D. Tanner: Hétköznapi angyalok 1. – Végakarat

A bélésmentes, vékonyka takaró szorosan zárta körül a testét, mozdulni sem tudott. A nyugodt félhomályba éles fény tolakodott, ő pedig behunyta a szemét, hogy ne fájjon. Kiáltani akart, segítséget kérni, de csupán keserves sírásra futotta erejéből. Mintha egy csecsemő sírna. Ez az ő hangja lenne?! Rémülten zihált és felnézett, hogy lássa, más is hallja ezt?…

Olvass tovább

Kovács Henrietta: Auróra

1.     fejezet Minden udvaron – legyen az akármilyen kicsi – van egy hely, ahol, ha az ember tágra nyitja a szemét és jól körülnéz, hirtelen meglátja azokat a dolgokat, amelyeket máskor észre sem akar venni – holott a világ semmit sem takar el azok elől, akik igazán figyelnek. Pontosan ilyen helyen állt egy régi, kopott…

Olvass tovább

Pfeifer Vivien: Narké – A felszabadulás

Merde, a Főbirtok és az újoncok Kiképzőjének a vezetője, az asztala fölé görnyedve ült a kandalló tüzétől túlfűtött szobában. Az egész asztalt belepték a papírlapok, ami az évnek ezen a fontos napján természetes állapotnak számított. Már csak egyetlen egy éjszakája maradt, hogy eldöntse, ki az a száz jelentkező, akit meghív a Próbára. Gyűlölte ezt a…

Olvass tovább

Demi Kirschner: Ellopott élet 1. – Öld meg Jana Robinst!

Mr. Loran ugyanazt a rituálét követte mindennapjai során. Az evésen, iváson, alváson és a személyes higiénián túl azonban a legkedvesebb időtöltése különc módon túlmutatott az átlagemberek unalmas rutinján. Mr. Loran a kedvenc foglalatosságát zárt ajtók mögött művelte. Olyankor gondosan kulcsra fordította hálószobája masszív tölgyfaajtaját, felkapcsolta az éjjeli lámpáját, és ünnepélyesen megállt a szoba sarkát elfoglaló…

Olvass tovább

Quintus Moreno: Vércseppek

1. A zsák, amelyben a kuangagyík mocorgott, húzta Muran vállát. A férfi leguggolt, hagyta, hogy a kutyaméretű bestia megnyugodjon. Nehezen szerezte be, mert nem használhatta a szokásos kapcsolatokat, és igazán dühös lett volna, ha az állat megfulladna, vagy a sok rázkódástól elpazarolná a mérgét. Óvatosan felállt. Nekifutott, elrugaszkodott a tetőről, vékonytalpú cipője alatt kilazultak a…

Olvass tovább

W. J. Lilah: Gyógyító

Elragadtatás Dhá tartomány – egy hegyi falu, napjainkban A fogadó ablakának apró tábláját a növekvő kék hold töltötte ki. Csak három nap volt teliholdig. Az ablak előtti asztalkánál gubbasztó férfi elfordult a fényes korongtól és elbizonytalanodva körbenézett. „Nem itt kellene lennem” – csóválta fejét, kiürítette kupáját és felállt. Az alig harminc házból álló falucska ivójában…

Olvass tovább

Gaura Ágnes: Emberi Szó

EmberiSzó Precedens értékű lehet az az ítélet, melyet a Legfelsőbb Bíróság a mai napon hirdetett ki a kezdetben Hajdú kontra Szegecs és Vérbunkó ügyként emlegetett bírósági tárgyalássorozat lezártát követően. Hajdú Andreát bűnösnek találta a bíróság a hatóság megtévesztése, valamint rágalmazás, hitelrontás, hamis tanúzás bűntettében, és Hajdút hat év letöltendő szabadságvesztésre ítélte. A különösen gyors –…

Olvass tovább

Jade P. Phoenix: Aeterna – Fény és Árnyék Próféciája – 2.

1. részlet Második fejezet: Partra vetve Mintha ezer év telt volna el, mióta a Messzifolyó-patakba esett. Jillia pillái elnehezedtek a víztől, szárnya és ruhája mázsás súlyként húzták alá. A levegőt nehézkesen vette. Érezte, hogy elragadja a mély. Elkövetett már sok csínyt életében, hol kegyetlenebbeket, hol szelídebbeket, de olyan még sosem akadt, amit meg is bánt…

Olvass tovább

Kae: A démon és a papnő – 2.

1. részlet Hűvös, tiszta levegő vágott feléjük, amikor megálltak a csarnok bejáratánál, megborzongatta, de fel is derítette Mortuát. A lány felemelte a fejét, és körülpillantott a húsz lépés hosszú helyiségben. A tiszta kék falakra festett felhő- és szélmotívumok – előbbiek a szellemek honát, az eget voltak hivatottak jelképezni, utóbbiak pedig ősrégi jelképként utaltak magára az…

Olvass tovább

Meiszner Krisztina: Más Valaki Problémája – 2.

1. részlet HÁROM             – Menzognere – nézett fel Valéria a párnáról. – Felcsalsz ide egy rendes vacsora ígéretével, aztán persze kiderül, hogy itt is csak hűtő, mikró, csésze, nesze. Mindig elfelejtem, hogy az egyik leghazudósabb alak vagy azok közül, akiket valaha is ismertem.              – Hé, a hazugság a mi leghathatósabb eszközünk a fennmaradásban….

Olvass tovább

Laura Arkanian: Holdezüst, vérarany – 2.

1. részlet Jonas Egyedül élt. Valaha jónevű gyógyszerész volt; eredetileg orvos szeretett volna lenni, de valahogy sosem jutott el odáig. Mindazonáltal sikeres karriert tudott maga mögött: része volt egy stabilan fizető szabadalomban és egy közepes patikaláncban is. Gazdagnak nem nevezhette magát, de bőven telt kisebb kedvteléseire, mint például az öltözködés: a szekrényében műszál-, vászon- és…

Olvass tovább

Minna Holderin: A Nyolcadik Amulett – 2.

1. részlet Nyugodt volt a hajnal a Hétsárkány-tó felszínén. A háromtagú kék hivenn család, akik gyakorta kimentek a vízre csónakukkal halászni, hosszú órákig aludt a hullámokon imbolyogva, és mire felébredtek, a csatának már vége volt. Így hiába sodródtak túlontúl is közel a sirongiai parthoz, nem észleltek semmi változást. Korábban ugyan sokszor találkoztak zöld hivenn halászokkal…

Olvass tovább

R. L. Shades: A démonvadász

      PROLÓGUS Sűrű őszi köd lepte el Rhondellard hatalmas városát, az emberek mivel az orrukig sem láttak, inkább visszahúzódtak a házaikba. A főváros fényei lassan kialudtak, csak a domb tetején épült fellegvárból szűrődött ki némi világosság a kapusok fáklyáinak köszönhetően. A vészjósló csöndben csuklyás alak osont háztól házig a palota felé. Gyakran megállt az…

Olvass tovább

Szarvassy László: Az éjszaka angyalai – 1.

1. A kisfiú dideregve állt a sötétség szélén. Előtte nyirkos, hideg alagútként húzódott a park. Frankó, gondolta Viktor a sötétbe bámulva. Az utat szegélyező fáknak még a körvonalai sem látszottak. Csupán a távolban hunyorogtak a stadion lámpáinak fényei. A kisfiú szorongva előrébb lépett. A szél feltámadt, összeborzolva barna haját. Rég elsárgult, száraz levelek kavarogtak körülötte,…

Olvass tovább