Tavi Kata a II. Aranymosás Irodalmi Válogató győztese volt Sulijegyzetek című regényével. 2013 karácsonyára jelent meg a négyrészes sorozat első kötete, a Nyitótánc, amelyben Lilla kilencedikesként elkezd járni a Duna-parti Gimnázium tánctagozatára. Azóta négy év telt el, Lilla és barátai elérkeztek a gimnázium végéhez, a Szívkeringőben végzősként lépik át a küszöböt. Az olvasók, hamarosan megtudják, hogy milyen lesz az utolsó évük, táncolnak-e a szalagavatón, hogy sikerül az érettségijük.
A szerzővel Róbert Katalin szerkesztő beszélgetett
Elérkeztünk a Sulijegyzetek sorozat zárókötetéig. Milyen érzések vannak most benned? Milyen volt befejezni és milyen (lesz) a boltokban látni az utolsó részt is? Meddig tart lezárni egy ilyen sokéves folyamatot?
Nagyon vártam, hogy elkészüljön a negyedik rész, hiszen így lett kerek a történet, de azóta mindig ott motoszkál a fejemben a gondolat, hogy már nem tudok visszatérni ehhez a jól ismert világhoz, és ez kicsit elszomorít. Elképesztő érzés (lesz) együtt látni a teljes sorozatot, hisz a kezdetektől erre a pillanatra vártam.
Ebben a kötetben, ebben a tanévben várnak Lilláékra és az olvasóra nagyon izgalmas, nagyon szép és nagyon megható pillanatok is. Ki lehet egy szóban fejezni, hogy milyen végzősnek lenni a középiskolában? Vagy ha nem is egy szó, megnevezhető valamilyen hangulat, ami a végzős-léthez kapcsolódik?
Szerintem nagyon kettős érzés, már amennyire emlékszem. Az ember maradna is a biztonságos közegében a gimi falai között, de érzi, hogy mennie kell, le kell zárnia valamit, hogy új fejezetet kezdjen. Ez az érzés szerintem végigvonul az egész regényen.
Lilla és Krisztián a sorozat főszereplői, de a harmadik és a negyedik kötetbe is került egy-egy olyan fejezet, ahol más lett a nézőpontkarakter. Miért fontos, hogy kívülről lássuk a főhősöket vagy éppen ennyire mélyen belelássunk egy-egy mellékszereplő gondolataiba?
Nem tudom, fontos-e, egyszerűen én magam lettem kíváncsi rájuk. Az első két kötetben elég mély betekintést engedtem egy lány gondolataiba és érzelmeibe, és ahogy haladt előre a történet, érdekelni kezdtek a többiek is. Ők ugyanúgy szem előtt voltak, és mindegyikük egy-egy izgalmas, külön egyéniség, szerintem természetes, hogy kíváncsi lettem, miként élik meg a középiskolát. Ugyanakkor nem akartam nagyon eltérni a regény kezdeti ígéretétől, hogy ez végtére is Lilla története.
Egy korábbi interjúdban meséltél arról, hogy neked nehéz volt meghozni a továbbtanulással kapcsolatos döntéseket – most pedig kicsit újraélhetted ezt Lilláékon keresztül. Könnyebb volt az ő jövőjükről dönteni, vagy akadt olyan karakter, aki komoly fejtörést okozott?
Bármilyen furcsa, de nem tudtam sokkal könnyebben dönteni a szereplők jövőjéről sem, mint a sajátomról. Vicces volt, mert mindez úgy zajlott a fejemben, mintha saját gyerekeim sorsáról akarnék dönteni, illetve próbálnám őket a megfelelő irányba terelni a támogatásommal.
Volt előzetes terved erre a négy kötetre, hogy a baráti társaság tagjaival mi fog történni, vagy inkább az egyes kötetek írása közben alakult a cselekmény? És ha volt terv, akadt olyan karakter, akinél el kellett térni tőle?
Nagyon improvizatív módon készülnek a regényeim. Létezik ugyan egy vezérfonal, amit követek, de az egy nagyon lecsupaszított, néhány mondatból álló vázlat, amit írás közben színezek ki komplett képpé. Jázmin és Kristóf esetében eltértem ettől az előzetes tervtől, mert az ő jövőjük mindig is zavaros volt. Szuper párost alkotnak ugyan, de inkább a különbözőségeik miatt estek szerelembe. Ezt elég nehezen oldottam fel a regényben, mert a különbözőségek érdekesek ugyan, de kevésbé működnek a hosszú távú kapcsolatban, ami problémához vezetett. Szerintem egy megfelelő megoldást találtam.
Gyakorlatilag az első kötet megjelenése óta hangos és lelkes olvasótáborod van. Tudnak, akarnak ők bármilyen módon befolyásolni téged, amikor írsz? Eszedbe jut egy-egy fordulatnál, hogy mit fognak gondolni, mikor majd olvassák?
Igen, egyszer megkérdeztem őket, szerintük hol lesznek a karaktereim tíz év múlva, és egészen meglepő válaszok érkeztek. Például az olvasók egy része szerette volna Lillát Márkkal összeboronálni, de nem egyszer írták és a mai napig mondják is, milyen jó lenne egy sorozatot olvasni az egyetemi éveikről. Természetesen az is eszembe jut a kedvenc részeim írása közben, vajon mit fognak szólni hozzá. A Szívkeringőben például van egy-két olyan jelenet, ami érzelmileg felzaklatott, hol pozitív, hol negatív értelemben, és jó lenne tudnom, mi megy át ebből az olvasóknak. Vagy például az áprilisban játszódó fejezetet abszolút meglepetésnek szánom, nem is tudják az olvasók, mire számíthatnak, mert nem utaltam rá, és kíváncsi leszek a visszajelzésekre.
A sorozatnak vége, de tervezel még valamilyen novellát, 5 év múlva, 10 év múlva játszódó történetet írni Lilliáékról?
Érdekes lenne akár az egyetemi éveikről írni, vagy egy később játszódó novellával kiegészíteni a sorozatot, van is a fejemben egy majdnem tíz évvel későbbi közös karácsonyozást felölelő történet, de még nem határoztam el magam, hogy megírjam-e. Eddig azért nem tettem, mert annak biztosan más hangulata lenne, hiszen a Sulijegyzetekben meghatározó szerepe van annak, hogy a szereplőim még gimisek. Az adja a sava-borsát, hogy iskolába járnak, és közben válnak felnőtté.
Évekig dolgoztál könyvesboltban – úgy érzed, íróként segít neked, hogy láttad, mit keresnek, mit olvasnak szívesen az emberek?
Megkönnyítette a helyzetet, az biztos, mert néha felbukkannak megmagyarázhatatlan olvasói igények és mindig vannak divathullámok is, így annak idején úgy döntöttem, hogy reagálok az egyik ilyenre, és célzottan olyasmit írok, ami esetében van rá lehetőség, hogy keresni fogják. Ez kezdő íróként nagy segítséget jelentett, hogy megismerjék a nevem.
Korábban azt mondtad, az ifjúsági irodalom eredetileg nem a te zsánered volt, csak elkanyarodtál erre. Szeretnél most átkukkantani más zsánerbe, vagy íróként maradsz az ifjúsági regényeknél?
Pár könyv erejéig még maradok az ifjúsági regényeknél. Talán ha lejár az ötéves tervem, újra megvizsgálom a kérdést, de addig nem hiszem, hogy zsánert váltanék.
A Facebook oldaladon már pedzegetted, hogy téged már egy új, következő történet foglalkoztat. Van olyan információ, amit el akarsz már árulni róla?
Háromkötetes lesz, három különböző módon kalandos szerelmi történetet fogok elmesélni, és a hat főszereplő egymás életének is a része lesz testvéri és baráti kapcsolatok által. Annyit elárulhatok, hogy már elkezdtem írni az első kötetet, és vannak vázlataim a többihez is.
*
Szívkeringő – Sulijegyzetek 4.
Lilla és Krisztián végzősök lettek a Duna-parti Gimnáziumban. Az tanévben egymást érik az izgalmas események: szalagavató, pályaválasztás, és vár rájuk a mumus, a rettegett érettségi vizsga is. A pár kapcsolata egyre komolyabbra fordul, de képesek lesznek kezelni a szerelem komolyabb kihívásait?
Lilla válaszokat keres arra, ki ő, merre induljon a középiskola után, és hol a helye Krisztián életében. A barátok mindennapjai sem könnyebbek.
Vajon Márk elég erős, hogy szembenézzen az évek óta eltitkolt igazsággal?
Gréta és Ákos meg tud birkózni azzal, hogy eltérnek a jövőbeli terveik?
Jázmin és Kristóf feláldozná-e a szerelmet a tanulásért?
Vajon Flóra örök magányra van ítélve?
Senkinek sem könnyű kiegyensúlyozottnak maradni, amikor ilyen nehéz döntéseket kell meghozni. Megvalósulhatnak az álmok, vágyak, szerelmek, amiket eddig kergettek?
Egyáltalán ugyanarra vágynak még, amire régebben?
Táncolj Lillával és Kristóffal, tarts a lebilincselő sorozat utolsó kötetével!
Tavi Kata
1984-ben született. Író, tanár, végzettsége szerint könyvtáros is, évekig dolgozott könyvesboltokban üzletvezetőként is. A II. Aranymosás mese- és regénypályázaton tűnt fel romantikus ifjúsági sorozatának első részével, ami Nyitótánc címen 2013-ban jelent meg a Könyvmolyképző Kiadónál. Azóta az egyik legnépszerűbb szerző, könyvei összesen már több mint 10.000 példányban keltek el.
http://tavikata.blogspot.com
https://www.facebook.com/TaviKata
*