Gondolatok az idei pályázatról

Nagyon érdekes volt a IV. Aranymosás pályázat, amelyre 286 író tollából 284 írás érkezett.
Az előszűrésen átjutott 51 írás, és a lektorokhoz került. Az első lektori körön négy mű jutott tovább, ami később a második lektor körben is jól szerepelt, így ezek ma eljutnak a kiadóvezető elé.
Korábban már felkerült pár cikk. Az előszűrők gondolatairól itt olvashattunk:
http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/tag/eloszures
Idén kértünk a jelentkezőktől pár adatot, így egy kis statisztikát is néztünk a lektori szakasz elkezdése előtt:
http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/elindult-a-palyazat-lektori-szakasza-6987.html

Bizonyára többen észrevettétek, hogy kissé más volt a mostani pályázat, mint a korábbiak. Minden évben – az előző pályázat alapján – apróságokat módosítok a háttérben lévő szervezési folyamatokon, hogy minél alaposabb, hatékonyabb kiválasztás legyen. Idén három módosítás volt, és ezeket talán érzékeltétek is.
Az egyik, hogy nem vártuk meg, míg az előszűrés teljesen lezárul, hanem már menet közben feltettem az oldalra, ami átjutott a rostán. Kezdéskor a három előszűrővel „belőttük” a tavalyi nyelvi szintet, és ez alapján dolgoztak. Meglepő módon jóval több írás átjutott, 51 mű.  Ennek az oka valószínűleg az, hogy kezd beérni az íróiskola, a bétázó csoport és a kéziratszerviz hatása, vagyis emelkedik a nyelvi szint a kiadó körüli amatőr írók között. Nagyon örültünk ennek a fejleménynek.

A másik változtatás az volt, hogy a lektorok csak a saját területüket bírálták. A korábbi években a lektorálás úgy zajlott, hogy aki elolvasott egy írást, az kezdte a következőt, ami akkortájt felkerült a weboldalra. Azonban az elmúlt három év alatt „specializáltuk” a lektorokat, vagyis azt a területet bírálják, amihez legjobban értenek. Némileg más szempontok kellenek egy misztikus-romantikus, egy mesekönyv, egy sci-fi stb bírálatához, előfordul, hogy speciális tudásra van szükség vagy épp a kortárs írások ismeretére. És természetesen sokkal gyorsabban és lelkesebben dolgoznak a saját érdeklődési területen belül.
A második lektor én voltam, és ezzel plusz szempontként megjelent az a tapasztalat, hogy már látjuk a korábbi írások utóéletét is. Az elmúlt években kiderült, hogy egy-egy dramaturgiailag ingatag írás esetén mi az, amit ütősen javítani tudunk, az írók hogyan viszonyultak az átíráshoz, illetve mennyire fejlődőképesek, később átmegy-e a belső lektoráláson a második, harmadik kötet. Ez sem mindegy, hiszen olyan írókat szeretnénk, akik aktívan publikálnak a Könyvmolyképzőnél.
Részben a szűrési rendszer pontosabbá tétele az oka, hogy négy mű jutott át. De van egy ennél jóval jelentősebb hatás is. Az első két pályázat során érezni lehetett, hogy a fiókban lapuló, évek óta csiszolgatott írások kerülnek elő. A 3. pályázatnál már volt egy kifulladás, olyan benyomásom támadt, mintha „leszűrtük” volna a korábbi potenciált, és összecsapott írásokat kapunk. Most, a negyedik pályázatnál szintén az a benyomásom, hogy sokakat az motivált, kész legyenek a határidőre.
Minden írásnak és írónak megvan a saját belső ideje. Ne küldjétek be a kidolgozatlan műveket, mert ki fognak esni, noha lehet, csak idő kellett volna a kéziratnak, és sok-sok csiszolás, illetve előolvasók véleménye, és egy évvel későbbi pályázaton már országos megjelenést kapott volna. Mind érzitek a mélyben, hogy mikor kell egy kéziratot elengedni, megmutatni. Gyanítom, sokan a csalóka vágynak engedtek, próba-szerencse alapon beküldték, de maguk is tudták, hogy még nem elég jó a mű.

Harmadik változtatás az volt, hogy a lektori szakaszban kiesett műveknél megnéztem a lektori jelentést, és két-három szót írtam az elutasítás okaként. A korábbi években is dramaturgiai okok miatt esett ki a legtöbb írás, ezt az összefoglaló cikkekben mindig jeleztem, idén talán jobban tudatosul, hiszen minden héten megjelent ez az indok az oldalon. (Már egy ideje megoldást keresünk a gondra. Kidolgoztunk egy tananyagot, és ősszel az íróiskolások részére dramaturgiai oktatást indítunk.)

Mi a dramaturgia lényege dióhéjban?
1. A figyelem fenntartása
Valamivel meg kell ragadni az olvasó figyelmét. Ez lehet a stílus, a karakter egyedisége, a világ egyedisége, a történet érdekessége, a jó ötletek… És aztán ezt a figyelmet fenn is kell tartani. (Kérjétek meg az előolvasókat, jelöljék be, hol unták az írást.)
2. Írói ígéret és fókuszálás
Amiről elkezdtek mesélni, azt a története bontsátok ki, ne legyen benne törés. Az elején, sokszor öntudatlanul letesztek egy írói ígéretet, és az olvasó ezt a történetet szeretné hallani, nem pedig öncélú csapongást. Ha nem tudjátok, mit sugalltok, akkor kérjétek meg az előolvasókat, hogy csak az első 30-40 oldal ismeretében tippeljék meg, miről szól a regény, kik a főbb szereplők, és mi lesz a fő konfliktus. (Ez az esetek 90%-ban támpontot ad majd, a maradék 10%-nál meg az író úgyis tudja, hogy pontosan az információadagolással bűvészkedett.)
3. A történeteknek legyen eleje, közepe és vége
Ez viccesen egyszerűnek hangzik, de rengeteg beadott kézirat elvérzett rajta. A „leülök, és a karakterek azt csinálnak, amit akarnak” nagyszerű írói módszer, ha a szerzőnek van egy erős, érett írói hangja, vagy nagyon markánsan egymásnak feszülő szereplői és mély lélektani ismerete. Évente összesen három-négy ilyen író fordul meg nálunk, a többiek nem kiugróan jók ezen a téren. Ha pedig nem látványos az írói hang vagy a karakterábrázolás mélysége, akkor főleg magával a történettel lehet eljutni a kiadásig. Egy jó történet normál stílussal, közepesen erős szereplőkkel is élvezhető az olvasónak, ha bele tud merülni. Márpedig ahhoz, hogy belemerüljön, egy jó dramaturgiai ív kell, és logikus események. Amíg készül a regény, a fenti írásmód nem baj, sőt, sok örömet adhat az írónak. De utána minden esetben végig kell gondolni, tényleg működik-e a történet, és ha vannak részek, melyek gyengék, azokat ki könyörtelenül át kell írni. Ne sajnáljátok a műveiteket! Az önszerkesztés az írás utolsó lépése.

Eddig általánosságok hangzottak el, de nézzük egy kissé részletesebben:

Kedves meseírók!
Számos nagyszerű és kedves mesehőst kaptunk. A saját csemeténknek csodálatos mesélni, és érződött, hogy sok történet így született. Az élő meséléskor ismerjük a gyereket, illetve látszik a mimika, ami segíti az értelmezést, de a nyomtatott könyveknél mindez hiányzik. Kiestek azok a mesék, ahol zavaros volt a célcsoport, vagy a nyelvi szint és a történet hossza nem felelt meg a korosztálynak. A didaktikus mesék szintén kiestek, és azok a történetek is, ahol a mesének nem volt íve. Nem elég a szerethető szereplő, a meséknek is szükségük van valami apró konfliktusra. Nagyon látszott az olvasottság hiánya is; aki szeretne mesét írni, az jó lenne, ha kissé tájékozottabb lenne a kortárs meseirodalom kapcsán. Mielőtt bekülditek a történetet, üljetek le, és gondoljátok át a történeteket. Illetve jó lenne idegen gyerekeknek is megmutatni, mert ők esetleg visszajelzik, hol zavaros az írás.

Kedves misztikus-romantikusok, és iskolás történeteket írók!
A kiadónknak hatalmas az olvasórétege ezen a területen, és nagy lelkesedéssel keresik a lektorok az írásokat. De nagyon ritka, hogy jó művet találnak, mert az íróknak itt a legerősebb a nyelvi gondjuk.
Rengeteg a 25 éves kor alatti alkotó, és ők gyakran át sem jutnak az előszűrésen. Ide nem elég a gimnazista vagy egyetemista fogalmazás, és a fanfiction terén elért sikerek (bár a fic írás hatalmas gyakorlatot adhat), hanem ennél jóval több kell. Nézzetek meg minden mondatot, olvassátok fel hangosan, hogy halljátok, hol sántít nyelvileg! Keressétek az idősebb írókat, nekik gyakran jobb a nyelvérzékük. Olvassatok szépirodalmat, ne csak a kortárs regényeket! Az írás olyan, mint az éneklés. Hogyan akartok kiállni egy színpadra, ha a hangokat sem ismeritek? Hiába villan meg egy jó ötlet a kéziratban, nem tudjuk megjelentetni a művet, ha minden szót át kéne írni a regényben.

Fontos dolog az is, hogy ne adjatok be összecsapott műveket. Főleg ez a korosztály hajlamos arra, hogy lelkesen évente beadjon egy új írást, ahelyett, hogy egy művet rendesen kidolgozna, akár hosszabb idő alatt.
Másik probléma a sok klisé. A lektoraink tájékozottak a magyar és az angol nyelvű megjelenések kapcsán, vagyis elég sok iskolai szerelmet, zaklatásos írást, családi gondot, misztikus lényt, kiválasztott fiatalt, bukott angyalt és megjavuló démont ismernek. Miért pont a ti írásotokat jelentessük meg? Miben más ez a regény, mivel emelkedik ki? Vagy mitől lesz szerethető? Mitől lesz letehetetlen? Tegyétek fel ezeket a kérdéseket, mert mi is feltesszük.

Kedves sci-fi, kalandregény, és thriller témákban írók!
Nagyon érdekes látni, amikor a férfi szerzők beleolvasnak egy-két Vörös pöttyös könyvbe, meg sem értik, mitől siker egy ilyen történet, de eleve felsőbbrendűséggel állnak a pályázathoz. Azt hiszik, nem kell rendesen kidolgozni az írást, mert egy összecsapott kézirattal is könnyedén bekerülnek a Hard Selection, CAT vagy Arany pöttyös sorozatba. Ez azonban nem így van. A lektorok első helyen a logikus cselekményt és háttérvilágot várják el. Ha már itt sántít a sztori, akkor nincs értelme foglalkoznunk vele, hiszen az olvasóréteg pont ezen a téren igényes. Őket nem két kamasz szerelmi jelenetével lehet lenyűgözni, hanem a biztos történetvezetéssel. Másik gond a szereplők során akad. Nem várjuk el a mélylélektani ábrázolást, de a hihető reakciókat igen. A legtöbb olvasó a szereplők sorsára kíváncsi, és ha a karakterek unalmasak, vagy logikátlanul viselkednek, érdektelenségbe fúl a történet. Több időt kellene szánni az írásra, sőt, ha a karakterekkel gond akad, akkor előolvasóként érdemes felkérni női olvasókat is.

Kedves fantasy írók!
A fantasy egy hatalmas tematikai gyűjtő, ifjúsági regény romantika, kalandregény, minden megfordul az égisze alatt, így sok íróra a fent leírt dolgok vonatkoznak. Amin még érdemes elgondolkozni, az maga a játékosság. Próbáljatok új világokat teremteni, másfajta megoldásokat keresni, ne a szokott lényekre építkezni. A történetek legtöbbje jól működik a szokásos elemekkel is, de hatalmas lehetőség lenne az újításra, amit sajnálatos módon évek óta nem látok. A fantasy lényege a fantázia, merjetek kreatívak lenni! Ez is olyan dolog, ami kiemelné az írást a többi közül. A világépítés amúgy tanulható dolog, részben az íróiskolában is vesszük, de szerepjátékosok és világépítők körében is hasznos dolgokat tanulhattok.

Kedves realista fikciót írók!
Sok esetben személyes élményekből, jól-rosszul feldolgozott traumákból állnak ezek az írások. Ez nem baj, sőt, pont ez adja az erejüket. Viszont fel kellene tenni a kérdést, hogy miért is jó az olvasónak, ha elolvassa ezt az írást. Mit kap tőle? Mert ez a kulcs. Érdemes messzebbről nézni a történetet.

Az idei pályázat a lektorok oldaláról nézve is nagyon érdekes volt. Sokkal több írást szerettünk volna találni, talán pont ezért minden egyes kiesőt jobban meggyászoltunk.
A kiválasztott négy írás most Katona Ildikóhoz, a kiadóvezetőhöz kerül, aki megkapja a lektori jelentéseket és a kéziratokat is.

Tudom, sokan úgy érzik, a kiadó egy sáncokkal körbevett, bevehetetlen vár, de ez nem így van. Akad egy nagyon szép híd, ami a kapuig vezet. A pillérei tehetségből, fejlődni vágyásból és kitartásból állnak.

Kívánok mindenkinek pihentető nyarat, és sok-sok percet, amikor örömét leli az írásban!

Varga Bea

VN:F [1.9.21_1169]
Rating: 8.8/10 (27 votes cast)
15 hozzászólás Szólj hozzá
  1. Már a tavalyi pályázat óta némi féltékenységgel lesem az azokkal kapcsolatos híreket, mert van egy kis irományom, amivel sehogy sem tudok haladni. Sokat gondolkodtam azon, hogy felturbózzam-e magam, és megpróbáljam-e a következő évben beadni. Most viszont örülök, hogy elolvastam ezt a bejegyzést, mert így tudom, hogy talán jobb, ha inkább alaposabban átnézem és átírom az első fejezetektől kezdve.

  2. Aranymosó a másik problémát nem említette: amikor nem a „kapkodva akármit, csak adjuk be a pályázatra” eset forog fenn, hanem az ellenkezője. Létezik egy réteg, véleményem szerint tehetséges szerző, aki képtelen kiadni a kezéből a műveit. Nem tud elszakadni, és csak írja meg írja éveken keresztül, míg okafogyottá nem válik a témája, a mondanivalója, minket pedig – mezei olvasókat – megfoszt az élménytől, hogy részt vehessünk az élményben.

  3. Az idei pályázaton ez nem volt jellemző, de amúgy igen, megesik, hogy túl sokat ül rajta az író.
    Ha populáris a téma, akkor az a tíz év, amíg a fiókban hevert, elavulttá is teheti. Láttam olyan sci-fit és vámpírosat is, ami jóval korábban még nagy durranás lehetett volna, de megjelenéskor inkább csak egy kis pukkanás maradt.

  4. Nagyon érdekes volt ez a pályázati időszak számomra. most, így utóbb, elolvastam a Kiadó elvárásait, amely jó, hiszen van saját irányvonala. A Könyvmolyképző könyvei között sok jó van. A fiam is szereti, pont ezért, hogy megérthessem őt, beleolvastam a Beautiful Creatures regénybe – hosszasan. Kiváncsi voltam arra, hogy egy mesekutató hogyan ír! Örülök, ha a fiam örömmel olvas, már a 4. részt is kézbe vette, de nagy öröm számomra, hogy mindemellett a szépirodalom is érdekli. Szóval nekem a nagysikerű ifjúsági regény írói stílusa nem tetszett… Ami azért nem baj, mert sokan sokfélék vagyunk. Az én meglátásom, hogy a magyar gyerekek közül egyre kevesebben ismerik a magyar népmesehősöket, annál inkább az angolszász irodalom mese-mondavilágát, ezért nyúltam a jól ismert magyar népmese karaktereihez, egy jól ismert magyar táj bemutatásásval.
    Kiestem, és persze rosszul esett, de aztán megnyugtatott, hogy a nyelvezetet itt is kiemelték. Az Élet szép, hiszen két másik (színvonalas) kiadó tulajdonosa – szerkesztője dicsérte művemet, és egy korosztálybeli gyermek is nagy elismeréssel beszélt róla, majd, (mint a mesében) egy 3. Kiadó karácsonyra kiadja. Tehát, ami az egyik helyen nem felel meg a kiadói elvárásoknak, azt még nem felztétlenül kell kidobni, legfeljebb érdemes a tanácsokat megfogadni, ÉS mindenképpen odaadni valakinek, aki átolvassa külső szemmel, és szakértője a szerkesztésnek! Sajnos ezt én a pályázati leadás után tettem meg, és szomorú voltam, amikor kiderült, hogy kb. 40%-ban átírtam a történetemet.
    Ami nem tetszett nekem Ezen a pályázaton, az írások némelyikében előforduló trágár szavak – megengedett – használata. Ismerősökkel is vitatkozatm erről, akik közül nem mindenki értett velem egyet, de meggyőződésem, hogy az ifjúságnak szánt szórakoztató irodalomban nincs helye a csúnya szavaknak, káromkodásnak.
    Köszönöm a pályázaton való részvételi lehetőséget, a törödést és az odafigyelést, és természetesen ezek után is be-benézek a Könyvmolyképző üzleteibe.

  5. Livia: trágár szavakkal ne foglalkozz. Az meg remélhetőleg érthető, hogy a trágár szavak senkinek sem számítanak.
    Ha valahol bevállaltak, annak kell örülni. Alkoss és gyarapíts. Ha megértetted a lényeget, akkor azt is, hogy nem attól vagy szuper, mert egy kiadó elvállalt, hanem azért, mert egy kiadó értékelt. Ha az a bizonyos megtette, használd ki, és írj

  6. Fantasztikus látni, milyen kiépített, alapos háttere van ennek a pályázatnak. Nem kevés energia ekkora törődéssel nyúlni a sok-sok különböző íráshoz. Kívülállóként élvezet volt nyomon követni a történéseket, és együtt izgulni az írókkal 🙂 Köszönet ezért az értékelésért, ez tette fel nálam a pontot az „i”-re.

  7. Még egyszer köszönöm hogy részt vehettem benne, igaz kiestem az előszűrőn, de nagyon soakt tanultam belőle!!!!! Szorgalmasan javítom és bétázzák a kiesett kéziratot!!! Nem adom fel!!!!

  8. Örülök, hogy többeknek hasznos volt az idei pályázat, és annak is, hogy érdekes a mostani cikk. 🙂

    A trágárság olyan dolog, hogy ezért nem zárunk ki pályázatból műveket, hiszen könnyen kihúzható, de szerkesztéskor átgondoljuk, hogy mennyire indokolt. Ne feledjük, hogy az sem hiteles, ha egy alattomos zsoldosvezér vagy egy thriller főhőse olyanok mond, hogy a kakas csípje meg. Mindennek van helye és jogosultsága.

    A nemet kapott írások fel fognak bukkanni más kiadóknál, ezt minden évben látom. Bárhol publikáltok, ne feledjétek, az írás munka, és nektek jár fizetség, nem fordítva. Aki tehetséges, ne érje be kevesebbel. 🙂

  9. Nagyon-nagyon hasznos volt az egész pályázat, az összes cikk, ami ezzel kapcsolatban megjelent. Eszembe juttatta, hogy végső soron a legfontosabb dolog az önkritika, a folyamatos fejlődés, az, hogy ne legyen elég az „elég jó”. Rendkívül hasznosnak találtam a cikkek alatt esetlegesen kibontakozó vitákat is. Összességében hatalmas lökést adtak. Rászántam magam, amennyiben idén is lesz pályázat, beküldöm a könyvemet. Addig is, könyörtelenül kigyomlálom belőle ami fölösleges. Ahol kell, átírom. Nagyon sokat lehetett tanulni a cikkekből, ha az ember odafigyelt.

  10. Nagyon jó, hogy felkerült egy ilyen vélemény, nagyon hasznos. Csak pont olyan témában nem volt értékelés, amiben éppen szeretnék majd pályázni. Nem voltak ilyen művek az idén? A történelmi regény műfajában. Nem baj, azért így is sok jó információhoz jutottam. Köszönöm.

  11. Történelmi idén kevés volt. Érdemes eldönteni, hogy romantikus regény történelmi háttérrel, vagy valóban történelmi regény. Mind a kettőt örömmel látjuk, de az elsőnél erős érzelmeket kérünk, a másodiknál hiteles korrajzot.

  12. Nem sok? Érdekes, hogy nem sok ilyen témàjú íràs volt. Mondjuk az ilyen műveknek szűk körű az olvasótàbora. Azért ha sikerül befejeznem, ès az idèn is lesz pàlyàzat, megpróbàlkozok majd.

  13. Egy gondolat azért még mindig foglalkoztat! Milyen a JÓ párbeszéd?? Tartalma, megjelenése…

  14. Kedves Aranymosó!
    Nagyon örülök, hogy néhány szóban összefoglaltad a dramaturgia lényegét, ez egy picit felvillantotta, milyen szempontokra kell odafigyelni.
    Nagyon sokat okultam a pályázat során a véleményekből, hozzászólásokból, és a cikkekből is.
    Azt sajnálom, hogy nem volt módom Pesten meghallgatni a dramaturgiáról szóló előadásodat. Remélem, lesz még ilyen lehetőség.
    Különösen jól esik, hogy mindig biztatást kaptunk tőled, ez engem is tovább lendít! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük