Tamás Dorka: Sosem vagyok a tied az Astorián
Ott ragadok nálad, pedig ma nem akartam. Vonz ez az új létforma, identitás, amit kiváltasz belőlem. Hókrémes a levegő, a szavaim kemények és ritkák. Veled piros rúzs vagyok a vörösboros pohárra ragadva, hallgatom az életed egy csendes bárban, ahol az emberek szeme ránk tapad, nem tudják, mit kezdjenek velünk. Aztán hirtelen a lakásodnál vagyunk, éhes…