A végtelen nyár lusta örömlányként nyúlt végig a tájon, forró leheletével melegítve az amúgy is izzadó alattvalókat. A kalászok csordultig teltek aranyos búzaszemekkel, és a kastély kertjében dús fonatokban csüngött a jázmin a fákról, émelyítően édes illatba burkolván a tájat. Auguszta királynő a teraszon állt, csukott szemmel élvezte, ahogy három udvarhölgye gyöngyház berakásos fésűkkel simogatja…
Prológus Tilia súlyos léptei alatt csontként ropogott az őszi avar, nyugtalanító jelét adván annak, hogy megérkeztek Keletre a betolakodók. A tündék jelenléte miatt ezen a gyönyörű vidéken a természet soha nem halt meg, jöhetett ősz vagy tél, termés mindig akadt, s a virágok, levelek sem hullottak el, csupán sápataggá lettek kissé. Furcsa és egyben…
Rana tenyerei melegen bizseregtek, ahogy csukott szemmel koncentrált. Érintésétől az ágyban fekvő idős nő bőrének horzsolásai összehúzódtak, csontján a törés összeforrt. A kovács anyja hálásan hunyorgott rá, és a gyógyító varázslatot követő mély álomba zuhant. Rana felegyenesedett a kisszékről, nyújtózva hátrasimította világosbarna hullámos tincseit. Jóleső fáradtságot érzett, ami képességének határát jelezte. Alvásra volt szüksége, hogy…
1. Oh, die schönen alten Zeiten „Az értelem nem más, mint az embernek az a képessége, hogy célszerűtlen és természetellenes tetteket hajtson végre.” /Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Piknik az árokparton/ „Tudtam, hajnalban jönnek értem. Nagyjából minden éjszakámat azzal töltöttem, hogy a hajnalt vártam… Éjfél után csak vártam s hallgatóztam.” /Albert Camus: Közöny/ A puffon ülök,…
Sárkányfészkek Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy város, melyet úgy hívtak: Füzesújmajor. Nem számított különösebben nagynak, híre azonban még az Óperencián túlra is eljutott. Széles e világon „A szabad város”-ként emlegették, mert polgárai szabadon jöhettek-mehettek, és mert szabadon gondolkodhattak. Élt itt egyszer egy legény, akit úgy hívtak: Vízfüttyő Loson. Még csak tizenhárom nyarat…
Első fejezet – A találkozás – Jillia! – nővére hangja riasztotta. Hosszú percek teltek el azóta, hogy az anyja haragja elől a szobájába menekült, és kezdett bízni benne, észrevétlen maradt hirtelen távozása. Az után a vita után nem szívesen találkozott volna senkivel. Még Gingiberával sem. Nem is volt az szóváltás, sokkal inkább hasonlított egy alapos…
1. Hasadás Vicuska Igyekeztem minél hamarabb visszaosonni a szobámba, de nem voltam elég gyors. A hátam mögött felcsattant a jól ismert kötekedő hang: – Éva! Hogy nézel ki már megint? Nem akartam hátrafordulni, mert tudtam, mi következik. Tettem még egy lépést a panellakás szűk folyosóján a menekvést jelentő ajtó felé. – Nem hallod, hogy hozzád…
A szürkület észrevétlenül kúszott végig a tájon. Victorine is csak akkor vette észre, mennyire későre jár, mikor könyvének lapjain kezdtek összefolyni a betűk. Habár még közel sem ment le a nap, az erdőben, ahová menekülni szokott a kisváros elől, már sötét volt. A fák törzsei között még egyszer felvillant a lenyugvó Nap vöröslő korongja, majd…
Az első, amire eszmélt, a föld és a fű illata volt. Fanyar, élő, erőtől duzzadó zöldillat. Aztán megérezte a vér ízét a szájában. „ Nahát… Élek…” – futott át a fején, és ijedten gondolt arra, hogy talán jobban járt volna, ha meghal… Valami rémlett, hogy nagyon kevés esélyt adott magának a robbanás pillanatában. „Vajon…
Az Egy Templomának tornya erőt és biztonságot sugárzón magasodott az ég felé, mint egy hűséges őr, aki vigyáz a rábízottakra. Óvón szemmel tartotta a lovászgazda zsúptetős istállóit, a Bonkár folyón átívelő keskeny kőhidat, melynek repedéseibe repkény kapaszkodott, a folyóra telepedett malmot a korhadt lapátjaival és békés zúgásával, a patakmód kanyargó lúselomi főutca poros folyamát. A…
Boszorkánykő Az ablaktörlő ritmikus zizegése felkeltette Emilyt álmából. Zavarodottan pislogott, miközben próbálta kidörzsölni az álmot a szeméből. – Hol vagyunk? – kérdezte. – El kell intéznem valamit, hogy bejuthassunk a kapun. – Hm? – Emily arra gondolt, bár kikapcsolná Oliver az ablaktörlőt, idegesítette az ide-oda csúszkáló műanyag nyikorgása. – Nem állunk meg enni valamit?…
Előző részlet Jörgeson szilárdan ült az idegen ló nyergében, ahogy lassú léptekkel távolodott a falutól. Nem mert hátranézni, bár szeretett volna meggyőződni róla, hogy egyik pap sem figyeli. Karjában a kislánnyal és nyomában a gyógyító asszonnyal még a sötétben is feltűnőnek érezte magát. Egyre élesebben sötétlett előtte az erdő széle. Már várta az árnyékban mozgó…
Előző részlet Egy liftet kellett keresniük, de az ős öreg tömbházban, ahol Rik lakott, az éppen nem működött. Tulajdonképpen még sohasem látta működni, pedig már majdnem egy évtizede lakott itt. Rita szeretett lépcsőzni, ő nem. Kényelemhez volt szokva, de az utóbbi három Ritamentes hét alatt sokat fejlődött. Egyre jobban kedvelte a friss levegőt, mostanában sokat…
Első részlet 2. A Prédikátor A bőrhevítő fegyver, amit az őrült pincér használt, elég csúnyán el tudja intézni az ember kinézetét. A Prédikátor pénzelte a kifejlesztését, azzal a nem titkolt hátsó szándékkal, hogy ha valakit célba vesznek vele, az biztosan egy testformáló szalonban köt ki. Brigitte Bardot hasonmása is borzasztó látványt nyújtott a merénylet…
Korábbi részek Adam úgy érezte, „sehol sem volt” az alatt az idő alatt, amíg az erdőből a szobába értek – már ha lehet ilyesmit érezni egyáltalán… Egész teste furcsán bizsergett, mintha ezernyi hangya korzózna megállás nélkül fel s alá a bőrén. – Mi a fene történt?! Hogy kerültünk ide? – kiáltotta rémülten és gyorsan hátralépett…