Szerkesztés

E héten játszottunk egy 100 szavas írástechnikai játékot. A nyertes Róbert Katalin lett, aki mellesleg az egyik regénypályázatosunk is. Ez egy másik művének az eleje, lássuk a szerkesztést:

 

[button link=”http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/letoltes/RobertKatalin_szerk.pdf” newwindow=”yes”] Szerkesztés[/button]

 

 

3 hozzászólás Szólj hozzá
  1. Én nem asszociáltam az előzményekből leszbikus szerelemre, talán, mert férfi vagyok, és emlékszem gyermekkoromban előfordult, hogy a gyengébb fiú pedálozva próbálta elnyerni némely erősebb barátságát, esetleg tiszteletét. A nem egészen ártatlan alatt pl. viráglopás, csoki lopás a boltból, csónak elkötése, csónakázás, és egyéb svindliségekre gondoltam, amikről tudják a gyerekek, hogy tilos, a balhé kedvéért mégis megteszik, hogy aztán dicsekedhessenek vele. Férfiként nem egészen tiszták számomra a lányok barátsága, illetve a leszbikusság jelei. Pl. mi férfiak, nem szoktuk egymásnak kölcsönadni a ruhánkat, nem szoktunk egymásnál aludni, ami barátnők esetében természetesnek tűnik. És bizony a férfiak nem szoktak barátságból csókolózni, mint ahogy a tévében mesélte egy tini lány, hogy csupán azért tették, mert így akarták lerázni a fiúkat. Ez utóbbi számunkra félreérthetetlenül a homoszexualitás jele.

    Az írásban váltás nekem egyértelmű, mert nem a barátnő jelét nyomta a csengőn, hanem váltott, tettben és gondolatban egyaránt.
    Viszont az egészet unalmasnak találtam, mert féloldalnyi cselekményt olvastam öt oldalra széthúzva. Nem érzelmi telítettséget éreztem a jelenetben, hanem vontatottságot.

  2. Köszönöm szépen a szerkesztést, véleményeket!

    Lehet, hogy ez az a helyzet, amikor a felütésnél még nem szerettem volna túl sok mindent elárulni, de ebből a titokzatoskodásból lett valami férlevezető. Amellett, hogy fontosnak érzem már ott az elején megalapozni azt a viszonyt is, ami Szofi és Erika között van, nyilván kell ezen picit alakítani, hogy a hangsúlyok a helyükön legyenek.

    Kósza, szerintem nem érdemes egy tévében nyilatkozó tinilány szavaiból általánosítani azt, hogy milyen a nők közötti barátság. Mindig minden emberfüggő, nem attól függ, hogy férfiakról vagy nőkről van-e szó. 🙂

  3. Kedves Katalin, a tévés tini lány csupán egy példa volt, nem rajtuk van a hangsúly. Más példát is említettem, amik nem ennyire ritkák a lányok körében, de a fiúknak eszükbe sem jut. Ám mindez csupán apró részlet az írásod egészéhez viszonyítva.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük