A 8. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga
*
– A kristályrózsa lánya –
Egyszer volt, hol nem volt, talán igaz se volt, mégis azt mesélik, hogy több ezer évvel ezelőtt, hét gonosz lélek szállta meg a Földet. Annyira elvetemültek és lelketlenek voltak, hogy elpusztítottak minden olyan teremtményt, amely az útjukat keresztezte függetlenül attól, hogy ember vagy állat volt-e.
Abban az időben egy fellegekig érő magas hegy tetején, állt egy büszke vár. A várban pedig, lakott egy igazságos, jószívű varázsló. Mivel nagyon öreg volt, és érezte, hogy nem él már sokáig, elhatározta, hogy mielőtt végleg itt hagyná ezt a földet, amelyet olyan nagyon szeretett, valamiképpen megszabadítja az emberiséget a hét gonosz szellemtől.
Sokáig gondolkodott, törte a fejét, mit is tegyen? Olvasgatta régi-régi könyveit, még a hűséges barátjának, egy öreg, szemüveges bagolynak is kikérte a véleményét. Végül egy hatalmas varázslatot tett, amellyel a hét gonosz szellemet egy ezüst keretben fogott kristályharmatból készült dobozban zárta. Hiába fenyegetőztek a szellemek, hiába könyörögtek neki, nem volt menekvésük. A kristályharmat doboz fogvatartotta őket. Aztán eljött az a nap is, amikor a jó öreg örökre lehunyta a szemét.
A varázsló leszármazottai, több generáción át, gondosan vigyáztak a dobozra, nehogy véletlenül a szellemek kiszabaduljanak onnan.
Az utolsó utód, a szépséges Eludonna úrnő már nem hasonlított elődeire. Dölyfös volt, és nagyravágyó. Nem volt se jószívű, se igazságos, nála kegyetlenebbet és rosszabb személyt nem látott még senki. Nem gondolkodott sokat, hanem egy szép napon megígérte a szellemeknek, hogy kiengedi őket a dobozból, ha cserében neki adják lelküket és összes tudományukat.
A szellemek megígérték, hogy teljesítik az úrnő kéréseit, de nekik is volt egy kikötésük. Tudták, hogy valamikor jönni fog valaki, aki kétszer olyan nagy varázserővel fog rendelkezni, mint az úrnő, és le fogja őt győzni. Ezért, a szellemek azt tanácsolták Eludonnának, hogy minden hét utolsó estéjén keljen útra, járja be a világot, és amelyik házból erősugár árad feléje, oda menjen be, azt, akiből az erő árad, vigye a várába, állítsa eléjük, tépje ki a szívét, és áldozza fel nekik.
Az úrnő elfogadta a szellemek javaslatát, és hét napig, naponta kiengedett egy-egy szellemet a dobozból, akitől azonnal megkapta annak lelkét és összes tudományát. Hét nap elteltével, a kiszabadult szellemek, Eludonna mellett maradtak és úrnőjükként tisztelték. Így lett Eludonna a Föld legerősebb és legfélelmetesebb boszorkánya, akit senki más varázsló le nem győzhetett.
Az emberek még suttogva sem mertek róla beszélni, attól féltek, nehogy nevének puszta említésére is megjelenjen előttük a rettegett úrnő. Aki csak meghallotta a nevét, hanyatt-homlok menekült, futott, amerre a szeme látott.
Telt, múlt az idő. A várúrnő pedig minden hetedik este elindult újabb és újabb áldozatának keresésére. Magára öltötte fekete selyemből készült uszályos ruháját és pillanatok alatt a magasba emelkedett. Hosszú haja, csigákba göndörödve úszott az égbolton, elsötétítve útján a hold és a csillagok ezüstfehér fényét.
Ha egy felhőtlen nyári éjszaka az égre veted pillantásod, sok-sok piciny csillag ezüstös fénye ragyog rád a magasból. Vajon milyen titkot rejtenek a csillagok? Gondoltál-e arra, hogy pont akkor, amikor szemed megpihen egy csillagon, valaki, mondjuk, egy kis tündér néz vissza rád a messzeségből? Elárulok neked egy titkot:
Valamikor réges-régen, a sok-sok ezüstösen villogó csillag egyikén, tizenhárom jó tündér lakott szeretetben és egyetértésben.
Ez a tizenhárom jó tündér, tűrte egy ideig a várúrnő gonosz tetteit, míg egy nap megelégelte a sok jajveszékelést, sírást, rívást és összeültek tanácskozni, miként foszthatnák meg erejétől a gonosz úrnőt, és szabadíthatnák meg tőle az emberiséget. Hosszú tanácskozás után, elővették féltve őrzött kristályrózsa szirmaikat és lassan, egyenként, kezdték összeilleszteni a rózsát. Minden egyes érintéskor felhangzott a kristályszirom csilingelése, mígnem szivárványszínben előttük pompázott fenséges szépségében, a kristályrózsa. A tizenhárom tündér gyönyörködve nézte a virágot, aztán egy-egy könnycseppet ejtettek a virág szirmaira, mire a mély csendben felhangzott egy sohasem hallott, csodálatos dallam.
A virág, mintha lassan életre kelt volna, meglibegtette szirmait, majd hírtelen összecsukódva, elkezdett forogni. A tündérek megbabonázva nézték a jelenetet, majd ők is átvették a virág egyenletes forgását. Sokáig forogtak így némán, majd, mint egy jelre, egy-egy aranyhajszálat dobtak a virágra, amitől az elkezdett nőni, szirmai szétpattantak és közepében egy mosolygó, aranyhajú kislány nézett nagy kék szemével a fáradt tündérekre. Kis idő múlva, a legidősebb tündér megszólalt:
– Te fogod legyőzni a hét gonosz szellemet – mondta a kislánynak. – Ezért, miután minden tudományunkat elsajátítottad, leküldünk a Földre, hogy megszabadítsd az emberiséget a gonosztól. Azt akarjuk, hogy ezentúl az emberek szeretetben, boldogságban éljenek, és ne hallatszon fel hozzánk soha többé a sírás, rívás, jajgatás.
Nőtt a kislány, növekedett, egy nap alatt annyit, mint egy földi gyermek egy egész év alatt. Tizenhat nap után, szép hajadonná serdült, olyan tündöklő széppé, hogy a napra lehetett nézni, de rá nehezen, úgy elvakította a szemet szépségével. A tizenhetedik napon azt mondta neki a legidősebb tündér:
– Anthea, kristályrózsa lánya. Itt az idő, hogy elhagyjál minket, és lemenj az emberek közé a Földre. Teljesítened kell a feladatodat. Itt van, fogd, ezt az aranyláncon függő kis kristályrózsát. Jól rejtsd el és vigyázz rá nagyon, mert a te erőd benne van. Ha ezt elveszted, vagy elveszik tőled, megszűnik minden varázserőd, olyan leszel, mint a földi halandó lányok. Ha ennek a rózsának harmatcseppjéből hét napon át, csepegtetsz egy-egy cseppet a várúrnő poharába, minden cseppel egy-egy gonosz szellem erejét pusztítod el benne. Ám vigyázz, nehogy mind a hét cseppet egyszerre öntsd bele a pohárba, mert akkor meghétszereződik a gonosz ereje, és legyőzhetetlen lesz. Ha pedig valamiképpen az úrnő kezébe kerül a kristályrózsa, csak úgy győzheted le őt, ha visszaszerzed tőle a rózsát mielőtt megitta volna a hét cseppet, és fejed felett hátra dobva a virágot, eltalálod vele a várúrnőt. Most menj, a kristályrózsa őrködjön feletted.
*
Sajnálom, de ez a fajta mesélő történetvezetés nagyon távol áll tőlem.
Ettől függetelenül van hangulata az írásnak, és vannak benne szerethető részek.
Gratulálok a kikerüléshez!
Kedves Viorica!
Érdekes ez a részlet, mesés történet, de inkább felnőtteknek való tartalommal, még olvastam volna tovább, hogy jobban „kiérezzem” belőle, milyen korcsoportnak szántad, mert most még nem vagyok biztos benne. Erőssége, hogy nagyon szép képeket tettél bele, különösen a kristályrózsa összerakása tetszett, az egyes jeleneteket képkockákban már látom magam előtt, és szinte hallom a fülemben, ahogy egy kellemes hangú szinkronszínész lágyan búgja egy hangoskönyvben 🙂 A fogalmazás az, amit kicsit még nyersnek érzek, pár átolvasás még kellett volna a szövegnek (csak egy példa: „…hét gonosz lélek szállta meg a Földet. Annyira elvetemültek és lelketlenek voltak…” – lelketlen lélek, ez így önmagának mond ellent). És pont ez a lélekmegszállós motívum az, ami miatt gyerekeknek nem jó szívvel adnám, mert az, hogy gonosz karakterek vannak egy mesében, az bőven belefér, de a megszállottság, hogy egy gonosz lélek (aki nemcsak bajt kever, hanem pusztít is) belebújjon a másik emberbe, az már szerintem több, mint amit a gyereklélek elbír. (Bár láttam már ilyen példát rajzfilmben, gyerekkorom egyik horrorélménye, hogy alsós koromban ment egy olyan Hófehérke „mesesorozat” a tévében, ami úgy dolgozta fel a sztorit, hogy a gonosz mostoha igazából nem volt alapjáraton gonosz, csak a felmenői között volt egy királynő, aki nem akart szépségét elvesztve megöregedni és meghalni, ezért generációról generációra áttette a lelkét az ifjabb királynőkbe, és ebbe a láncolatba került volna Hófehérke is. Aztán a törpékhez költözve újabb kalandokba keveredett, amikben szintén voltak gonosz, lélekrabló manók, koboldok. Azért csak végignéztem, de a szomszéd kislányt, aki óvodás volt, letiltotta róla az anyukája).
Gratulálok a kikerüléshez, és kitartást péntekig!
Az a helyzet, hogy nagyon nehéz helyzetben vagyunk mi egyszeri kis kommentelők amiatt, hogy a regények első fejezetét kapjuk. ha egy regényt, történetet jellemezni kell, arra nem mindig alkalmas az első fejezet, és fenntartom, hogy nem is kell, hogy az legyen. Ha a teljes művet a kezemben tartanám, akkor ez után a fejezet után egészen biztos, hogy lapoznék még egyet (vagy többet), és beleolvasnék a következőbe, igazolandó vagy cáfolandó egy sejtésemet:
Az az érzésem, hogy ez a már-már népmesei stílusban előadott szöveg egyfajta prológus, afféle mese a mesében (mint mondjuk a gyűrűk rövid története), amit valaki elmesél, hogy gyorsan képbe hozza az olvasót az alapszituációt illetően, és ezt követően jön egy váltás, és kezdődik el a tényleges cselekmény.
De ez csak megérzés, hogy biztosat tudjak, és ennek fényében véleményem is legyen, ahhoz lapoznom kéne. Ami egyébként fontos! Máris van okom lapozni!
Gratulálok a kikerüléshez 🙂
Sajnos túl rövid volt a kikerült írás, így nehéz véleményt mondani. Kíváncsi lennék, milyen zsáner felé hajlik a történet. Én mindenesetre szívesen olvasnám tovább:)
A különböző természetű hibák között kúszva olvastam végig a szemelvényt, és a végére sem tudtam eldönteni, hogy felnőtteknek vagy gyermekeknek szóló mesét kaptunk-e a reggeli kávénk mellé. Gyermekeknek, azt hiszem túl bonyolult a háttér világ, felnőtteknek meg nem túl érdekfeszítő. Az sem lelkesít, hogy a két pólus ugyanazon elvek mentén szerzi az erejét, kicsit több fantázia, kevesebb misztifikáció jobban lefoglalt volna. Igaz, akkor végképp nem való gyermek kezébe – bár így sem emlékszem arra a pillanatra, amikor az unokáimat pont ez szórakoztathatta volna.
Ez volt az első mesének látszó írás, amit az idén itt elolvastam, de nem tudom, hogy mennyit lennék hajlandó furakodni érte valamely könyvesboltban vagy könyvtárban.
Végig az járt a fejemben, milyen iszonyat jó alapanyag lenne egy Kells titka/Song of the sea vagy esetleg klasszik Magyar Népmesék képivilágú rajzfilmhez. A jeleneteid tényleg ilyen gyönyörű iníciálé-falikárpit stílusú, aprólékos-mítikus megjelenítést érdemelnének.
Ennek ellenére bennem is ott motoszkált a gyanú, hogy ez bizony bevezető egy történehez, már csak a nem túl „mesés” borítókép miatt is. Fene tudja, lehet, hogy hagytam magam félrevezetni. 😀
Egyébként nagyon érdekes volt olvasni: az elején úgy voltam vele, hogy eh, nem tetszik, nem tetszik, de aztán úgy az első pár bekezdés után rájöttem, hogy dehogyisnem. Sőt. Kimondottan jó. Talán a lelketlen lelkek zavartak be egy kicsit, de közben én is tudom, hogy ilyesmin kicsinyes dolog fennakadni (pláne, mert magam is visszaeső vagyok ilyen figyelmetlenségkben). Kicsit még lehet csiszolgatni a dolgon, de szép kezdés, és akár mese akár regény követi, mindenképpen kíváncsi lennék a folytatásra.
Őszintén gratulálok a kikerüléshez, sok sikert a lektorival! 😀
Gratulálok a kikerülèshez! 🙂
Kedves Szerző!
Csak csatlakozni tudok az előttem szólókhoz, nekem ez nem mesének tűnik, inkább egy kora-ifjúsági fantasynak.
A szóhasználat sok helyen suta ( pl. rosszabb személyt), a szöveg erőteljesen bétázatlannak tűnik. Rengeteg a szóismétlés (Tudták, hogy valamikor jönni fog valaki, aki kétszer olyan nagy varázserővel fog rendelkezni, mint az úrnő, és le fogja őt győzni), értelmetlen megfogalmazás (Nem gondolkodott sokat, hanem… – mármint mihez képest? Nem szokott gondolkodni?), rossz ragozás és egyéb nyelvi nyalánkságok.
A hangulata valóban megvan a szövegnek, előrevetíti az izgalmas cselekményt, lehet benne fantázia, de a kivitelezés még szerintem kezdetleges. Én ebből a szövegből azt érzem, hogy te még nem „forrtál ki”, időre és sok tanulásra van szükséged. De a lektorok talán másképp látják, úgyhogy hajrá!
Gratulálok a kikerüléshez!
Kedves író!
Klasszikus high fantasy. A szóismetles nekem is feltűnt. A világépítésen még lehet csiszolni, de összességében érdekes felvetése van. Ha nem baj, ajánlanám a kedves szerzőnek, ha rákeresne erre „design your fantasy world” és a képek közt van egy pipalós lista, mi segithet a rendszerezésben, vagy wattpadon a fantasy „writing workshop” részt, plusz a MICE (közeg, idea (inform. adagolás), szereplők, csúcspont/esememény).*
Gratula különben a kikerüléshez!
Lily
Ui: A kristályrózsa ötlete meglepő volt. + Eludonna úrnő „érdekes” teremtés.
*Nem kötelező, csak javaslat. 🙂
Nagyon szeretem az ilyen típusú klasszikus meséket, engem megvett ez a részlet, szívesen olvastam volna tovább. Bennem is megfogalmazódott, hogy ez talán csak bevezetés és egészen más stílusban folytatódik a mű, de ezt csak akkor tudjuk meg, ha megkapjuk a második részletet.
Ennek az írásnak a stílusa engem a Harry Potterből a halál ereklyéi meséjére emlékeztet. A Harry Potter egyaránt szól gyerekeknek és felnőtteknek, mégis belefért egy ilyen mese, szóval a korosztály szerintem lehet széleskörű.
Gratulálok a kikerüléshez!
A nyelvezet alapján nekem az írás egyértelműen mese, kicsit talán sötétebb hangulatú, mint amiket én kedvelek, de az eddigi részlet alapján a főhős szerethető és érdekes kalandok várhatnak rá, úgyhogy kíváncsi lennék a folytatásra.
Amin megakadt a szemem az az utolsó bekezdés, ahol számomra volt pár logikátlanság. Pl.: ha az úrnő az összes cseppet egyszerre issza meg akkor még erősebb lesz, ha viszont cseppenként akkor meggyengül, gyerekként nem vagyok benne biztos, hogy érteném ezt a logikát. Illetve az is felmerült bennem, hogy mindek szórakozni a cseppekkel, nem lenne egyszerűbb kupán vágni a rózsával? Vagy az csak akkor működik, ha előtte ellopja a gonosz boszorka? Ennél a résznél tehát elég sok kérdés felmerült bennem, úgyhogy talán érdemesebb lenne picit leegyszerűsíteni.
Csak 3-as. Sajnos nem jött át.
Kedves Viorica Violet!
A mesékhez nem tudok hozzászólni, ezért engedd meg, hogy pusztán gratuláljak a kikerüléshez, és sok sikert kívánjak!
Nem tudom hová tenni. Gyakorlott íróra valló szöveg és amolyan felolvasni való, nagyon egyszerű kis mese, ahol a szereplők vagy nagyon jók vagy nagyon rosszak (és mert „csak” – semmi árnyalás vagy összetettség), aztán egyszer csak: „tépje ki a szívét, és áldozza fel nekik”. A célközönséget jelentő kisgyerekek ezen a ponton már csak azért is összesz…szednék a gondolataikat, mert annyira váratlanul jön, annyira idegen az aranyos tündérmese-hangulattól.
A felnőtt (fel)olvasó pedig itt akadna ki: Ám vigyázz, nehogy mind a hét cseppet egyszerre öntsd bele a pohárba, mert akkor meghétszereződik a gonosz ereje, és legyőzhetetlen lesz. Ha pedig valamiképpen az úrnő kezébe kerül a kristályrózsa, csak úgy győzheted le őt, ha visszaszerzed tőle a rózsát mielőtt megitta volna a hét cseppet, és fejed felett hátra dobva a virágot, eltalálod vele a várúrnőt.” Ha én lennék a kristályrózsalány, azt kérdezném: bocsi, elmondanád ezt még egyszer, mert nem bírtam követni?
Szóval nem tudom hova tenni, mert nyilván gyerekeknek való mese (hiányzik belőle az irónia és kikacsintás, vagy bizarr környezet, ami a felnőtt mesékhez kell) de egyes pontokon kicsit a gyerekek feje fölött írt a szerző. Kicsit olyan, mintha egy Tim Burton animációs filmet néznénk Szabó Gyulával mint narrátorral. (Hozzáteszem hogy a Magyar Népmesék sorozatban is mindig volt valami részlet, ami miatt a felnőttek is megtalálták benne a nekik valót.)
Elbűvölő! Egy időre elfelejteti a szürke hétköznapokat.
Gratulálok a kikerüléshez! Gyakorlatilag mindent leírtak már előttem, nem ismétlem a gondolatokat. A fenti szövegrész alapján hatalmas eredménynek tartom a kikerülést. Sok sikert kívánok a pályázaton, és kitartó munkát a további fejlődés útján.
Kedves Viorica!
Kicsit zavarban vagyok, mint a mesék esetében általában. (Én mesének gondolom, nem fantasynak.) Az biztos, hogy hangulatos a részlet, de úgy érzem, eddig a szokásos panelekből építkezik (gonosz boszorkány, jótűndérek, csodaszép lány, aki majd megmenti a világot). Ami nem is lenne baj, ha az olvasók (a gyerekek) közel kerülnek valamelyik szereplőhöz, és tudnak azonosulni vele, drukkolni neki. Ez nyilván a lány lesz, de ő csak épp megjelent, még nem tudjuk, mennyire zárjuk a szívünkbe. Azt se, hogy esetleg lesz-e egy segítőtársa, és hogy mennyire könnyen boldogul a rábízott feladattal, esetleg hibázik-e. (Az esendő hős jóval szerethetőbb, ugye, mint az, aki könnyedén legyőzi az összes ellenséget.)
A részlet alapján ez a történet nagyobb gyerekeknek szól, tíz felettiekre tippelnék. Viszont a tíz-tizenkét éves fiatalok inkább már YA regényeket olvasnak szerintem. De ez inkább megérzés, a mesékhez tényleg nagyon-nagyon nem értek. 🙂
Gratulálok a kikerüléshez és további sok sikert!
Kedves Viorica!
Ahogy elkezdtem olvasni, egy az egyben a Magyar népmesék jutottak eszembe…
Szerettem (még most is), de a tv-ben nézni…
Az erős narrátori hang is erről győzött meg, hogy mesefilmnek nagyon jó ötlet lenne a jelenlegi formájában (legalábbis a kitett részlet alapján)!
A világ, amit megteremtettél érdekesnek indul, bár egy kicsit nehézkesnek éreztem a szöveget, ha megpróbálok egy gyerek fejével gondolkodni. Ahhoz szerintem túl hosszúak és bonyolultak a mondatok, néhol még én is visszaolvastam, hogy mi is volt a mondat elején.
Azonban szerintem lehetne ebből egy szép kis mesekönyv!
Egy ilyen történetet rengeteg képillusztrációval tudnék elképzelni, a szöveget egyszerűsíteni kellene hozzá, mert az inkább a kisebbeknek szólna.
Mesét talán még nehezebb írni(és véleményezni is), mint egy felnőtteknek szóló regényt, úgyhogy minden elismerésem a történetedhez.
Gratulálok a kikerüléshez! 🙂