Nemrég 100 szavas játékot játszottunk, amiben a leírásokkal foglalkoztunk kicsit.
A játék során a szerkesztést Ács Imola nyerte, aki Agyoncsapom a húgomat című regényének első 10 ezer leütését küldte el nekünk.
A részletet Róbert Katalin szerkesztette meg.
Kattints ide a szerkesztésért!
Ha bármilyen kérdés felmerül, várjuk szeretettel.
Jövő héten újabb 100 szavassal készülünk, játsszatok akkor is velünk! 🙂
Nekem az volt a fura, h. mire 18 lett, a főhős már nem volt hajlandó egyedül elengedni sehova. De amikor 14 körül volt, simán hagyta mindenhova menni. Nem lenne logikusabb fordítva?
Dryka, megértem, hogy furcsának találtad, számomra ez volt az a pont amikor végképp úgy éreztem, hogy az elbeszélő rátelepszik a húgára, nem támogató, hanem elnyomó lesz.
Tök jó, hogy te is megjegyezted! 🙂
Kedves Katalin!
Először is szeretnék köszönetet mondani a munkádért és a sok hasznos tanácsért.
Néhány felvetésre szeretnék válaszolni, hátha szükséges a jobb megértéshez.
Egyrészt, a bevezetésben nagyon a testvérek kapcsolatára koncentráltam, hogy az olvasók először egy ismerős konfliktust lássanak először a szövegből. Már a második fejezetben kiderül, hogy sci-firől van szó, a probléma, amibe Telina belekerült, csak a regény világára jellemző. A cselekmény is onnantól indul be igazán.
A részletből még az sem derült ki, hogy nem csak a nővér lesz narrátor, hanem Telina is, ami esetenként ellensúlyozza, máskor kiegészíti az információkat.
Az persze marad, hogy a narrátor kicsit elnyomó a húgával szemben, de Telina nem csak neki, hanem másoknak sem tud nemet mondani, mindketten azt a hirtelen kialakult, félelemtől vezérelt gyerekkori mintát követik, amit az apa halála és az anya túlterheltsége kényszerített rájuk. A regény eseményeinek a hatására újra kell majd gondolniuk a viszonyukat.
Amit Te és Dryka is kiemeltetek, hogy miért engedte szabadjára a narrátor a húgát, aztán fogta vissza… nos, én úgy gondoltam, egy szülő talán tényleg fordítva tenné, de egy kamaszlány (a narrátor 16 éves ekkoriban) először úgy érzi, most már mindketten, főleg ő, kiérdemlik, hogy a maguk kedvéért hozzanak döntéseket, ne egymás miatt. Ha a húga rosszul használja azt a szabadságot, nem feltétlenül a legjobb megoldást választja, hanem visszatér ahhoz, amit ismer.
Mivel sci-fi, az iskolarendszer is másféle lesz, mint amit jelenleg ábrázolni szoktak, bár legfeljebb emlékekben fog szerepelni.
A lisku, a másik, aminek a részletes kibontása hiányzott, elég nagy szerepet fog kapni, amikor a narrátor alkalmazza is. A nyitás ellenére fontos lesz az akció is, itt viszont úgy gondoltam, csak lelassítaná a küzdősport leírása a cselekményt.
Még egyszer köszönöm az észrevételeket. Bármilyen további kérdésre nagyon szívesen válaszolok.
Kedves Imola!
Köszönöm a választ 🙂
A több nézőpontkarakter tényleg jó eszköz, hogy árnyalja a szereplők állításait, és nem probléma, ha az első 10 ezer karakterben még csak egy karakter jelenik meg.
Teljesen igazad van, hogy a lisku részletes leírása nem fér bele a történet elejébe, de minimális információt, ami segíthet elhelyezni, talán még elbír a történet eleje.
Az viszont gond, hogy a történet ennyi alapján semmi jelét nem adta annak, hogy sci-fi lesz. Ha valaki elkezdi ezt a regényt olvasni anélkül, hogy besorolást vagy fülszöveget figyelne, az eleje alapján inkább kortárs regénynek gondolná.
Igaz, nem jelennek meg technikai eszközök — újra a leírások hiánya, ugye –, viszont ettől az olvasó agya tölti ki a réseket, és az olvasó nem fogja a történetet jövőbeliként kitölteni.
Ha ez egy sci-fi, akkor félremegy az írói ígéret, mert az olvasó nem számít erre az első oldalak alapján, és ez gond, így az elejét érdemes lehet úgy átírni, hogy már ott megjelenjen a korszak pár jellemzője.
Hű, erre én sem számítottam, hogy sci-fi lesz 😀 Cím és felvezetés alapján én is simán egy kortárs, realista, személyiségfejlődős-kalandos, kicsit humoros regénynek vártam volna. Gondolom, a fülszövegben benne lenne, hogy nem az, de azért kellene rá valami utalás a regényben is.
A liskuról szerintem is kéne legalább egy pár szavas magyarázat, hogy miféle harcművészet ez, mire helyezi a hangsúlyt, karate-szerű vagy mondjuk inkább táncos, puszta kézzel vívják-e vagy eszközzel, stb. „Verekedni” is sokféleképpen lehet 😀 Erről a szóról valamiféle utcai harcmodorra asszociálok, de hiányérzetem volt, hogy nem láttam magam előtt.
Engem is megleptél, fel sem merült bennem, hogy egy sci-fi elejét olvasom 🙂
Figyelni fogok ezekre, nagyon köszönöm.
A lisku pedig arra a típusra fog hasonlítani, amit én is csinálok – igazából pont azért kezdtem el, hogy segítsen az írásban. Inkább utcai, mint művészet, ez egészen biztos.
A lisku egyébként a te találmányod, jól értem? Szóval nem én és a Google működtünk rosszul együtt, amikor nem találtunk pár finn szónál többet? 🙂
Adott esetben az is segíthet, ha leírod, hogy miből fejlődött ki — és ott megnevezed azt, amit te gyakorolsz. Egyben jelezheted, hogy a jövőben járunk (de ennél az egy dolognál sokkal több elemnek kell mutatnia, hogy ez sci-fi), és el is helyezted egy olyan harcművészettel, amit lehet ismerni, vagy rá lehet keresni 🙂
Igen, ez is egy olyan elem, amivel jelezni akartam, hogy a jövőben vagyunk.
Ez is át fogom gondolni 🙂