Jász Veronika: Vágyra járók – 2. rész

[button link=”http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/regenyek/vagyra-jarok” newwindow=”yes”] Ajánló[/button]

[button link=”http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/jasz-veronika-vagyra-jarok-1-resz-1922.html” newwindow=”yes”] 1. rész[/button]

3. Kísérleti nyúl

– Téged ezért kirúghatnak – szólalt meg Luca, és nem tudta, kérdésnek vagy állításnak szánja-e a mondatot. Ez volt az első, amit az után mondott, hogy egy fehér lepedőt maga köré csavarva az ismeretlen csábító szemei közé nézett.
– Ha gyorsan kereket oldunk, akkor nem – válaszolta a fiú, miközben épp a nadrágját húzta. A lánynak nevethetnékje támadt, ahogy nézte. Cingár srác volt, kilátszottak a bordái. Zöld szemek, seszínű haj. És feleannyira sem tűnt magasnak és jóképűnek, mint első pillantásra. A perc heve – valószínűleg az lehetett a ludas. Még szerencse, hogy lapult a táskájában egy kóbor óvszer. Egy simítás a szoknyán és a felsőn, megrázta a haját, és kész is. Mintha mi sem történt volna.
– Mehetünk?
Ennyi bőven elég volt Sors-hotelből. Holnapra elfelejti az egészet.
– Elkérhetem a számodat?
Luca döbbenten fordult hátra:
– Minek?
– Hogy megismételjük valamikor azt, ami az előbb történt – jött az őszinte válasz.
– Ugyan, erre semmi szükség.
– Nekem van.
– Én pedig nem vágyom szex-partnerre – vágta ki magát a lány szorult helyzetéből. Hiszen még a fiú nevét sem tudta. Mr. Ismeretlen épp letelepedett az ágy szélére, és a cipőjét húzta.
– Hát jó. Akkor elviszlek valahová, vacsizunk meg ilyenek, aztán szexelünk. Így jó?
– Jaj, ne fárassz! Figyelj, mennem kell!
– EGY randi!
A fiú felkelt, és Luca szemébe nézett. Homlokuk szinte súrolta egymást. A lány megilletődött a fizikai közelségtől, szaporábban kezdett verni a szíve. Aztán visszanyerte önuralmát, elfordult tőle, és lenyomta a kilincset.
– Viszlát, kedves Ismeretlen, most elmegyek.
Azzal kilépett a folyosóra, és a lépcsőház fele vette az irányt.
– Hé!- hangzott egy kurjantás a háta mögött. Felnézett a fordulóból, karjával a korlátba kapaszkodva. Haja szemébe hullott, kipirult arcát a fiú felé fordította, amint visszatekintett.A srác a lépcső tetején és őt nézte.
– Gé vagyok – mondta, szája szögletében fél mosollyal. A lány visszamosolygott.
– Luca – felelte, és kissé szégyenlősen lesütötte a szemét.

Napfényben úszott a cukrászda terasza. Remek, nyár végi délután – gondolta Dóri, miközben hátradőlt a párnázott széken. Semmi rohanás, a terápiás csoportjai csak jövő héttől indulnak. Az ő gépe pedig alig egy órája szállt le Ferihegyen, és most itt ül, élvezi a napsütést, szívében még ott kalapál London, az Oxford Street forgataga, a sokszínű, örökké áramló embertömeg, a fekete csokibébi-kislányok, az indiai, elfátyolozott nők, a szőke, brit bizniszmenek bőr-aktatáskával, a Harrods áruház, nyár, nyár, végtelen nyár, a béke szigete!
A lány feltolta napszemüvegét, és a lépcsősor felé sandított. Ívelt szemöldöke alatt kifejező, nagy barna szemek csillogtak, s egyből felragyogtak, amint felé közeledő, integető barátnőjét megpillantotta.
– Luca, végre ideértél!
– Ne haragudj, interjúról jövök, kicsit elhúzódott – pihegett a lány, és lecsusszant barátnője mellé a székre. Ha nem ismerték volna egymást 15 éves koruk óta, Dóri minden bizonnyal megorrol a húsz perc késésért, ám az egykori gimnáziumi osztálytársnőt más fából faragták. Mindig is csodálta kissé szétszórt barátnőjét, aki maga volt a megtestesült összevisszaság. Művészlélek. Egykor halomra nyerte az irodalmi versenyeket, kitűnőre érettségizett, sőt, azóta le is diplomázott magyar szakon. És most természetesen egy divatos, női lapnál próbál szerencsét. Dóri már el is könyvelte neki a sikert. Lucának egyszerűen írnia kell, ez a lételeme, ez tölti meg élettel és energiával.
– És hogy sikerült? – érdeklődött Dóri, miközben a futástól kipirult, csinos lányt nézte.
– Remekül. Még ma megírom – szusszant Luca, miközben maga elé húzta a süteményes lapot, és szeméből kisimított egy eltévedt hajtincset.
– Azt hiszem, jólesne most egy isler!- jelentette ki. – De mesélj, milyen volt Anglia?
– Isteni! Tomi a tenyerén hordozott, mint mindig. Látod a táskám? Igazi gucci!
– Wow, ez a pasi kényeztet téged!
– Olyan nehezen jöttem haza. A gondolat, hogy jövő héttől megint vár a meló, elborzadok…
– Talán kevesebbet kéne vállalnod, túl sokat dolgozol.
– Tudom, de így lekötöm magam. Másképp befordulnék. Olyan egyhangúak a napjaim abban az üres lakásban. Most, hogy Reni is elköltözött, csak Pityu maradt nekem. Elkáricsál nekem reggelente. Mit iszol?
– Csak egy limonádét – könyökölt Luca szórakozottan az asztalra.
– Hé, és mi van a pasival?
– Milyen pasival?
– Na, ne lódíts, akiről írtál SMS-ben!
– Jah, semmi különös –vont vállat Luca, miközben belekortyolt az italába. Jólesett a hűvös citrom íz.  Elmélyülten nézte, ahogy a pohárban összekoccannak a jégkockák.
– Nem olyan nagy szám, feleannyira sem helyes, mint a képeken.
– Ügyes Photo shop – nevetett Dóri. – Ezért veszélyes a netes ismerkedés. Igazi zsákbamacska.
– De Dóri! Ne nagyon terjeszd, hogy a netről ismerem!
Luca magának sem vallotta volna be az igazat: kefélt valakivel egy hotelben , és az illető randira hívja. Szép mese. A netes szöveg egyszerűbb volt, nem kellett magyarázkodni. Ennyi lódítás belefért még barátnők közt is.
– Ugyan, manapság már nincs mit szégyellni ezen! Egy csomó celeb is neten jön össze a szerelmével! A 21. században élünk.
– Igen, de ő nem a szerelmét keresi – halkította le a hangját Luca. Úgy látta, jobb, ha szembesíti barátnőjét a csúnya tényekkel.
– Akkor kit?- tudakolta Dóri. Luca még mindig fogai közt tartotta a szívószálat, és úgy tűnt, nem szívesen engedi el.
– Ez kicsit bonyolult.
– Jaj, ne! Biztos nős.
– 28 évesen? Egy recepción dolgozva? Aligha.
– Akkor biszex. Ugye, nem?
– Nem éppen – sóhajtotta Luca, aztán megadta magát. – Ha megígéred, hogy senkinek nem mondod el, elárulom.
– Nem ismersz elég rég? – kérdezte Dóri szemrehányóan.
– Hát jó. Gé csak szexet akar.
– Nahát!- tátotta el a száját Dóri. – Velem sosem történik ilyesmi!
– Hát, én is meglepődtem – vallotta be Luca.
– Aztaa! – füttyentett Dóri. – Egy szexmániás! Jobb, ha lekoppintod!  Lehet, hogy lánykereskedő.
– Az talán mégsem.
– Honnan tudod? A legtöbb gazemberen nem látszik, miféle.
– Márkon sem látszott.
– Na igen, de ő éretlen tacskó volt hozzád.
– Biztosan? Olyan bizonytalan vagyok, mit rontottam el vele.
– Jaj, te buta, hisz nem rontottál el semmit! Csak arra vágytál, amire előbb-utóbb minden nő!
– Igen, de mégis… Annyira magam alatt voltam tegnap, hogy elfogadtam annak a másiknak a randi-ajánlatát.
– Na, ne!…  A szexmániásnak?
– Igen. Kíváncsivá tett… hogy mi visz rá valakit arra, hogy csak szex kapcsolatra vágyjon. Ő lehetne a kísérleti nyúl az új cikkemhez.
– Ez aztán a szép téma. Én inkább befalom a fagyimat.
– De tényleg – nézett Luca eltűnődve maga elé. – Ez a srác… a légynek se tudna ártani. Olyan jellegtelen. Egy recepción dolgozik…
– Ezért vágyik jó kis pikáns kalandokra – mondta Dóri, miközben érzékien a szájába gyömöszölt egy fél gombóc vaníliát. Luca elnevette magát a színészkedésen. Főleg, mert tudta, amit Dóri nem: Gé mestere a pikáns kalandoknak. Igazi lepedőakrobata.
– Majd meglátom. Kiderítem.
– Mikor?
– Ma este!- vágta rá Luca, mint egy jól nevelt zsurnaliszta. – Mielőbb elkezdem az anyaggyűjtést.
– Te leszel Kate Hudson a How to lose a guy-ból!
– Igen, csakhogy ő feleannyira sem olyan szép, mint Mc Counaghy.