Rácz-Stefán Tibor nyolcadik regényének főhőse, Csongor találkozik egy olyan fiúval, aki mindenestül elfogadja olyannak, amilyen. Ez lehetne a happy end, csakhogy Csongor ekkor egy nehéz dilemma elé kerül. Tudja, mi lenne az okos döntés, csakhogy annak talán túl nagy az ára. Szív vagy ész? Nem könnyű dönteni…
A Nincs hozzád hasonló megjelenése kapcsán beszélgettünk arról, milyen sok és sokféle előítélettel kell az embereknek szembenézni, hogyan alakulnak a cameók Rácz-Stefán Tibor regényeiben, és hogy mi segített a szerzőnek az elmúlt másfél évben kikapcsolni.
A szerzőt Róbert Katalin kérdezte
Most jelent meg a Nincs hozzád hasonló című regényed. Milyen történetre számítsanak az olvasók?
Ez az eddigi legegyedibb regényem, legalábbis, én úgy érzem. Megvan benne a romantikus faktor, amit nagyon szerettem, emellett több komoly témát is kibontok a történetben. A főszereplője Csongor, egy túlsúlyos srác, aki végre rátalál álmai pasijára, de eközben egészégügyi gondjai is vannak, egy ponton pedig eljut oda, hogy a szíve harcba száll az eszével, miközben ő sem tudja, hogy mi lenne a jó döntés. Írás közben is leginkább ez érdekelt: hogy miként dönt Csongor. Bevallom, sokáig én sem tudtam, hagytam, hogy sodorjon az ár, és végül Csongor hozta meg a döntést, nem én 🙂
A főhős, Csongor műfordító – a tavaly megjelent Éld át a pillanatot! után most is a hazai könyvkiadás egyik szegletébe adsz betekintést. Szeretted volna, hogy az olvasók beláthassanak így is a kulisszák mögé, vagy ez a munka illett a főhőshöz, és ezért választottad a fordítást?
Sok fordító ismerősöm van, és az a tapasztalatom, hogy nagyon láthatatlan a munkájuk, így valóban szerettem volna, ha ők is megjelennek egy történetben, hogy mindenki láthassa mennyire elengedhetetlen az ő munkájuk ahhoz, hogy külföldi könyveket olvashassunk. Másrészt gyakorlati oka is volt a műfordító-létnek: Csongornak direkt otthonról végezhető munkát szántam, enélkül több jelenet nem tudott volna úgy megvalósulni, ahogy azt fejben elképzeltem.
Harmadszor jelenik meg tőled olyan regény, amiben LMBTQ romantikus szál kapja a főszerepet. Hogy látod, az olvasók másképp fogadják ezeket a történeteket, mint azokat, amikben hetero szál (is) megjelenik?
Úgy érzem, rengeteget változott itthon a helyzet a Túl szép 2015-ös megjelenése óta. Szerencsére egyre több embert érdekelnek az LMBTQ romantikus történetek, mert a nyilvánvaló uszítások ellenére is egyre többen hisznek abban, hogy a szerelem az szerelem. És ezt íróként és az LMBTQ közösség tagjaként is csodálatos látni. Bízom benne, hogy innen csak feljebb visz az út.
Csongorról elárultad már korábban, hogy túlsúlyos, és a regény elején hosszas halogatás után megy el kivizsgálásra. Szerinted mi adhat erőt az embereknek, hogy változtassanak az életükön, odafigyeljenek magukra?
Én úgy hiszem, minden ember életében eljön egy pont, amikor úgy dönt, hogy „na most változtatni fogok az életemen”, és ezt nem is igazán lehet kívülről erőltetni. És mi adhat erőt, hogy megtegyük a döntő lépéseket? A szeretteink támogatása és az álmaink.
Szerintem kifejezetten fontos, hogy legyen mögöttünk egy védőháló, ami elkap, ha elesünk. Ha nincs is mögöttünk védőháló, álmaink még lehetnek, olyan kitűzött célunk, amiket el akarunk érni. Nekem például segített, hogy írtam egy bakancslistát, amibe olyan pontokat vettem fel, amiket a túlsúlyom miatt nehezen tudnék megvalósítani, és ez is egy hajtóerő, hogy elérjem, amire vágyom.
A regény másik főhőse, Kristóf egy chaser, azaz olyan srác, aki kifejezetten túlsúlyos fiúkhoz vonzódik. A történetben az is megjelenik, hogy sokan afelett ítélkeznek, hogy valakinek ki vagy milyen kinézetű személy tetszik. Szerinted mennyire nehéz elvonatkoztatni attól, hogy mások mit gondolnak a döntéseinkről, választásainkról?
Kristóf történetszála részben erről szól, nála egy coming out folyamat zajlik le, amiben elindul azon az úton, hogy felvállalja, ő a kövér srácokhoz vonzódik. Egy chaser esetében ez tényleg olyan, mint egy második coming out, hiszen sokan nem értik, miért látja meg a chaser a szépséget egy olyan testben, amit ő nem tart vonzónak, emiatt perverznek, betegnek is megítélik sokan (és most még szépen fejeztem ki magam).
Elvonatkoztatni más emberek véleményétől nagyon nehéz. Ha Kristófra gondolok, ő a volt párját pont a titkolózás miatt veszítette el, így neki az ad erőt, hogy elhatározza, a múlt nem ismételheti meg önmagát. Szerintem itt ez a kulcs, az elhatározás, egy kapaszkodó, egy horgony, akár önmagunkba, akár másba.
A blogodon írtad, hogy Kristóf eredetileg alig kapott saját nézőpontot a kéziratban, de a szerkesztéskor ez változott, és több fejezetet is írtál az ő szemszögéből. Ilyenkor új jelenetek kerültek a szövegbe, vagy úgy érezted, erősebb lenne egy korábbi jelenet az ő szemszögéből?
A szerkesztőm, Póczek Csilla ötlete volt, hogy kicsit menjünk bele jobban Kristóf életébe, és ez végül (szerintem) nagyon jól sült el, mert így tudott igazán erős lenni ez a coming out folyamat, ami megkezdődött benne, amikor megismeri Csongort. Persze Csongor szemén át is sok mindent láttam és érzékeltem már az írás alatt is, de azzal, hogy saját nézőponttal (még ha nincs is sok) jobban elmélyedtem Kristóf jellemében, segített, hogy az üzenete erősebben átjöjjön a regényben.
Azt hiszem, az olvasók már szinte elvárják nálad, hogy a regényeidben felbukkanjanak korábbi szereplők – a Facebook oldaladon megmutattad, hogy most is fogunk ismerősökkel találkozni. Mindenkiről folyamatosan tudod az univerzumodban, éppen merre jár, ezért a felbukkanások magától értetődően következnek be, vagy „véletlenül” sétálnak bele a régi szereplők jelenetbe, téged is meglepve?
A legtöbb esetben ezek a szereplők teljesen véletlenül sétálnak be egy regénybe. Például mivel Csongor fordító, nagyon adta magát, hogy a Kristálypalotát fordítsa, ami az Éld át a pillanatot! főhősének a regénye. De ugyanígy teljesen véletlenül sétált be „Mikrofonpróba” Máté és Hanna az Éld át a pillanatot elejére, amikor a hősnőm mellé kerestem fejben kollégákat, és egyből beugrott ez a páros.
Azokkal a karakterekkel, akiket már ismerek, egyszerűbb is úgymond „együtt dolgozni”, nem kell új háttérsztorit kitalálni nekik, tudom, hogy mi áll jól nekik, és jellemükből fakadóan mit adhatnak hozzá az adott történethez. Szóval, ezeket a cameókat mindenképpen tartani szeretném, ha a történet is lehetőséget ad rá. Beszuszakolni senkit sem szeretnék, ha úgy érzem, hogy nincs ott helye.
Gondoltál arra, hogy valamelyik korábbi regényed főhőseiről írj, folytatást készíts akár több év elteltével, hogy igazán nagy konfliktusok már nincsenek az ő életükben?
Egyelőre nincs ilyen a fejemben. Konfliktust ki lehetne találni, ha szeretnék, de úgy érzem a párjaim megkapták a happy endet, és egy folytatás nehezen szólhatna másról, minthogy a hétköznapok bedarálják a szerelmet, és én nem szeretném elvenni a reményt az olvasóimtól, hogy akár a heteró, akár az LMBTQ szerelmespárjaim boldogan élnek, amíg meg nem halnak.
Persze soha ne mondd, hogy soha, simán lehet, hogy valamikor eszembe jut egy ötlet, egy gondolat, és nekiállok az írásnak.
A tavalyi év végén megjelenhetett az Éld át a pillanatot!, de a járványhelyzet miatt nem volt élő könyvbemutató, sőt, szeptemberig semmilyen könyves eseményre sem került sor. Meg tudtad élni a megjelenés örömét ilyen körülmények között? Eljut hozzád az olvasók lelkesedése?
Sajnos a járványhelyzet sok mindent nehezít, egyetlen dedikálás volt csupán, a Könyvhéten, az viszont nagyon jó hangulatú volt, és teljesen feltöltött lelkileg a találkozás az olvasókkal. Az öröm megélése szerencsére online sem probléma, nagyon jó érzés látni minden visszajelzést a könyveimről. Külön szeretem a gondolatot, hogy az, amin én „a szobám mélyén” dolgozom, az hónapokkal később másnak boldogságot adhat.
Mi segített neked a 2020-as és 2021-es években, hogy talpon maradj? Tudom, hogy rengeteg lett a munka, és biztosan nagyon nyomasztó volt neked is hallani a híreket. Ilyenkor nehéz kapaszkodót találni.
Ez most egy fura válasz lesz, de a RuPaul: Drag Queen leszek című reality segített a legtöbbet. A járvány kirobbanásakor kezdtem el nézni a Netflixen, azóta már megnéztem a tizenhárom amerikai, a hat all star, a három brit és a két kanadai évadot. (Az ausztrál olyan rossz volt, hogy szeretném örökre felejteni, akárcsak a teljes fandom :))
Hatalmas rajongója lettem a műsornak, a poénjaival a legnehezebb pillanatokban is mosolyt csalt az arcomra, leginkább a snatch game, a roast és a reading challange szegmensekkel, miközben a drag queenek beszélgetései, a sok nehézség, amit átéltek a múltban erősítette az összetartozás, és a „lesz ez még jobb” érzést bennem. Másfelől ez a műsor teljesen kirepített a valóságból, és pont erre volt szükségem ebben a nyomasztó időszakban.
Ha valaki kedvet kapott volna a műsorhoz, annak jelzem, ez egy reality, minden évad önállóan nézhető, hiszen tizeniksz drag queen indul el a koronáért, és a végén egy győztest hirdetnek.
Tudtál írni az elmúlt időszakban? Milyen történeten dolgozol most?
Amióta kitört a vírus egyetlen regényt sem tudtam befejezni. Nem ment az írás, sokáig azon agyaltam, hogy egyáltalán beleírjam-e a vírust bármely történetembe, hiszen „itt és most” regényeket írok.
Végül idén el tudtam kezdeni egy LMBTQ regényt, ami egy gimis focista srác coming out története. Most tartok a történet két harmadánál, elhatároztam, hogy még idén befejezem, megnézzük hogy alakul. Bízom benne, hogy jövőre már mindenki megismerheti Bence és Martin történetét.
Rácz-Stefán Tibor: Nincs hozzád hasonló
Mit áldoznál fel a szerelemért?
Egész életemben csak egy dologra vágytam:
egy kedves, vicces és helyes srácra, aki meglátja az embert a plusz kilók mögött, és úgy szeret, ahogy vagyok.
Most belépett az életembe ez a srác: Kristófnak hívják.
Ő az, akiről mindig is álmodoztam. Órákon át tudok vele beszélgetni, úgy csókol meg, hogy attól megőrülök, és mindig képes mosolyt csalni
az arcomra. Mellette keltem életre igazán.
A könyvekben, amiket fordítok, itt jönne el a happy end.
Hát, az én életemben a szerelem egy lehetetlen döntéshelyzettel párosul, amiben az egészségem a tét…
Szívszorítóan őszinte történet arról, hogy mi történik, ha a szív harcba száll az ésszel.