D. Tanner: Hétköznapi angyalok 1. – Végakarat
A bélésmentes, vékonyka takaró szorosan zárta körül a testét, mozdulni sem tudott. A nyugodt félhomályba éles fény tolakodott, ő pedig behunyta a szemét, hogy ne fájjon. Kiáltani akart, segítséget kérni, de csupán keserves sírásra futotta erejéből. Mintha egy csecsemő sírna. Ez az ő hangja lenne?! Rémülten zihált és felnézett, hogy lássa, más is hallja ezt?…