Nibela: Isteneknek embert – 1. rész
Psziché/Xitllali Egy pillanatra meg kellett állnom. A szívem olyan hevesen vert, hogy majdnem kiugrott a mellkasomból. Az idegesség gyökeret vert a gyomromba, összehúzta torkomat, émelygés, hányinger kerülgetett. A fenébe, csak nem most hányom el magam? Mély levegő, mély levegő. Úgy, lassan, ráérősen. A halál ért rá, de ha ez az ára annak, ki ne dőljek…