Fekete Judit naplóregénye egy váratlanul munkanélkülivé váló, fiatal nő álláskereső kalandjairól szól. A regény rengeteg humorral mutatja be az álláshirdetések, interjúk, reménykedések és csalódások világát, a tévé- és csokifüggőséget, érzelmi hullámvasutat, amivel egy ilyen életszakasz járhat. Kálmán Lili története izgalmas lehet mindenkinek, akár járt már hasonló cipőben, akár elkerülte eddig a munkanélküliség. A regény a kiadó Arany Pöttyös sorozatában jelenik meg.
A szerzővel Róbert Katalin beszélgetett
Úgy tudom, a regény ötlete úgy született, hogy te magad munkanélküli lettél. Elkezdtél magadnak is naplót vagy blogot írni abban az időben, hogy levezesd a feszültségedet?
Igen, az első dolgom az volt, hogy indítottam egy blogot és azonnal elkezdtem kiírni magamból a történteket. (Na jó, persze szigorúan csak azután, hogy barátokkal egy kricsmiben kibeszéltem, kiittam és kidohányoztam magamból az első sokkot.) Aztán hamar kiderült, hogy milyen sokan vannak még ebben a helyzetben és mennyire nem tudják az emberek megbeszélni senkivel a munkanélküliséggel járó szituációkat, érzéseket, mert általában kudarcként élik meg a történteket, némi szégyenérzet kíséretében. Így a blogra egyre sűrűbben jöttek olyan visszajelzések, hogy mennyire jólesik nekik látni, hogy nincsenek egyedül. A bejegyzések pedig elég hamar átcsaptak fikcióba, szerettem volna mások tapasztalatát is beleszőni, ekkor döntöttem úgy, hogy abbahagyom a blogot és megírom inkább „nagyban”.
Tudom, hogy kimondottan szereted Rácz Zsuzsa regényeit, de az Adrian Mole könyvek is a fejedben jártak, amikor Kálmán Lili történetét írtad. Szerinted mi az, ami miatt különösen sokat adhat egy naplóregény?
Igen, Rácz Zsuzsát tényleg nagyon szeretem, egyike azon kedvenceimnek, akik képesek elérni nálam, hogy egyszerre röhögjek és bőgjek, hihetetlen könnyedén, jó fajta humorral tud egészen mély dolgokról írni. Adrian Mole pedig… hát azt hiszem alapmű, nem is kell magyarázni. Szerintem a naplóregények nagy előnye, hogy hihetetlen hatékonyan lehet átadni a mesélő látásmódját, karakterét és a saját szemszögén keresztüli eseményeket. Ha az a cél, hogy a főszereplőn keresztül folyassuk át a sztorit, a lehető legjobb módja ez. Ráadásul nincs szükség a több oldalas leírásokra, ami nekem egyébként is nehezen megy, türelmetlen vagyok és elég gyors, így ennek a fajta regény típusnak a megírását tényleg élveztem.
Lili hajlamos belesüppedni az önsajnálatba, akár bele is hergelni magát problémákba, míg a legjobb barátnője, Shulcz karakán, reális és nagyon kiegyensúlyozott. Te inkább Lili vagy inkább Shulcz vagy a hétköznapokban?
Haha. Jó kérdés. Kicsit ez is, az is. Időnként képes vagyok egészen komolyan összeveszni saját magammal és rengeteget pörögni teljesen fölösleges dolgokon, de az is előfordul, hogy egyszerűen megvonom a vállam és mérlegelek, pont úgy, mint a csajok a könyvben. Nem könnyű saját magammal, na.
Sok-sok cikk szól arról, hogy hogyan viselkedj vagy ne viselkedj, öltözz vagy ne öltözz állásinterjún. Szerinted lehet hasznos tanácsot adni állást keresőknek?
Nem könnyű hasznos tanácsokat adni, pont azért, mert minden helyzet, munka és elvárás annyira más. A „tíztipp” típusú cikkektől azonban a falra mászom. Nem adnak valós segítséget, csak arra jók, hogy az oldalon tartalom jelenjen meg és emiatt szeresse a gugli. Lehetne ennél hasznosabb tippeket is adni, de ehhez nagyon jó lenne, ha kialakulna némi párbeszéd az álláskeresőkkel. Időnként nem ártana őket is megkérdezni, nekik mi vált be, hogyan keresnek állást, mi az, ami tévút volt esetleg. Ebből lehetne tanulni.
Meg szoktál állni néha, és csak csodálni az eget, ahogy Lili teszi, amikor rádöbben, hogy nem csak a munka és a rohanás számít az életben?
Igen, és ahogy öregszem, szerencsére egyre sűrűbben. Nagy tanulság volt számomra az elbocsájtásom után, hogy bár lelkiismeretesen és jól kell elvégezni a munkánkat, időnként szenvedélyesen és mániákusan, azért mégiscsak fontosabb, hogy hogyan élünk, hogyan érezzük saját magunkat a bőrünkben, mint az, hogy megfeleljünk és ész nélkül rohanjunk. Észre sem vesszük, de sokszor többet teszünk a cégünkért, mint a saját családunkért, ami azt kell, hogy mondjam – amolyan shulczosan –, hogy jó nagy baromság.
Elmennél virágárusnak? Esetleg egy temetkezési vállalkozóhoz? Volt már olyan állásod, amit korábban el se tudtál volna képzelni magadról?
Eléggé alkalmazkodó és kíváncsi típus vagyok, tulajdonképpen bárminek adok esélyt, de ha nem tudom szeretni a munkám elég gyorsan fölállok. Volt olyan állásom, amiről menet közben derült ki, hogy ez nem az, amire jelentkeztem, szörnyen éreztem magam benne, három hét után megírtam a felmondásom. Képtelen lennék gyomorgörccsel bejárni nap, mint nap. Ez egyébként fontos üzenete is a könyvnek: te tartsd kézben az életed, ha úgy érzed, változásra van szükséged, merd meglépni. Komolyan hiszem, hogy (majdnem hogy) bármire képes az ember, ha nagyon akarja és persze, ha nagyon elege van.
Érkeznek az első visszajelzések a könyvedre – egyelőre blogokon, de hamarosan a molyon is fognak. Milyen érzés látni ezeket? Minden véleményt izgatottan elolvasol, vagy inkább kerülöd őket?
Igazán edzett vagyok már, olyan oldalakra írtam korábban cikkeket, amiken sportot űznek a durva kommentelésből, így azt hiszem már semmi nem tud meglepni. A könyvre egyébként egészen jó visszajelzések jöttek eddig a blogokon, ami negatív kritika volt, azzal meg tulajdonképpen egyet kellett, hogy értsek, jól elteszem magamnak és legközelebb figyelek majd ezekre is. Persze vannak ám trükkjeim a negatív vélemények olvasgatására is (ebből most elárultam, hogy ki nem hagynám őket), például nem kezdem ezzel a napom, a fene akarja már reggel elrontani a kedvét.
A nyáron megjelent egy másik, nagyon különleges könyved is. Mesélsz egy picit róla?
Igen, köszönöm a kérdést. Az Időkapszula egy ifjúsági könyv, azért született, hogy a gyerekek, tinik üzenhessenek maguknak a jövőbe, és hogy soha ne felejtsék el, kik is voltak régen és honnan indult minden. Az ötletet itt is a naplóírás adta, hosszú évekig vezettem naplót, majd amikor húsz év után újra elővettem, megrendítő volt az élmény, egy igazi időutazás. Akkor arra gondoltam, bár lehetne azoknak is hasonló élménye, akik nem feltétlenül akarnak hosszú évekig naplóírással bajlódni. Elég ezt az egyetlen könyvet végig tölteni, ragasztani, írni és rajzolni, majd jól eltenni, hogy meglegyen a saját kis időkapszulánk. Gyönyörű könyv lett, Györgyi Adrienne illusztrálta, szuper munkát végzett, azonnal ráérzett arra, mit is szeretnénk a kiadóval. Remélem sok tini és gyerek találkozik majd vele a karácsonyfa alatt, igazi emlékezetes ajándék lehet.
A blogodon elolvashatjuk több novelládat is – dolgozol a háttérben következő regényen is?
Kissé nehezen beszélek arról, hogy épp min dolgozom, mert képes vagyok havonta kikukázni az addig elkészült írásokat, így inkább azt mondom, agyalok rajta. Több történet is van, ami foglalkoztat, idővel remélhetőleg letisztul bennem, hogy melyik legyen az, aminek komolyan nekiugrom, bár az időhiány miatt elég problémás jól haladni. Ebben sokat segíthetne a kis családom is, így ezúton is üzenem nekik, hogy apa is tud vacsorát készíteni!
*
Az őrület határán. Kálmán Lili munkanélküli naplója
Mit tehetsz, ha minden veszni látszik?
Lili egy menő multinál dolgozik, és talpraesett marketingesként megszokta, hogy minden problémát gyorsan megold. Csakhogy egy nap behívják a tárgyalóba, és bizony, AZT a hírt közlik vele.
Munkanélküli lett.
Nincs mese, ideje új állás után nézni.
Fergeteges rodeó indul a magyar valóságban.
Elgondolkozik, legyen-e belőle aloe vera mlm ügynök, vagy elfuserált cukrász. Sofőr. Virágáruslány. Hallgasson-e a volt kollégára, aki felhívja a Nagy Ötlettel?
Várjon az igazira vagy vállaljon átmeneti munkát? Adja fel az álmait? És az elveit?
Miközben naplót ír, vagy épp lelkesen blogol, mellékesen várja a nagy Őt is, de főleg kicsiket talál.
Ám az Élet gyakran meglepőbb, mint gondolnánk…
A hol szomorkás, hol kacagtató történet üdítő színfoltja a hazai könyvkínálatnak, és lelket feltöltő olvasmány mindazoknak, akik épp hasonló cipőben járnak.
Kövesd Lili történetét és találd meg önmagad!
*
Budapesten született, 1979-ben, azaz elég idős már ahhoz,hogy egyes szám 3. személyben írjon magáról. Könyvkiadási marketinges,szövegíró, betűgyáros. Ha pedig épp nem mások könyvének eladásában segédkezik,a sajátját írja. Szabadidejében pedig pontosan ugyanezt csinálja. Nem sportol,nem eszik egészségesen és nem jár jógázni. Ír, olvas.
Első könyve egy blogból nőtte ki magát, ahol a szerző a munkanélküliek csodálatos és felhőtlen életéről írt, majd a pozitív visszajelzések(és visszaröhögések) közepette úgy döntött, megírja regénynek, mely a Könyvmolyképző Kiadónál jelenik meg 2017-ben.
Szerzői weboldal: https://feketejudit.wordpress.com/
Facebook: https://www.facebook.com/Fekete-Judit-írós-oldala-121074335017478/
Instagram: https://www.instagram.com/feketejudit79/
*