Herczegh Máté: Hasadás – 1.
Mindent megadnak a végtelen istenek Kedvenceiknek egészen, Minden végtelen örömöket, A végtelen kínt is egészen.[1] 1. Pánikszerű izgalom remegett a levegőben. Az óra alig hallható kattogással jelezte az idő kérlelhetetlen múlását. Hét perccel múlt nyolc, és a tanteremben lévő diákok tollai megállíthatatlanul rótták sercegő soraikat az előttük heverő papírra. Néha torokköszörülés, köhögés…