László Miklós Dávid: Séta a hídon
Nem tudom, hogy kerültem oda. Egyszerűen csak ott voltam, előzmények és okok nélkül. De ez nem hatott természetellenesnek. Szokatlan nyugalom árasztott el. Nehezen tudnám megmondani, mitől volt különleges ez a békesség. Olyan gyermeki volt, a felnőttkor ösztönös félelmei a mindennapoktól, a megélhetéstől, a haláltól hiányoztak a szívemből. A hiányuk miatti űr okozta ezt a furcsa,…