Míg a Párbeszéd és Leírás oktatása magára az írásra épül, a Dramaturgia kurzuson már úgy kezeljük, hogy az író rendelkezik a megfelelő eszköztárral, képes különböző nemű, korú, társadalmi helyzetű szereplőket beszéltetni, tud ábrázolni más társadalmakat, múltat és jövőt, vagy épp el tud rejteni információt a szövegben.
A Dramaturgia kurzus célja már nem az író „írni” tanítása, hanem egyfajta szerkezeti tudatosság kialakítása, az egész regény egységes átlátása. Az általánosságokon túl a saját, személyes írói út megértése is zajlik. A jelentkező a saját félkész vagy elkészült regényén dolgozik, a gyakorlatokat azon végzi el. A tananyag nagyon izgalmas, de egyben komplex is, így azoknak javasoljuk, akik vagy elvégezték a korábbi kurzusokat, vagy pedig íróként már gyakorlottabbak, egy-két megírt kézirat áll a hátuk mögött.
Az oktatás maximum 8 fős csoportban zajlik, az oktató Varga Bea író, vezető szerkesztő.
Tananyag:
- hét – A konfliktus
- hét – A plot és a szerkezet
- hét – A háromfelvonásos szerkezet
- hét – A jelentek elemei
- hét – A jelenetek szerkezete
- hét – A jelenettípusok és az átmenetek
- hét – A feszültségteremtés
- hét – Írástechnikai tippek a plothoz
A kurzuson nem írunk novellát, hanem a hallgatók a saját regényeiket fejlesztik. A tehetséges, de még nem publikáló írók mellett a gyakorlottabb írókat is szeretettel várjuk.
***
Van kérdésetek a kurzus kapcsán?
Ha igen, szeretettel várom, és holnap egy cikkben felelek rá. 🙂
(vb)
Kedves Bea!
Bennem az a kérdés fogalmazódott meg, hogy egyáltalán, honnan tudja az ember szerzőként, hogy nem jó a regénye dramaturgiája, és fejlesztenie kellene? Milyen olvasói vélemények utalhatnak erre (ha feltételezzük, hogy az olvasó nem használ ilyen kifejezéseket, mint pl. dramaturgia, csak benyomásokat fogalmaz meg, hogy valami hiányérzet maradt benne, valamit nem értett, stb.)? Úgy általában, milyen a nem jó dramaturgia? Miket lehet elrontani?
Köszönöm a kérdést, a mai cikkben jön a válasz. 🙂