Marco Caldera: Szin markában című regényhez írt gondolatok:
Lullabie küldte:
Ideális olvasó:
Emília Estevan
31 éves
Főleg a gyerekeit terelgeti, az egyik még csak öt éves, a másik már kisiskolás. Rendszerszervezői diplomája van de csak másfél évet dolgozott, aztán állapotos lett és az orvos kiírta betegállományba, mert nagyon megviselte a terhesség. Az otthontöltött hat év alatt szerzett még egy szakképesítést is de nem tud elhelyezkedni. Gyakorlatlan és túlképzett, ezt mondták neki legutóbb. Ha a kisebbik gyerek is iskolás lesz már akkor beindítja a saját vállalkozását; főleg német nyelvterületen, távmunkában látja a cége lehetőségeit.
A napi programját mókuskeréknek nevezi, ez van beleégetve a fa táblába is amire a teendőit tűzi.
Fél ötkor kel, mert a férje korán indul és úgy sem tudna aludni a zörgéstől és szöszmötölésétől, hévégén pedig a kicsi jelenik meg kora hajnalban az ágy mellett és kuckózik be kettejük közé, míg végül ő valahogy kiszorul és a két fiú boldogan húzza a lóbőrt. Szóval, a hétvégék se sokkal másabbak csak olyankor a férje is otthon van.
Reggel: tedd el, vedd fel, ne rakd oda, kérsz még, ki fog ömleni, ne csináld, töröld fel, öltözz már, moss fogat, hol a bérlet, ittazuzsi, elkésünk, atyaég, most kell?, siess, vegyéltisztát, holazsepid, milyenünnepély, holamobilom, induljmajdmegyünk, kimostamanyuszit, nincsnyuszi, ittanyuszi, bezárazovi, holacipőd, beriasztottam, bezártam, holakulcsom, holamobil, holagyerek???
Délelőtt főleg a vásárlással telik. Piac, bolt, ez utóbbiból van kettő is és kicsit távolabb egy pékség, bizony számít, hogy hol van éppen engedmény.
Megnézi a leveleit, bekukkant pár portálra, elolvassa a híreket, meghallgat pár zeneszámot amit a barátai raktak ki a facebookra. Felköszönti az ismerőseit. Felhívja telefonon az anyját.
Túléli.
Főz. Mire elkészül az ételt már indulhat is a nagyobbért az iskolába. Ugyan a kislány már egyedül megy a pár buszmegállónyira levő iskolába de a különórákra még kísérni kell. Ha takarít délelőtt, akkor nincs idő főzésre, olyankor este hideget esznek.
Hazafelé az oviban összeszedik a kicsit, beszélget pár mondatot az óvónővel, és ha szerencséje van azzal az anyukával akivel könyveket szokott cserélni. Véletlenül derült, ki, hogy hasonló az érdeklődésük, azóta többször küldtek egymásnak könyvet a gyerekek öltözőszekrényén keresztül, mint kiderült az anyuka tizenöt éves lánya is imádja a kalandregényeket.
Emília kiviszi a gyerekeket a játszótérre. Lehetőleg olyan padot választ ami távolabb van a többi anyukától. Nem nézi a kedvelt tévésorozatokat, valóságshow-kat így nincs közös téma, idegennek érzi magát köztük, pedig látásból jó néhányukat ismeri.
Örül amikor megérkezik a férje aki gyakran a játszótér felé kanyarodik, hátha még ott találja a családot. Olyankor lassabban, kézen fogva sétálnak haza és Emília boldog. Leginkább ezekben a percekben érzi, hogy összetartoznak.
Aztán otthon, megint kezdődik, a ne tedd le, ne vedd fel, stb…
Vacsora, fürdetés. Kis mókázás, mivolt a suliban, mi volt az oviban, tudom, hogy mondtad de apa is akarja tudni…
Jóéjtpuszi.
A férje a gép előtt ül, mert még dolgozik kicsit. Emíliának gyakran úgy tűnik, hogy leginkább a youtube-ra korlátozódik a „munka”, de nem szól semmit, inkább olvas.
Már nincs is ott a lakásban…
Most éppen autóval száguld a sivatagban, még nem tudja hova és miért…
Régebben szeretett moziba járni de mostanában se idő se pénz rá és a gyerekeket se tudják hova lepasszolni. Emília legfőbb szórakozása az olvasás. Figyelemmel, hogy kedvenc kiadói mit jelentetnek meg. Tagja több online klubnak, minden bizonnyal a Könyvmolynak is.
Az olvasás igazán kikapcsolja. Nem akar tudni a hétköznapi problémákról, abból van neki is elég. Nem szeretne házassági problémákról olvasni és már elege van a gyereknevelési szakkönyvekből. Pihenni szeretne, kiszakadni a saját valóságából; izgulni, nevetni, drukkolni, gyönyörködni. Azért is szeret este olvasni, mert lámpaoltás után még tovább peregnek a szeme előtt a képek és néha mg az álmaiban is megjelennek a történet szereplői. Nagyon szereti a finom humort és persze ha van egy kis romantika, de ne tengjen túl. Azok a kedvencei amikbe még a férje is hajlandó beleolvasni. Magában mosolyog, mert amelyekről elejt pár szót, azok a könyvek rendszerint ott végzik a WCpolcon, míg a férje kiolvassa őket, és visszakerülnek Emílihez. A férje önszántából nem venné meg ezeket a könyveket, mivel sci-fi rajongónak vallja magát, de sosem tiltakozik ha az amúgy takarékos felesége a könyvhétről kalandregényekkel megpakolva érkezik..
Azt mondják a barátnői, hogy túl tökéletes anya és feleség akar lenni, azért olyan hajszolt és fáradt. Ő meg csak nevet: hogy lenne tökéletes, hiszen van, hogy napokig nem is mos és már évek óta nem rak el lekvárt és már nem moderálja az Isaak Jason fan clubot sem. Sokszor annyira feszült a nap végére, hogy bár szeretne összebújni a férjével de rövid idő alatt összevesznek és már is fuccs az esti szexnek amit aztán másnap persze mindketten egész nap bánnak.
Végre elmentek nyaralni. Utolsó pillanatban döntötte el, hogy ezt a könyvet viszi pedig van másik három amit szintén nem olvasott, de azoknak a szerzőit nem ismeri. A férje morog ha több könyvet visz, felesleges ballasztnak titulálja, mert egynél többet úgy sem tud kiolvasni a pár nap alatt. Úgy döntött nem kockáztat. Marco Calderában még sosem csalódott.
A barátnőivel szoktak könyveket csereberélni. Mostanra már adnak a szavára, ha ő azt mondja valamire, hogy szórakoztató, jó könyv akkor egymás kezéből kapkodják az ajánlott művet. Szereti azt az érzést, hogy valamiben véleményvezér lehet.
Nem gondol semmi emelkedett dologra amikor olvas. Nevetni szeretne, izgulni, várni az újabb fordulatot. Imádja amikor a regény olyan, mintha filmet nézne; a Caldera regényeknél olyan könnyedén peregnek a szeme előtt az események. Valójában azért ragaszkodik ezekhez a könyvekhez, mert úgy érzi, hogy a kalandregények lendülete és humora felszabadítja a kreativitását. Mert néha megpendíti a barátnőinak, hogy szeretne ő is ilyesmit alkotni. Arról álmodozik miközben a gyerekek hintáznak, hogy majd ha nagyobbak lesznek, ő is belekezd az írásba. Kalandot írna, ami akár vele is megtörténhetne. Olyankor a játszótéri pad néhány percre elrepül vele egy másik világba.
Fülszöveg:
„– A testőrségemet? – Aziz most már rutinosan kezelte az érthetetlen kérdéseket. A lány valamiért hülyének nézi, de ez nem számít. – Tudja, itt a sarkon van egy bukmékeriroda, ahol mindenféle érdekes versenyekre lehet fogadni. Képzelje, feltettem az összes szolgálómat, beleértve a szakácsot, a hajóskapitányt, de még a postásomat is a Balszerencse nevű lóra. Nos, mit mondjak, vesztettem. Úgyhogy embereim most szomorúan ülnek a fogadóiroda polcain. Ha arra jár, igazán visszanyerhetné legalább a zoknihúzó gyereket, mert, mint látja, a segítsége nélkül ma nem tudtam zoknit húzni – mondta, azzal színpadias mozdulattal felrántotta olajfoltos nadrágszárát.”
Mit tehet az, aki egy nap felébred és nem emlékszik rá, hogy kicsoda ő, viszont döbbenten tapasztalja, hogy lépten nyomon elszánt fegyveresek próbálják megölni? Kénytelen rábízni magát a vakszerencsére és arra, hogy sikerül életben maradnia addig, míg különös álmainak és emlékeinek töredékeiből legalább az körvonalazódik, hogy kivel tévesztik össze folyamatosan. Van úgy, hogy egy üldözés a sivatagon át, belső út is egyben ami elvezethet a szerelemig és talán a megoldásig is; ha nem pont az üldözi a főhőst, akit ő maga keres. Marco Caldera ebben a könyvében is a tőle megszokott humorral és fordulatos történetvezetéssel tartja ébren az olvasó figyelmét egészen a meglepő befejezésig.
Figyelmeztetés:
Ne vegye meg ezt a könyvet amennyiben kínosnak érzi hogy olvasás közben hangosan nevet a villamoson vagy más nyilvános helyen. Akkor se vásárolja meg ha problémája adódhat belőle, hogy nem tudta letenni és ezért elkésik vagy másnap nehezen tud felkelni. Nem garantált az elégedettsége amennyiben kedvenc olvasmánya a telefonkönyv vagy egyéb, jól kiszámítható befejezést tartalmazó írás. Semmiképpen se vigye a kasszához ezt a könyvet ha nincs felkészülve rá, hogy családtagjai elkérik öntől, és rongyosra olvassák.
***
A szerző írta:
Az ideális olvasó:
a. Mi a neve? (adj neki beszélő nevet)
Tintorettó Kázmér és lánytestvére. (a név Rejtőtől kölcsönözve)
b. Hány éves?
15-25 éves korosztály
tanuló
d. Hogy néz ki egy napja?
felkel – álmosan iskolába megy – délután hazatér – lecke helyett olvas – tévé, számítógép – AZTÁN összecsapja a házi feladatot – majd éjfél után lefekszik
e. Mennyire tájékozott a magyar szerzők szórakoztató irodalmi műveivel kapcsolatban?
szerintem mindenképpen szórakoztató irodalmat olvas
f. Mi a problémája, amin az olvasás tud segíteni?
ingerszegény környezet, saját belső világ, amiből csak a kalandregények viszik ki
g. Mik a következményei ennek a problémának?
következménye nincs, illetve csak addig, amíg fiatal. a belső világba fordulás miatt később kezdi megismerni az őt körülvevő világot
h. Mi az a jellegzetes élethelyzet, amibe kerülve valaki potenciális olvasója lehet a műnek?
unatkozás, szórakozni vágyás
i. Mik az “alacsonyabb rendű” vágyai, amihez a mű olvasása segítheti hozzá (ha van ilyen)? (Szex/erotika, félelem leküzdése, biztonságérzet, stb.)
Az egyedüllét. A regény olvasása közben társat kap.
j. Mik a “magasabb rendű” vágyai, amihez a mű olvasása segítheti hozzá (ha van ilyen? (Családba, közösségbe tartozás; mások általi elismerés; önbizalom; sikeresség; önmegvalósítás, tudásvágy, kíváncsiság, esztétika stb.)
Aziz nem szeretne meghalni, de úgy tűnik, ezzel kapcsolatban senkit nem érdekel a véleménye. Aziz ezt zokon veszi, és már csak dacból is életben marad.
Főhősünk egy számára idegen világban ébred, fogalma sincs kicsoda, fogalma sincs hogyan került oda, és fogalma sincs, miért akarják megölni. De ez még a jobbik eset. Ahogy emlékei visszatérnek, rájön, hogy még kevesebbet ért a körülötte zajló világból, mint annak előtte.
A regény egy ismeretlen világba repíti főhősünket, ahol tisztára törölt elmével kell helytállnia idegen hatalmak játszmáinak, lavíroznia rejtélyes haláleseteket közt, felfedeznie a múltját, és legnagyobb kalandként megismernie egy lányt.
***
Tetszett a fülszöveg?