Fejes Szonja: Árnyék(l)én(y) 2. részlet

Első részlet 2. Árnyszínház Vicuska Feszültség vibrált a lakótelepi panellakás vékony falai között. Apa a nagyszobában trónolt a tévé előtt, anya a konyhában mosogatott. – Ne zörögj már azokkal a kurva tányérokkal! – ordított ki az öreg. Anya letette a kezében tartott bögrét, és felém fordult. – Rossz napja volt a munkahelyén. Ne idegesítsük fel…

Olvass tovább

Rozenbach Titanilla: FanTaZma 2. részlet

Első részlet Murenkó Olívia Szombat, 08:50. Teapolisz, Szavarka körzet Alighogy a folyosó szinte beszippantotta a távozó Liparotti hátát és az ajtó becsukódott, Murenkó Olívia teste egy hatalmas sóhaj kíséretében megadta magát és a heverőre hullott. Hevesen dobogó szívvel feküdt ott, majd lassan kinyújtotta jobb kezét a mennyezet felé. Megfogta volna az isten lábát? Ha csak…

Olvass tovább

Rhewa: A rajzoló könyve 2. részlet

Első részlet * Volquin elindul a romlás útján, pedig csak templomba akart menni Cēsis, Livónia, 1206. március 9. * A fakupákba édes, barna sör került, a tányérokra füstölt, sózott sonka és egy szép darab sajt. Giedrius kényelmesen elhelyezkedett a lócán és a társára vigyorgott. – Ma a piacon jártam – jelentette be. Volquin csak vállat…

Olvass tovább

Szöges Emese: Lókötők és hazugok 2. részlet

Első részlet 3. fejezet – No. – Ezt mondta a kakastollas kalapú kapitány hangja valahol Johanna háta mögött. A lány meglóduló szívvel hallgatta először a neszezést, a mozgolódást, azután pedig az egyre közeledő lépteket. Érezte, hogy veríték ütközik ki homlokán, de megkeményítette magát. Gyilkos tekintettel meredt az elé lépő zsiványkapitányra, akit követett az ocsmányképű, aki…

Olvass tovább

Early Moon: Az örökké lány 2. részlet

Első részlet 3. Silion hangokat hallott, amikor a késelés után eszméletére tért. Csikorgásszerű, de emberi hangokat, értelmetlen motyogást. Kinyitotta a szemét. Az a lány hajolt fölé, aki megmentette. Sötétbarna szem, kerek arc, széles orr, a szemébe lógó tincsek olyanok, akár a búzamező, hajának többi szála hátrafelé sötétedik. A lány úgy nézett rá, mintha évek óta…

Olvass tovább

V. K. Bellone: Meridia I. – A Tengeristennő Bajnoka 2. részlet

Első részlet * A gyenge szellő nem keltett hullámokat, és még arra sem volt elég, hogy hűsítse az embert, nemhogy belekapjon a vitorlákba. A hajó immár két napja alig haladt valamit. Kame a hajókosárban teljesített szolgálatot. Nem mintha sok kémlelnivaló akadt volna a láthatáron, de a parancs az parancs. A tűző nap elől a kosár…

Olvass tovább

Early Moon: Az örökké lány

1. – Nagyon régen voltam már férfival – közli a harrui öregasszony gurgulázó hangon, élvezettel keni szét az olajat Silion Da Ark meztelen mellkasán. A férfit azonban nem érdekli semmi. Már mindegy. Úgyis meg kell halnia. A kötelek olyan mélyen vágnak a csuklójába és a lábszárába, hogy lezsibbad tőlük, csak hevesen verő szívét érzi, ennek…

Olvass tovább

Szöges Emese: Lókötők és hazugok

1. fejezet A csöndes, álmatag városon egy postakocsi zörgött keresztül. A heti delizsánsz[1] volt Heris mezővárosból Eileen fővárosba, mely minden hétfőn pontban hétkor indult a herisi posta elől. A menetrend szerint – és ha az időjárás is úgy engedte – négy nap alatt ért Eileenbe, közben három éjre pihenőt tartva az útba eső Szurdokszegben, Gardhamban…

Olvass tovább

Rozenbach Titanilla: FanTaZma

Liparotti Henrik Szombat 08:35. Teapolisz, Szavarka körzet Teapolisz utcáit napok óta vigasztalan eltökéltséggel mosta az eső. A város felett lebegő, felfuvalkodott felhőrengetegből lezúduló vízcseppek aprócska bombázókként csapódtak Liparotti Henrik úr esernyőjére. A masszív, fekete paraplé azonban állta a sarat, a makulátlan öltöny és a titánkeretes szemüveg száraz maradt, amíg Liparotti a fedett buszmegállóból átsétált a…

Olvass tovább

Rhewa: A rajzoló könyve

Prológus melyben a haldokló haldoklik és bort kér * Saule, Szamogítia, 1236. szeptember 22. A parázstartók vörös fényt vetettek a sátorponyvára. Odakintről csak a tenger felől érkező szél süvöltése hallatszott, a korábbi csatazajból semmi sem maradt. Giedrius gondterhelten figyelte az ágyon fekvő férfi vértelen arcát. A Nagymester kapkodva, felületesen lélegzett, tekintete elrévedt, mintha a sátortető…

Olvass tovább

Julia Moonlight: A Pók és az Őrző

Fejezet Warwickshire megye, Anglia Stratford-upon-Avontól és Warwicktól nyugatra 1817. március 30. * – Miss Fane, hozzám jön feleségül? Asarellát olyan váratlanul érte a kérdés, hogy elvétette az öltést, és az anyag helyett az ujjába szúrt. Felszisszent, és miközben próbált úrrá lenni azon a késztetésen, hogy szájába vegye lüktető ujját, a párnázott széken pöffeszkedő látogatójára nézett….

Olvass tovább

Fejes Szonja: Árnyék(l)én(y)

1. Hasadás Vicuska Naponta többször elképzeltem, hogyan állnék bosszút az apámon. Pedig szerinte ő csak azon dolgozott, hogy normálisabb legyek. Legalábbis ezt állította minden alkalommal, amikor nevelő célzattal végigpofozott a folyosón. Mint akkor, amikor ez az egész hihetetlen történet elkezdődött. Az életem azelőtt sem telt unalmasan. Folyamatos kihívást jelentett például úgy közlekedni a lakásban, hogy…

Olvass tovább

Mary Ann Draven: Napsugár és Alkonyat

Prológus A teremben néma csend lett, amint a küzdő felek egymásnak szegezték fegyvereiket. A piros tintalény katanát, míg a zöld egyszerű kardot forgatott, s harcstílusukból fakadó különbözőségük kifejezetten érdekes összecsapással kecsegtetett. Ennek ellenére az előadást szemlélő férfi halálosan untatva érezte magát, holott az egész majomparádét az ő kedvére rendezték. A két harcos óvatos lépésekkel, finoman…

Olvass tovább

V. K. Bellone: Meridia I. – A Tengeristennő Bajnoka

Meridia I. A Tengeristennő Bajnoka Ramal végigtekintett a Tükörerdő homoklepte völgyén – odalent vár rá, akit meg kell ölnie. Levette az arca elé kötött kendőt, amely elnehezült a beleragadt szemcséktől. Mélyet sóhajtott, élvezte, hogy végre tisztán lélegezhet. Indulni készült, bár szívesebben várt volna még itt egy kicsit az ítélkezés helyett. Lába elzsibbadt, ezért a tevéje…

Olvass tovább

Fabyen: Az árulás ára

Clydas egyedül ébredt a sátorban, ami sötét és hideg volt. A fekhelye mellett megrakott tűz régen elhamvadt, a parázs sem izzott már. Egyedül volt az állatbőrök alatt, és a sátorlapon túl fények táncoltak. A hajnal hangokkal volt tele. A kiabálás, és az acélcsengés fájdalmas üvöltése messzebbről hallatszódott. – Mara? – Clydas felriadva gördült az oldalára,…

Olvass tovább