Hamarosan megjelenik Hujder Adrienn, azaz Spirit Bliss Mennydörgő némaság című új regénye, amely az Árnyékvilág trilógia befejező darabja. Ennek apropóján beszélgetett Zakály Viktória a fiatal írónővel.
Mutasd be, kérlek, az Árnyékvilág sorozat történetét és főbb karaktereit, ha lenne még valaki az olvasóink körében, aki nem hallott volna róla.
Az Árnyékvilág trilógia (Árnyékvilág, Kígyók sziszegése, Mennydörgő némaság) egy romantikus krimisorozat. Köteteit elsősorban a karakterek kötik össze, hiszen minden egyes könyv másról szól, mindegyik önmagában is kerek, egész.
Az Árnyékvilág a sztárélet kevésbé csillogó oldalát mutatja be. Adam Swanson, ismert színész, de nem tud mit kezdeni a hirtelen jött sztárságával. Véletlenül összeismerkedik egy átlagos lánnyal, Camillával, és szerelmi szál kezd szövődni köztük. Ám a hírnév árnyékai rávetülnek a friss szerelemre. Olyasmik jelennek meg Adamről a médiában, amiket csak egy hozzá közel álló személy adhatott ki róla, és valakitől ijesztő leveleket, üzeneteket, ajándékokat kap.
A Kígyók sziszegése egy nagyon komoly témát pedzeget, egy gyerekekkel kereskedő, pedofil bűnbandáról szól. Peter Summers (Adam menedzsere és nevelőapja) rájön, hogy a filmstúdió, aminek dolgozik, miféle mocskos üzelmeket folytat a háttérben. A legtöbb ember nem vesz tudomást erről, mert fél, esetleg lefizették, ám Peter nem tudja tétlenül nézni az egészet; bizonyítékok után kezd kutatni, hogy leleplezze a bandát. Aztán az esküvője napján egyszer csak nyoma veszik…
A Mennydörgő némaság főszereplője Jossie, Adam húga, és Caspar Crosley nyomozó, a Swanson család barátja. Caspar új feladatot kap: épüljön be a helyi maffiába, és tudja meg, ki a vezetője, a „Főnök”, aki olyan, akár egy fantom, sem az arcát, sem a valódi nevét nem ismerik. Caspar azonban egy hibának köszönhetően lebukik, bajba keveri a Swanson családot is, akiknek ezek után el kell menekülniük az országból a maffia elől. Persze, a kaland csak ekkor veszik kezdetét.
Egy írónak minden művében meg kell újulnia valamennyire az olvasó figyelmének fenntartása érdekében. Miért szereted az új történeted? Miben más az előző regényeidhez képest?
Az Árnyékvilág mind történetében, mind stílusában inkább a fiatalabb korosztályt célozta meg, ezzel szemben a Kígyók sziszegése egy nagyon komoly témát dolgozott fel, és a stílusa is jóval érettebb lett. A Mennydörgő némaságban a könnyed, fiatalos stílust ötvöztem a komoly témával. Azt hiszem, sikerült olyan történetet írnom, amelynek az alapsztorija és a stílusa megfoghatja mind a fiatalabb, mind a felnőtt generációt.
Amit még kiemelkedően szeretek a történetben, hogy skót tájakra kalauzol. Életem egyik nagy vágya, hogy egyszer eljussak egy skót kastélyszállóba, és pénzhiány miatt, legalább a fantáziámban megélhettem ezt a nagy kalandot.
Hogyan épül fel a történet a Mennydörgő némaságban? És egyáltalán, hogyan találod ki a regények alapjául szolgáló cselekményszálakat a regényeidben?
A történet nagy részében két szemszög váltakozik. Az egyik szemszög Jossie-é, aki egy 17 éves, fiatal lány. Most ismeri meg az első szerelmet, és ugyanolyan gondokat okoz neki a nővé serdülés, mint bármelyik más korabelinek. Ő adja a történet frissességét. A másik szemszög Caspar Crosley ügynöké. Bár nem szándékosan, de lényegében miatta keveredik bele a család egy maffiaügybe, aminek köszönhetően Skóciába kell menekülniük. Az ő részei a korának és a szakmájának köszönhetően is komolyabbak.
Kettejük szemszögein kívül van a regényben néhány rész, amelyet az első két könyvből megismert szereplők szemszögéből írtam meg. Ez egyfelől egyfajta nosztalgiázás volt számomra, és remélhetőleg az olvasók számára is az lesz, másfelől így olyasmiket is megtudhatunk a cselekményből, amiket Jossie és Caspar szemén át nem láthatnánk.
Az alapcselekményt sok minden ihletheti nálam, egy álom, egy kép, egy film, egy másik könyv, egy beszélgetés vagy maga az élet. A Mennydörgő némaságban az alapsztorit Caspar karaktere ihlette. Tudtam, hogy ő lesz az egyik főszereplőm a harmadik részben, azt is tudtam, hogy krimit szeretnék írni, hiszen az első két könyv is az volt, és mivel Caspar szakmája rendőr, így logikus volt, hogy akkor neki kell belekeverednie valamibe, és bajt hozni a többi szereplő fejére. Úgyhogy a Mennydörgő némaság esetében Caspar karaktere adta a kiindulási pontot.
Az olvasókat szabályosan megőrjíted a függő végekkel. Már az első mondat leírása előtt megvan az utolsó is, vagy írás közben alakul ki a történet vége?
Mielőtt elkezdenék írni egy történetet, csak és kizárólag az alapsztorija van meg a fejemben. Sosem készítek előre terveket, vázlatot sem írok, és semmi hasonló, mert rájöttem, hogy semmi értelme. A karakterek és a történet úgyis önálló életet él, és én arra eszmélek mindig, hogy teljesen másfelé halad a cselekmény, mint ahogyan először gondoltam. Szerencsére, a végén mindig összeáll így is a történet, sőt, az írás közben jött spontán ötletektől sokkal izgalmasabb, érdekesebb lesz.
A borító sötét hátterén egy szárnyaival verdeső galamb látható. Mi volt a koncepciód ezzel kapcsolatban?
A fehér galamb számomra a tisztaságot jelképezi. Ez egyfelől Jossie-ra utal, aki épp most áll a nővé válás küszöbén, már nem gyerek, de még nem is felnőtt. Másfelől egy másik karaktert is szimbolizál, aki szintén
tiszta lélek, ám tőle az élet túl korán veszi el ezt a tisztaságot. Erről a szálról többet nem mondhatok, mert azzal spoilereznék, de a könyvből minden ki fog derülni.
A fehér galamb a béke szimbóluma is, azzal pedig, hogy a borítón villám hasít végig, azt akartuk jelezni, hogy egy család békés életét feldúlja majd egy viharos esemény.
Ezen kívül magában a történetben is van egy jelenet, amelyben a fehér galamb fontos szerepet játszik majd, de erről megint csak nem mesélhetek. El kell hozzá olvasni a könyvet, hogy megtudjátok, miről is van szó.
A technikának köszönhetően egy író már nemcsak a dedikálásokon találkozhat az olvasóival, hanem szinte napi kapcsolatot is ápolhatnak. Milyen a kapcsolatod az olvasóiddal?
Úgy érzem, hogy kiemelkedően jó. Nagyon sok olvasómmal, ha nem is napi, de rendszeres kapcsolatot ápolok. Megkeresnek a gondjaikkal, az örömeikkel, elmesélik, milyen élmények érték őket, és persze, megírják, hogy tetszett nekik az éppen aktuális könyvem. Sajnos, a blogger évekhez képest most sokkal kevesebb a szabadidőm, így van, amikor segítenék nekik, de nem tudok (például nincsen elég időm végigolvasni egy teljes regényt, hogy véleményt mondjak róla), viszont hála az égnek, nagyon megértőek velem. 🙂
Úgy gondolom, hogy a szeretetük és támogatásuk nélkül nem jelenhetett volna meg az első könyvem, és nem foglalkozhatnék most regényírással, úgyhogy életem végéig nagyon hálás leszek nekik. Ezt pedig úgy tudom a legjobban kifejezni, ha annyit foglalkozom velük, amennyit csak időm és energiám engedi.
Mit ad neked az írás, amiért mindig újabb regényekbe és történetekbe fogsz?
Ha rövid és velős akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy az életet. Egyszerűen olyan, mint az oxigén, a víz és az étel, szükségem van rá ahhoz, hogy éljek.
De adok hosszabb választ is nektek. Az élet nehézségei közepette az írás egyfajta sziget, amire elmenekülhet az ember. Nem véletlen, hogy a honlapom fejlécébe is ezt a szimbólumot választottuk a barátaimmal. Mint mindenkinek, nekem is megvannak a magam gondjai, és az írás segít abban, hogy a stresszt egy időre kiűzzem magamból, és képes legyek elengedni magam.
Az írás egyfajta önkifejezés is. Elmondhatom másoknak a gondolataimat, érzéseimet, és ez nagyon klassz, főleg, ha azt érzi az ember, hogy mások valóban érdeklődnek a mondanivalója iránt.
Úgy gondolom, írónak lenni egyben azt is jelenti, hogy tanító vagy, vagyis felelős azért, milyen gondolatok adsz át az olvasóknak. Főleg, ha fiatalokról van szó. Számomra nagyon fontos, hogy minden egyes történetemmel átadjak valami olyat az olvasóimnak, amit én magam fontosnak tartok. Természetesen, nem szájbarágós módon, hanem a történet által úgy, hogy az olvasó maga vonja le a saját kis következtetéseit. A Mennydörgő némaságban például két számomra ilyen fontos gondolat is van. Remélem, hogy ezek majd átjönnek az olvasóknak, miközben élvezik az olvasást.
Ez lesz az ötödik regényed. Izgulsz még a könyvbemutatók előtt? Ki(k)nek a véleménye számít a legjobban a megjelenés előtt és után?
Izgulok, de egyáltalán nem rossz, hanem pozitív értelemben. Izgatottan várom, hogy újabb érdekes élmény érjen, láthassam a régi és új arcokat, beszélgethessek azokkal, akik megtiszteltek a jelenlétükkel. Az első könyvbemutatómat nem igazán tudtam kiélvezni, mert akkor még megijesztett a tömeg, az, hogy beszélnem kell előttük, most már ilyesmit egyáltalán nem érzek. Tudom, hogy akik eljöttek, akár ismerem őket, akár nem, barátok, és könnyedén tudok beszélni előttük. Úgyhogy mostanra már igazán élvezem a könyvbemutatók élményét, aminek nagyon örülök.
A megjelenés előtt két ember olvassa a teljes regényeimet, Zsuzsa, a legjobb barátnőm és Hegedűs Noémi, a szerkesztőm. Mindkettejük véleménye nagyon fontos számomra. Zsuzsa el tudja mondani nekem, hogy olvasóként mit gondol az adott történetről, Noémitől pedig profi segítséget kapok, hogy még jobb legyen a kézirat.
Megjelenés után mindenki véleménye számít, aki megtisztel vele, hogy elmondja. Persze, vannak rosszindulatból született vélemények, de azokból is ki lehet szűrni néha némi tanulságot, a rosszindulatú részt pedig figyelmen kívül kell hagyni.
Egyébként van egy blogger, akinek a véleménye számomra nagyon fontos. Ez azért van, mert az első könyvem nem tetszett neki. A második könyvemet, a Kígyók sziszegését elsősorban ő inspirálta. Meg akartam mutatni neki általa, hogy tévedett, van bennem tehetség, jó író vagyok, értékes, amit csinálok. Vagyis arra inspirált, hogy fejlődjek, tanuljak és egyre jobb és jobb könyveket írjak. A legjobb az egészben, hogy a második könyvemet már nagyon szerette. Szóval, nagyon örülök mindig, ha a történeteim elnyerik a tetszését, mert róla tudom, hogy egyáltalán nem elfogult velem kapcsolatban.
Milyen jövőbeli terveid vannak: min dolgozol éppen?
A következő könyvem mindenképpen a Démoni érintés trilógiám zárókötete lesz.
Utána több ötletem is van, de még nem tudom, melyiket választja majd ki a Kiadó. Az egyik egy disztópia, Insensitive – Érzéketlenek a címe, és egy olyan világról szól, amelyben egy gyógyszer elnyomta az emberek összes érzését. Az első néhány fejezete már olvasható a neten.
A másik egy családregény, ami a cirkusz varázslatos és izgalmas világát mutatja majd be. Egy bohóc könnyei lesz a címe. Ez eredetileg egy novella volt, ami annyira megtetszett az olvasóimnak, hogy arra kértek, írjak az alapötletből egy regényt is.
A Lelkek börtöne című regényem egy pszichológiai dráma, krimi és thriller keveréke lesz, és egy elmegyógyintézetbe került fiúról fog szólni. Ebből is olvasható már egy kevés a blogomon.
És végül szeretem kipróbálni magam olyan témákban is, amik nem megszokottak, ezért tervbe vettem, hogy írok majd egy femslash (nő/nő szerelemről szóló) regényt is. Úgy gondolom, érdekes kihívás lesz. Hogy ez a történet megjelenhet-e könyvként vagy sem, nem tudom, de valamilyen módon mindenképpen meg fogom osztani az olvasóimmal.