Tízéves az Aranymosás, és ezzel hatalmas mérföldkőhöz értünk. Szeptemberben az Ünnepi Könyvhéten egy kis tangóval meg is ünnepeltük. (Mobilos streamelés az eseményről, a tánc után beszélgetéssel.)
Milyen utat jártunk be az elmúlt években?
2011 őszén indult az Aranymosás Irodalmi Válogató, ami akkoriban egy komoly légüres teret töltött be a szórakoztató irodalom terén. Kevesen hittek abban, hogy magyar szerző is lehet olyan jó, mint a külföldi írók. Katona Ildikó, a Könyvmolyképző vezetője ekkor már évek óta gondolkozott azon, mit lehet kezdeni a százával beküldött kéziratokkal. Ebben a 2018-as videóban mesél az indulásról.
2011-ben felkért, hogy segítsek megvalósítani egy nyílt pályázati rendszert. Ráadásul szokatlan módon, a lebonyolítást is részben a nyilvánosság előtt végezve, így az olvasók előzetesen megismerkedhetnek a művekkel, drukkolhatnak a megjelenéseknek. Számomra a tehetséggondozás kérdése volt izgalmas, úgy véltem, kell egy hely, ahol a kiadási folyamat nem egy láthatatlan fekete lyuk, hanem a különböző szövegeket megismerve minden szerző azt is megérti, hogy máshoz képest milyen szintű az írói tudása, és hogyan lehet fejlődnie.
Eddig közel 2300 regény és gyerekkönyv érkezett az Aranymosás Irodalmi Válogató, a profiknak szóló Deluxe, és az íróiskolásoknak szóló VIP lehetőség keretében, illetve a hét novellapályázatra 1100 kisprózát, a két meseantológiára pedig 700 mesét kaptunk. Minden anyagot egyesével megnéztünk a háttérben dolgozó lektorokkal. A Könyvmolyképző Kiadónál a magyar projekt során 2011 óta 144 könyv jelent meg, a művek listája elérhető a linken. (Ebből 37 író lett közvetlenül a nyílt pályázatból kiválasztva.) A kiadást a Könyvmolyképző Kiadó finanszírozza, nincs állami támogatás vagy pályázati összeg a háttérben.
Az Aranymosás győzteseknek a publikálás életpályamodell, nem egyszeri alkalom; az írók a későbbiekben közvetlenül adják le a műveiket, és pozitív lektori esetén elindul a szerkesztési folyamat. A megjelenés országos kiadás keretében történik, az írók honoráriumot kapnak érte, illetve rendszeresen dedikálnak a különböző irodalmi rendezvényeken. (A pandémia tavaly csúszást okozott a kiadói tervben és a kéziratok feldolgozása során, de reméljük, ez hamarosan rendeződik.)
Az első két évben rengeteg energiát felemésztett, hogy az írókból sokan nem hitték el, hogy tényleg azonos eséllyel indul mindenki, nincs „lezsírozva” ki a nyertes. Azt sem hitték páran, hogy a művek valóban meg fognak jelenni, van kiadó, aki milliókat szán elsőkönyvesekre. Idővel ez elcsitult, látva az eredményeket, és inkább az került középpontba, hogy mi maga a kiválasztási folyamat alapja. Eleinte nagyon sokat kellett beszélni a nyelvi szintről, és az általános könyvszakmai ismeretekről. A későbbi években a lektori összefoglalókban már egyre komplexebb témákról esett szó. Volt olyan év, amikor párbeszédekre helyeződött a hangsúly, máskor a leírásokra, az utóbbi évben pedig a dramaturgiát tettem középpontba. Az eddigi pályázati döntéseket, lektori magyarázatokat el lehet érni ezen az aloldalon évekre lebontva. (Különálló statisztikák itt, egyéb gondolatok itt.)A visszajelzések alapján minden évben formáltuk az irodalmi válogató rendszerét.
Az első évben még csak regényeket vártunk, majd később ez kibővült mesekönyves pályázattá is, hiszen a kiadó is hajdan gyerekkönyvekkel indult. A mesekönyves vonal azonban nem tudta jól szűrni a gyerekirodalmi szerzőket, nem igazán kaptunk rövid, ütős, eleven történeteket, így meghirdettük az elsősöknek szóló olvasókönyves antológiát, az Olvasó szuperhős sorozatot. Aki bekerült az antológiába, az később be tudta küldeni az önálló mesekönyvét is. (A 10. Aranymosáson megint változás várható, a gyerekirodalmi szerzők egy része újra részt tud venni a nyilvános irodalmi válogatón. Hamarosan kikerül a pályázati felhívás.)
Az Aranymosás egyik fontos eleme az átgondolt közösségépítés, meg kellett teremteni a kereteket, ahol az írók egymással is kapcsolódhattak. Úgy vélem, mindenkinek szüksége van olyan társakra, akik megértik az írói élet problémáit, és a szöveggel való küzdelmet, hiszen ezek teljesen speciális élethelyzetek, amelyeket más területen mozgó barátok nem feltétlenül értenek.
Bátorítottuk, és a jövőben is szeretettel várjuk a bejegyzések alatt a művekről szóló beszélgetéseket, gondolatokat. Ezek segítenek pontosítani az írói tudást. Számos rendezvényt szerveztünk, az író-olvasó találkozókon kívül rendszeresen van Aranymosás találkozó is. Idén a pandémia alatt elindult egy Írásról íróknak videósorozat. Ezeket egyelőre a Facebook oldalon lehet visszanézni, de hamarosan a Youtube-ra is feltöltjük. A következő beszélgetés október 15., péntek 18 órakor lesz.
A Facebook csoportok egyfajta speciális közösségépítést szolgálnak. Rengeteg író küzdött azzal a problémával, hogy magányosan ír, mert vidéki, vagy épp nincs a környezetében olyan ember, aki elolvassa a művét. Ennek segítésére hoztam létre a Világ bétái egyesüljetek Facebook munkacsoport, ami nem beszélgetős csoport, hanem kifejezetten kéziratcserékről és elemzésekről szól, és ahol mind az írók, mind a kezdő szerkesztők gyakorolhatnak. Másik csoport az Irodalmi pályázatok csoport, ennek célja, hogy az írók ne csak egy helyen szerezzenek tapasztalatot, hanem sokfelé tegyék, színesítve a tudásukat, és kipróbálva a tollukat. A csoportba csak a nevezési díj nélküli pályázatok kerülnek be. Harmadik az Irodalmi Teaház volt, ami egy beszélgetős csoportként funkcionált két-három évig. Nagyon aktív volt, ám iszonyatos időt emésztett fel a moderációs odafigyelés. Amikor két héten belül három komolyabb flame volt, és nem pályakezdők, hanem más kiadók szerzői között, akkor úgy döntöttem, nem ilyen irányban érdemes gondolkozni, mert nem fejleszti senki írói útját. Helyette inkább sűrítettem az élő szakmai előadásokat, illetve motiválni kezdtük az íróiskolai hallgatókat, hogy alakítsanak a kurzusok után önálló, kis íróköröket, pl ilyen körből származik az Apolló Tintafoltjai is. Létrejött továbbá a Könyvmolyképző íróiskolások nagy gyűjtő csoportja, ahol a felmerülő irodalmi témákat megvitatjuk. (Ez most is aktív, szeretettel várjuk a korábbi hallgatókat is, akik még nem ismerik.)
2012-ben jött létre a Könyvmolyképző Kiadó Írástudó Íróiskolája. Olyan irodalmi oktatás, ami kifejezetten a szórakoztató irodalom angolszász kreatív írás technikáit tanítja, csak egy-két kisebb, zárt írókörben volt jelen, de szervezett szinten, mindenki számára elérhető formában és nagyobb kiadói háttértudással nem volt elérhető. Katona Ildi meghatározta a gazdasági kereteket, én pedig a szakmai irányvonalakat. Nagyon sokat gondolkoztam, hogy mi az, amit oktatni kell, és főleg hogyan lehet a leghatékonyabban megtenni. Nem igazán hiszek az előadásokban, szerintem mindent gyakorlati úton lehet jól tanítani. Az első években az általános területek fejlesztése volt a cél, a Szövegboncolón (Alapozón) az alapvető stilisztika, egyedi képességek fejlesztése és könyvpiaci alapozó ismeretek zajlottak a 8-15 fős csoportokban. Később folyamatosan építkezve jött létre a többi kurzus, az alapján, hogy mit kértek az írók, és milyen írói problémákkal találkoztunk a pályázaton, illetve a szerkesztések során.
Jelenleg már az áltanos területeken túl zsánerspecifikus kurzusok is szerepelnek a kínálatban, ahol Kozma Rékával és Róbert Katalinnal egyedi tananyagokat fejlesztünk. Ezek nem az angolszáz anyagok fordításai, hanem saját szerkesztői tapasztalatokon alapuló új oktatóanyagok. Idéntől kétéves rotációban zajlik az oktatás, tehát nem minden írói tanfolyam indul minden évben. A felvételi továbbra is megmarad, és a kiscsoportos online képzési módszer is, hogy a vidékiek se maradjanak ki a lehetőségből. (A kurzusokról bővebben a linken. Már felkerült az első féléves terv.)
Az íróiskola ötödik évfordulóján megjelent A siker tintája. Kalandos lépések az írói karrier útján, ami egy áttekintő képet ad az első publikációs lépésekről és problémákról. Kozma Réka esztéta létrehozta az Így neveld a regényedet, ahol mélyebben is taglalja az írástechnikai témákat, segítségül az amatőr és profi íróknak. Jövőre, az íróiskola tizedik évfordulójára szeretnénk egy újabb íróknak szóló kötetet megjelentetni az új fejlesztésű anyagokból.
Az íróiskola mellett évek óta zajlik a szerkesztőképzés is, hogy legyen a bővülő projekthez utánpótlás, illetve más kiadói területekre is el lehessen vinni ezeket a tapasztalatokat. Évente 2-3 fő nyer felvételt a Szövegkertészetre. Ez nem alapoktatás, hanem előzetes tudásra épülő gyakorlatorientált tanfolyam, és a képzés egy része nem könyvszakmai, hanem pszichológiai, a kontextustól független, objektív szakmai gondolkodást segíti. Hamarosan lehet jelentkezni a jövő évi helyekre, e hónapban felkerül a meghirdetés. (Az innen kikerülő szakembereknek hamarosan lesz egy online felülete, ahol felkérhetők külső szerkesztésre.)
2012-ben elindult a Kéziratszerviz is, itt bárki kérhet a regénye kapcsán profi, 12-15 oldalas szakmai lektorálást, és stilisztikai javítási mintát, segítve a célirányos írói fejlődést. Nagy öröm számunkra, hogy láthattunk sok átdolgozott kötetet később a polcokra kerülni mind a saját, mind más kiadó égisze alatt.
Reméljük, az Aranymosás sok írónak segített az eddigi úton. Szeretnénk, ha a rengeteg külföldi kötet mellett számos aktívan publikáló magyar tehetség lenne a pályán.
Jó írást mindenkinek!
(Varga Bea)
Mint, aki a kezdetektől követi az eseményt, hálával tartozom, hogy kritizálhattam itt mindig és jól esett!! Első Aranymosás, amin ténylegesen kritizáltam 2013-as volt! Első könyvmolyképzős könyv, mit olvastam ha jól emlékszem egy galamb volt rajta, 2010-es. Nosztalgikus, mint most már kemono és költő, ide visszatérni és nézni, hogy elszaladt ez az évtized! Még ugyanennyit és tisztelgés mindenkinek, kik eltávoztak közülünk! Memoria morti!
Utoljára itt!
Steamlily, vagy nektek csak Lily
Kedves Lily,
jó látni visszatérő embereket. Örülök, hogy nosztalgikus élmény, és gratulálok az új utakhoz 🙂