A sarokban ülve, mozdulatlanul várom, hogy mozdulhassak. Csak a látószögembe eső tárgyakra tudok fókuszálni. Velem szemben egy ajtó, sajnos kulcsra zárva, előttem egy régi, poros szőnyeg hever a cseresznyeszínű parkettán. Az ajtó melletti fésülködőasztal némán sóhajtva várja, hogy valaki, egy hölgy, vagy csak egy kislány, még egyszer ebben az életben elé telepedjen és megszépüljön mellette….
Feltápászkodok. Sajog a hátam, a derekamba belehasít a fájdalom. Már majdnem szitkozódni kezdek, amiért ilyen kemény ez a pad, de aztán rájövök, hogy inkább hálát kell adnom, amiért a Jóisten megajándékozott még egy olyan éjszakával, amikor nem volt fagy. Még éppen elegendő rám a barna kordnadrág, amit pár hete a Tesco melletti ruhagyűjtő mellett találtam,…
– Elköltözünk – suttogja bele Balázs a fülembe. Fel sem fogom, mit mond. Nem akarom. Lehunyom a szemem, és élvezem, ahogy belefúrja a fejét a nyakamba, érzem a leheletét, ahogy végigsimít a bőrömön. A júniusi forróság ellenére libabőrös leszek, végigfut rajtam az a jóleső borzongás, amit csak Balázs közelsége tud kiváltani belőlem. Nem felelek arra,…