalálta szüleit, Rudi pedig a pótcsaládját, és boldogan éltek együtt a börzsönyi erdőben.
Itt a vége, fuss el véle.
Vége
Szerző: Bánhegyi Noel 5./a
Gratulálunk a meséhez!
Kedves Noel! Gratulálok! Nagyon szép mesét írtál . További sok sikert kívánok az íráshoz! Márta néni
Kedves meseíró! A mese nagyon tetszett, nagyon választékos fogalmazták, az állatok nevei nagyon tetszettek. Úgy gondolom Te nagyon szereted az állatokat és ismered a szokásaikat. Nagyon sok sikeres meseírást kívánok, várom a folytatást!