Írástudó Íróiskola – Könyvmolyképző Kiadó
Alapozó modul:
Szeretnéd megtudni, hogy milyen írástechnikai csiszolásra van szükséged? Kíváncsi vagy, milyen kulcselemeket figyel egy szerkesztő, amikor értékel? Akarod tudni, hogyan boldogulj íróként?
Ha a válasz igen, akkor itt a helyed!
A kurzus időtartama: 8 hét (2012.április 2. – május 25.)
Forma: levelező oktatás. Egy csoport max.15 fő. Minden tag személyes véleményt és értékelést kap a szerkesztőtől. A csoport szerepe az, hogy egymás műveit értékelve kialakuljon a kritikai közeg.
Ára: 32 ezer Ft + ÁFA
Jelentkezési határidő: 2012. március 16. (Befizetési határidő: március 30.)
Cím: aranymosas@gmail.com (tárgy mezőben: íróiskola)
Az e-mailben add meg a neved, életkorod, és csatold egy műved első 10 ezer karakterét (szóközökkel).
(Amennyiben az Aranymosás pályázaton a weboldalra felkerült a műved, azt jelezd az e-mailben.)
Március 20-ig visszajelzünk, hogy bekerültél-e, és megadjuk a számlaszámot.
Az oktatást Varga Bea végzi, az Aranymosás tehetségkutató vezetője, a Könyvmolyképző Kiadó szerkesztője.
A kurzus a hallgatónak legalább heti 6 óra aktív munkát jelent. (Aki tud több időt szánni az írásra, annak lesz lehetősége mélyebbre ásni az adott feladatban, illetve más, kiegészítő feladatokat kaphat.)
Az első hónap az elemzésről szól. Mindenki egyedi szerkesztést kap műve első 10 ezer karakteréről. A szerkesztő visszajelzi a személyes erősségeket és gyengeségeket, valamint útmutatást ad, hogy milyen részképességet kell fejleszteni.
A résztvevőknek egymás műveit is értékelni kell, ez segít kialakítani az írástechnikai tudatosságot. A kapott vélemények, bírálatok rávezetik a szerzőt, hogyan kezelje a különböző nézőpontokból eredő véleménykülönbségeket.
Kapcsolódó cikkek:
1. Az írás formai követelményei. Mitől tűnik amatőrnek vagy pofi munkának egy kézirat a kiadó szemében? Mitől lesz morcos egy szerkesztő?
2. Az írás tartalmi követelményei. Írás a lektorok szemével. Milyen kulcskérdések alapján dől el egy mű kiadása?
3. A célközönségről. Sok mű azért kallódik el, mert nem tudja besorolni a kiadó. Mit kell tudnunk a korosztályokról? Hogyan írjunk nőknek, és hogyan férfiaknak? A mese, a sci-fi, a fantasy, és a krimi elvárásai.
4. Miért érdemes egy regényírónak novelláznia? Szerkezeti hibák kicsiben és nagyban.
A második hónap az írásról szól. Az eddig megtanult szemléletet gyakorlatban alkalmazzuk.
A szerzők modalitástesztet töltenek ki, és megtanulják bekapcsolni az érzékszerveiket írás közben. Megadott szempontok alapján jeleneteket írnak, majd teljes novellát, azokat a szerkesztő véleményezi.
A legjobb írások, kikerülnek az Aranymosás Irodalmi Magazin oldalára.
Választható gyakorlatok még:
– tudatalatti felszabadítása (napi 20 perc írás)
– szinopszis saját regényről (a szerkesztő véleményezi)
Kapcsolódó cikkek:
5. Az írás módja biológiai alapú? A szerző észlelése és a mű nyelvezetének kapcsolata, avagy az érzékszervek csapdája.
6. Írástechnikai hibák életkor, nem, foglalkozás alapján. Kezdők tipikus hibái. Hogyan hasznosítsd a szakmádat az írásban?
7. Személyes élmények a műben. Mikor szabad élő személyt vagy helyzetet megírni és hogyan? Milyen csapdákat rejt?
8. Megírási módszerek. Mozaikolás, hólabda, és jelenetlista. Mikor fontos a történeti váz, és mikor nem?
Bónusz 1: Írói válságok. A fehér lap szindróma. Az írástechnikai görcs. A külső elvárások pozitív és negatív hatása. A kudarc, mint motiváló tényező.
Bónusz 2: meglepetés cikk (betekintő a következő kurzus anyagába)
Kerülj közelebb a megjelenéshez! Kerülj be a Könyvmolyképző Írástudó Íróiskolájába!
Ha lenne állásom, még be is fizetnék rá. Ám munkanélküliként sajnos ki kell hagyjam 🙁 🙁 🙁
Bő két évtizede dolgozom azon, hogy egyre jobb legyek. Egyéb lehetőség hiányában eddig csak a saját hibáimból és a profik tehetségéből tanultam. Meddig jutottam így? Két könyvig és töbszáz (valahol megjelent)novelláig. Meddig juthattam volna, ha értő segítők terelgetnek? Biztosan sokkal messzebb.
A folyamatos fejlődés igénye, továbbá a „tanterv” azt mondatja velem, hogy gyönyörű kihívás és kitűnő lehetőség lenne ez az íróiskola.
Sajnos azonban a költsége is elég nagy kihívás.
Ezért aztán még gondolkodom.
Végül is, szeretem a kihívásokat…
Igen, az anyagiak sok dolgot behatárolnak. Az alapozó kurzust később is meghirdetjük majd.
Több hiányos jelentkezés volt. Kérek mindenkit, ne nekem kelljen kérdezgetni. Vegyük észre a kiírásban ezt a mondatot:
„Az e-mailben add meg a neved, életkorod, és csatold egy műved első 10 ezer karakterét (szóközökkel).”
köszi. 🙂
Az Aranymosás pályázat kapcsán az Íróiskolába az ingyenes helyekre bejutott:
Zsuzsa Bartos, T Bogdányi Franciska, Lucas
(A következői kurzusban is két fő kap ingyenes lehetőséget, de azt majd akkor hirdetjük ki.)
De jó, akkor megyek, köszönöm! 🙂
Én javaslom még Demeter Attilát bevenni az ingyenesek közé három ok miatt.
Humán ok: hogy nyugdíjas, és a hajlott kora kevesebb az esélye, az álma megvalósítására, saját könyv kiadására.
Rászorultság szempontjából: nyugdíjasként alacsony a jövedelme, emiatt neki még – tudomásom szerint – nem jelent meg könyve.
Korrektség szempontjából: meg volt említve, hogy a hozzászólások figyelembe lesznek véve, márpedig nála több hozzászólást senki nem írt.
Persze tudom, hogy a kapitalizmusban csupán egyetlen ok létezik, a befektetett összeg rövidebb-hosszabb idő alatti megtérülése.
Az árat – a többi hasonló tanfolyamokhoz viszonyítva – első nekifutásra olcsónak tartom, de nem az én véleményem számít, hanem a résztvevőké.
Kósza ötletét én is maximálisan támogatom!
Kósza, egy helyet a kritikai aktivitás kapott. Három ember írt szinte minden műhöz (köztük Attila), sorsolással dőlt el, Zsuzsa nyert.
Egy hely a bejutott szerzők között, itt figyelembe vettem a tehetséget,aktivitást, és kinek hasznos pont ez a kurzus: Franciska.
Egy hely a kiemelt, tehetséges FB játékosoké. Itt elgondolkoztam a gyakori kiemelés kontra szemérmetlenül tehetséges írás között, és az utóbbi kapta: Lucas.
Amúgy találkoztam már élőben pár pályázóval, köztük Attilával is, és ha szociális alapon döntenék, nem őt választanám.
Tegnap egész nap nélkülöztem a számítógépet, ezért kicsit megkésve értesültem a történtekről.
Először is hadd gratuláljak a három résztvevőnek! Szerintem megérdemelten kapnak segítséget a munkájukhoz.
Kedves Kósza Barátom! Köszönöm, hogy szót emeltél értem, de teljes mértékben megbízom Bea és munkatársai véleményében. Beával leveleztünk ennek kapcsán korábban, és mivel ismeri a véleményemet, talán befolyásoltam a döntésben. Amit eddig írtam neki, abból leszűrhette, hogy nem érezném jól magam, ha egy fiatalt tolnék félre egy ilyen lehetőség elől. Racionális emberként arra gondolok, hogy ha valaki írói karrier építéséhez kezd, akkor évekre tervez. Még egy nagy tehetségnek is – aki biztosan nem vagyok – néhány évet jelent, míg felépíti a pályáját. Egy harminc évesnek sokkal jobbak a kilátásaira a jövőre nézve, mint egy kétszer annyi idősnek.
Egy öreg barátom, aki kilencven körül jár, az évekre vonatkozó jókívánságokkal kapcsolatosan van egy szavajárása: Ne szabj határt fiam az Úr akaratának!
Én is optimista vagyok, de számolni tudok, és ismerem a statisztikákat. Lehet még előttem ki tudja hány év, de az biztosan a töredéke annak, ami egy harminc körüli emberre vár. Pocsékolás lenne ha a lehetőségeket elvenném más elől, és mindig utáltam a pocsékolást.
A tehetség dolgában is kételyeim vannak, bár ennek megítélésében nem lehetek objektív. Annyit tudok, hogy amikor harminc körül jártam, megpróbáltam regényt írni, de fel kellett adnom, mert nagyon nem ment. A három segítséghez jutó tanítványnak pedig van befejezett regénye. Drukkolok nekik!
Azért még egyszer köszönöm a véleményedet!
Üdv!
Attila
Ha különválasztod a három érvem, természetesen lehet találni három embert, akár indokoltabb jelölteket is. De olyant, amelyiknél mindhárom érv egyaránt fennáll, kevésbé.
Úgy vélem, az általatok szemérmetlenül tehetségesnek tartott írók regényeinek kiadása már folyamatban van, vagy tévedek? Nekik sokkal kevesebbet tud adni ez az iskola, mint azoknak, akik nem szemérmetlenül, csak simán tehetségesek, és életük dinamikus részét már leélték.
Ám, te döntesz, csak az ne próbáld elhitetni velünk, hogy ez így korrekt. Attila az állandó jelenlétével, kritikáival e honlap – utánad – második legismertebb emberévé vált, aki sokat segített a kezdő íróknak.
Gratulálok a beválogatottaknak!
Attila, a félreértés elkerülése végett, állítólag, ez nem a könyvkiadásról szól, hanem a tanulásról. Ne keverjük ide a könyvkiadást.
Lassan fél éve dolgozol ezen a honlapon, meghatározó személyisége lettél, úgy vélem, ennyit megérdemelsz.
Kis lépés egy kiadónak, de nagy ugrás – segítség – neked.
Kedves Kósza!
Köszönöm szépen a kiállásod, de tényleg úgy érzem, hogy egy fiatalt félrelökdösni magam elől elveim semmibevétele lenne.
Remélem, hogy a jövőben kapok még kiérdemelt lehetőséget a megjelenésre, de az ide feltöltött regényem abban az állapotban, ahogy felküldtem tényleg nem közölhető. Ha sikerül, még próbálkozom a későbbiekben is, de egy iskola, ahol a jövőt építjük (talán használhatom a többesszám első személyt) ne olyanok előtt legyen nyitva, akiknek alig van jövője. Nem tartom magam aggastyánnak, nem is szándékszom félreállni, hogy csinálják csak a fiatalok a dolgot, ez az ő bolondériájuk, de a jövő komoly dolog. Azzal játszani nem méltányossági alapon kell, hanem az utódokra való figyeléssel. Tudom, hogy te is ezt teszed ott, ahová az élet állított.
Üdvözöllek!
Attila
Kedves Attila, nem lökdösöl félre senkit. Nekem úgy rémlik, eredetileg két személy volt kiválasztva, később került hozzájuk a harmadik. Befér egy negyedik is, hiszen a következő turnusba csak két személy lesz beválasztva, így megtérül az elveszített összeg.
Egy iskola épp a jellege miatt nem lehet diszkriminatív az idősekkel szemben, nem mutathat ilyen példát. Szociális érzelmek nélkül egyébként sem létezik irodalom.
Kedves Attila! Ilyen alapon egy fiatal is ugyanúgy elmondhatná és érezheti azt (most már tuti, hogy érzi) hogy elveszi az öreg elől az egyetlen, utolsó lehetőséget, míg neki még számtalan lehetőség nyílhat a jövőben, több ideje van hozzá (elméletileg) Én szívesen átadnám a helyemet, ha elfogadod, és Beának is jó lesz úgy. Majd indulok jövőben, hisz amúgy sem öregedem (látszólag 🙂 egyenlőre) És addig csak összeszedem a pénzt is. 🙂 Sőt, még befejezek egy regényt is.
Te tényleg nagy résztvevő vagy, és ha te véletlenül nem is 🙂 de a regényeid megérdemlik, hogy fiatalként vegyél részt!
Kedves Zsuzsa, nem hiszem, hogy vissza kellene lépned. Mint említettem, nem helyátadásról van szó.
Kedves Kósza!
1.Fordítsuk meg a kérdést. Miért kéne, hogy előny legyen az életkor?
Aki idősebb, az régebb óta ír. Emberileg is több tapasztalata van. Ez eleve hatalmas előny írás terén.
2.Miért szorulna jobban rá ő erre kurzusra írástechnikailag? Sokkal nagyobb írástechnikai tudása van, mint nektek.
3.Attilát szeretitek, népszerű. Vajon hányan szólaltak volna föl másvalaki miatt? Előny a népszerűség? Szeretnétek, ha az lenne?
Nem gondolkozunk ugyanúgy. Nem is baj. Részemről meg az a furcsa, hogy számonkéritek, hogy egy kiadó kiknek adta az INGYENES helyeket.
Mivel ez az én ötletem volt, és úgy látom, problémákat szült, a következő pályázatnál meggondolom, hogy akarom-e ilyen vitákkal emelni a vérnyomásomat, vagy megmaradok inkább a kávénál.
Zsuzsa, ha gondolod, visszaléphetsz, de a helyet átadni nem lehet.
Attila, tudom, csak kedvelnek, azért jött elő ez a beszélgetés.
Bevallom, nem emlékszem pontosan, hogy miket beszéltünk, amikor az IRKÁS előadás után a kocsiddal elvittél. (Amúgy köszönöm.) Biztosíthatlak, nem befolyásol az ilyen csevej.
Kedves Bea!
Nem hiszem, hogy a kérdés tartós problémát okoz a továbbiakban, és nyugtasson meg az, hogy tökéletesen egyet értek veled. Főleg abban, hogy senki sem szólhat bele abba, kit vállaltok ingyen. Zsuzsát meg ne engedd visszalépni!!!!!!!!! Nem lépnék be a helyére akkor sem, ha tehetném. Neki ott a helye, és nagyon örülök annak, hogy megkapta a lehetőséget.
Mellesleg tényleg nincs helye a vitának.
Többiek pedig: Kérlek, ne hozzatok zavarba!
A világ megy tovább, a lehetőségek nem fogytak el, mit akarunk még?
Kedves Aranymosó, azért legyen előny az életkor, amiért előny a vakság, hiszen őket is átsegítjük a kereszteződésen. Kérdés persze, mennyit ér az ilyen előny?
Elfogadom, hogy Attilának sokkal nagyobb az írástechnikai tudása, mint a miénk, csak azt nem értem, ha erre te is rájöttél, miért nem adjátok ki a könyvét? Talán kevés az általatok tanított írástechnikai tudás a könyvkiadáshoz?
Igen Attilát szeretjük, – bár én nem annyira, mert gyökeresen eltérő a politikai szemléletünk –, ezért nem értem, miért nem jó nektek, ha népszerű emberből faragtok írót? Attila azért népszerű, mert minden íráshoz hozzászólt, igyekezett mindenkinek segíteni. Ha más teszi, más válik népszerűvé, és hasonló igazságtalanság esetén másért szólalunk föl.
Már az FB játékkor tudtam, hogy nem gondolkodunk egyformán, és ez valóban nem baj. Ami a számonkérést illeti, tiéd a pénz, tiéd a játék, de ne várd el, hogy elfogadjunk minden igazságtalan döntést. Mi csak egyet tehetünk, harcolunk az igazságért, és ne feledd a szemléleted, mint szerkesztő, és lektor szemlélete megjelenik az általatok kiadott könyvekben.
Azok az olvasók, akiket sikerült idevonzani, látják a döntéseidet, és olvassák e vitát, és vásárláskor figyelembe vehetik.
Utálom a kávét. 🙂
Amikor a legutóbb a tanfolyam áráról leveleztünk, akkor fejtettem ki, hogy a korom merre is hajt engem. Erre céloztam, amikor azt írtam, hogy leveleztünk a kérdésről, és szerintem ezzel is súgtam neked.
Tényleg túlbeszéltük ezt a dolgot.
Kedves Kósza! Tényleg örülök annak, hogy kivívtam az elismeréseteket és a szeretetet, de az ilyen lehetőségeket nem népszerűség szerint kell mérni.
Azt pedig már írtam, miért nem adják ki a könyvemet. Azért, mert nem volt érett erre, amikor beküldtem. A felkerült szemelvényekből talán nem látszik annyira, de azok a részek, amelyek lemaradtak valóban alkalmatlanná teszik a kiadásra. A javítás az én dolgom. Lesz még aranymosás, ha igaz, és akkor bizonyíthatok egy másik könyvvel. Ha nem bizonyítok, az a magam képességein múlik.
Kedves Attila, elnézést, de elkerülték egymást a hozzászólásaink. Úgy vélem ez a vita már nem rólad szól, hanem elvi kérdés. Hiába szülök nőként gyermeket, nem tehetek vele azt, amit akarok. Felelős vagyok érte, mint ahogy mindenért, amit létrehozok, legyen az épület, híd, könyv, honlap, vagy bármi, ha embereket érint.
Magánvéleményem, hogy a helyedben már akkor sem mennék, ha megváltozna az Aranymosó véleménye. Ilyen mértékű elutasítás, óhatatlanul negatív érzéseket von magával, és ki a fene akarna olyan embertől tanulni, aki ellenszenvet érez irántam. 🙂
Kósza Látomás:
„Ilyen mértékű elutasítás, óhatatlanul negatív érzéseket von magával, és ki a fene akarna olyan embertől tanulni, aki ellenszenvet érez irántam.”
Sztem rajtad kívül senki nem érez ilyesmit, és Attila lassan a fenébe kívánja az egész csevejt. 🙂 Bár valószínűleg a kutya sem kíváncsi a véleményemre, csak olvasgató vagyok, de nekem kifejezetten szimpatikus a kiadó és Bea hozzáállása. Szeretném ugyanis hinni, hogy van még olyan hely a földön, ahol nem jár előnnyel a szimpatizálás, csupán a tehetség. Nincs most szükség igazság bajnokára, mert szerencsére úgy tűnik, van igazság. És ez most nem Attila ellen (nem lehet őt nem kedvelni az itteni „élete” alapján), hanem az Aranymosó etikája mellett írom…bocsi a belevau-ért, már itt sem vagyok…. 🙂
Kósza, nem hiszem, hogy sokat ér, hogy felelek, mert mintha nem hallanád, amit mondok.
„Elfogadom, hogy Attilának sokkal nagyobb az írástechnikai tudása, mint a miénk, csak azt nem értem, ha erre te is rájöttél, miért nem adjátok ki a könyvét? Talán kevés az általatok tanított írástechnikai tudás a könyvkiadáshoz?”
Az írástechnikai tudás arra jó, hogy szerkesztő legyen valaki. Aki író akar lenni, annak szüksége van tehetségre, témára, és az írástechnikai tudás ALKALMAZÁSÁRA.
„Ami a számonkérést illeti, tiéd a pénz, tiéd a játék, de ne várd el, hogy elfogadjunk minden igazságtalan döntést.”
Tényleg? Az én szerkesztői bérem nem lesz több akárhány írósulis van, vagy akárhány játékot lebonyolítok.
Igazságtalan? Aktivitás és nem a hozzáűszólások írástechnikai tartalma alapján ígértünk helyet. Más is rászánta az időt, és elolvasta a műveket.
„Úgy vélem ez a vita már nem rólad szól, hanem elvi kérdés”
Nekem úgy tűnik, az a baj, hogy nem azok kerültek be, akiket gondoltál. Először jöttél a szociális helyzettel, majd a korral, most az igazságtalansággal.
Nem tudom, mi ellen harcolsz, talán valami múltbeli igazságtalanság stb, de ülj már le és gondolkozz el. Nagyon becsülendő dolog, hogy kiállsz egy másik emberért. De tényleg én vagyok a gonosz farkas?
Mit érsz el ezzel a romboláson kívül? Zsuzsa már rosszul érzi magát, Attila szintén. Én azon tűnődöm, hogy ne legyen több ingyenes hely.
„Magánvéleményem, hogy a helyedben már akkor sem mennék, ha megváltozna az Aranymosó véleménye. Ilyen mértékű elutasítás, óhatatlanul negatív érzéseket von magával, és ki a fene akarna olyan embertől tanulni, aki ellenszenvet érez irántam.”
Ha megfigyeled, eldöntötted, hogy ÉN mit gondolok. Már elnézést, de honnan tudod?
Részemről kedvelem Attilát, és idővel biztos vagyok benne, hogy valamelyik kurzusunkon ott lesz.
Kedves Anita, eltérő az igazságérzetünk, én az enyémet korábban kifejtettem.
Ha végigkövetted a honlap útját, és figyelmesen olvastad a hozzászólásokat, láthattad, hogy az Aranymosó által tehetségesnek ítélt írások már úton vannak a kiadás felé.
Ami a negatív érzéseket illeti, remélem, tévedek. Mentségemre legyen mondva, nem vagyok pszichológus, de talán nem is kell annak lenni, elég ötven év élettapasztalat.
Attilának szerintem is kellemetlen már ez a csevej, de – mint említettem – egy idő óta nem róla szól. Ugyanakkor, remélem, nem miattam vált kellemetlenné, én csupán javasoltam valamit, és érveltem. Örültem volna hasonló humán érveknek, mert mint említettem az irodalom az emberről szól.
Kósza L: Sajna de. Miattad vált kellemetlenné. No de mindegy, hiába is írnám, hogy nem csak javasoltál, és érveltél. Ennél sokkal többet tettél, de mindegy is, azt hiszem ez már csak gittrágás. 🙂
Megint elkerülték egymást a hozzászólásaink.
Kedves Aranymosó, az eszedbe sem jutott, hogy bevegyél még egy embert a kiemeltek közé? A harmadik is később lett a kettőhöz téve.
Persze, hogy múltbéli igazságellen harcolok, legalább egy napos múltja van, és a vége felé talán a női hiúság ellen is egy picit. 🙂
Úgy vélem, minden érvet cáfoltam humán érvekkel, és amilyen idealista vagyok, szeretném azt hinni, hogy az irodalom, különb világra való törekvésről szól, mint amiben élünk. Azt bizonygatod, hogy a sci-fi is irodalom, de a tetteidben én nem érzem az irodalom motivációját.
Nem rég volt egy játék egy FB oldalon. Az volt a kérésem, magyarázzátok el egy vaknak a színek közti különbségeket. Úgy vélem a te megoldásod egy szóból állt volna: „Képtelenség.”
A valódi tehetség, tehetség lesz öt, tíz, tizenöt év múlva is – ezt biztosan, tapasztalatból tudom, edző voltam – de van, akinek talán nincs annyi ideje.
Egyébként nem gondolkodtam azon, hogy ki kerül be, és ki nem, csak van, aki a hozzáállásával, munkájával megérdemelte volna…
Ez az én igazságom.
Föladtam.
A helyek számát nem én döntöm el, nem osztogathatom, mint a cukorkát. És kezdem unni a beszólásokat, és azt, hogy nyomást gyakorolsz rám. Ha igazán Attila ügye érdekelt volna, akkor megkerestél volna e-mailben.
Mindenki mástól elnézést a vitáért.
Nem fogok visszalépni, dehogy fogok. Hálás vagyok, és ha eddig nem volt elég erős motivációm sokat dolgozni, akkor most lesz. A kávémat is megittam. Már rosszul sem érzem magam azért, mert „a kiválasztottak egyikeként” sikerül valami. Nem tehetek arról, hogy pont én vagyok Bartos Zsuzsa. 🙂 Arról viszont tehetek, hogy nagyon erősen akartam ezt már a nyáron, amikor részt vettem a FB játékokban, és ott megemlítődött az Íróiskola.
Attilát én is megszerettem, és amikor elolvastam az este a neveket, azonnal feltűnt a nevének a hiánya… De ha valaki nem oszt például ingyen kaját, akkor ne bírálja a döntéseit annak, aki a magáéból oszt a sorbanállók némelyikének. Lehet-e mérni ilyenkor az igazságosságot?
Kósza Látomás, hidd el, nem az ingyenes helyekért kellene harcba szállni, hanem azért, hogy az ember vagy ennek az embernek a barátja ne szoruljon ingyenes helyre, vagy hogy legalább legyen amiből áldoztatot hozzon az álmaiért, tervezzen, gyűjtsön, ne adja fel, stb. mert ezek az igazi plussz faktorok az értelmileg színvonalas élethez.
Kedves Zsuzsa, te is tudod, hogy ez a dolog nem így működik. Ha így működne, az állami segélyeket soha nem a rászorulók kapnák, hanem az adott hatalom kiszolgálói. De, létezik kontrol, és kritika, ezért nem merik nyíltan megtenni. Titokban persze be-becsúszhat a segélyezettek közé egy-egy jómódú cimbora.
Itt gyakorlatilag két szemlélet ütközött: a humán emberközpontú, és a „másik”. Bocsi a „másikat” nem tudom két szóval definiálni, mert több elemből áll, pl. FB verseny, tehetség és aktivitás.
Én humán-beállítottságú vagyok, ezért szólaltam meg.
Bevallom, úgy éreztem magam, mint évekkel ezelőtt egy vallásos fórumban. Ott hívő keresztények – katolikus, református, evangélikus, stb. vitatkoztak a szeretetről. Tudomásomra jutott, hogy tőlem több száz kilométerre egy mozgásképtelen beteg nő segítséget kért a karácsonykörüli négy napra, mert az őt ellátó szervezet azokon a napokon nem dolgozott. Közöltem ezt az információt a szeretetről vitatkozókkal, és kértem, hogy aki a közelben, pl. abban a nagyvárosban lakik, és megteheti, látogassa meg a beteg nőt. A buszjegyen kívül nem kerül pénzébe, csak munkájába, mert etetni, és naponta egyszer fürdetni kell. Mit gondolsz, a közel száz, szeretetről vitatkozó bigott keresztények közül hányan jelentkeztek? Összesen három választ kaptam, hasonlókat, mint itt. Ketten kitértek, és másról beszéltek, egy pedig visszavágott, hogy miért nem én megyek? Nos, elmentem, és mivel nekem is van állandó felügyeletre szoruló betegem, csak pénzt tudtam adni. Igaz azt sem sokat, mert az én segédmunkási béremből, ápolási díjból és segélyekből éltünk hárman. A nő azért a pénzért talált valakit, aki segített átvészelni azt a négy napot, két éve nyáron hunyt el. Én pedig felháborodásomban megírtam a: „Kutya gyermeke” c. novellámat.
Tudod, én nem ezen a történeten döbbentem meg. Az akkori novellaváltozatot bemásoltam a vallásos fórumba, hátha észreveszik magukat, hátha magukba szállnak. Én, kis naiv. Agyba-főbe dicsérték, mert a kutya halálában Jézus halálát vélték felfedezni, és észre sem vették a kutya által védett, sérült kisgyermek halálát.
Most már nem vagyok felháborodva, hiszen mind emberek vagyunk. Úgy tűnik, én egy picit más, mint a hívő átlag.
Ha tudom, akár esélyem lett volna bejutni ingyenes helyre, talán megpróbálkozom vele. Ám üres zsebbel nem volt képem hozzá, csak erre lobbizva. A következő íróiskolába biztos jelentkezni fogok, nekiállok rá gyűjteni 🙂 Így ha nem is jutok be ingyenes helyre akkor sem, legalább ki fogom tudni fizetni 🙂