100 szavas írástechnikai játék

Vége a nyárnak, de mi nem hagyjuk, hogy az ősz ránk telepedjen, inkább játszunk egyet! A mai 100 szavas játék középpontjába a Young Adult történetek kerülnek. Vajon mennyire könnyű megtalálni azt a hangot, amit a YA-olvasók szeretnek? Itt a lehetőség, hogy kipróbáld magad! 🙂

Feladat: írj egy legfeljebb 100 szavas, Young Adult romantikus jelenetet. A szereplők legyenek kamaszok, de ezt ne egyértelmű jelekkel mutasd meg (utalás életkorra, iskolára, stb.), hanem a hang legyen YA-s. Rád bízzuk, hogy milyen környezetbe helyezed a jelenetet, és azt, hogy E/1-ben vagy E/3-ban mesélsz.

A nyertes szövegét a Young Adult-író kurzus oktatója, Kozma Réka fogja megszerkeszteni, úgyhogy ha van egy YA regény- vagy novellakezdeted, játssz velünk, hogy profi visszajelzést kaphass rá 😉

Határidő: augusztus 31. (hétfő) éjfél
Eredményhirdetés: szeptember 4. (péntek) délelőtt
Nyeremény: A nyertes beküldheti egy novellája, vagy regénye első 10 ezer leütését, amit megszerkesztünk és bekerül a szerkesztői látványpékségbe.

A megoldásokat kommentben kérjük. Mindenki csak egyszer írhat.

***

Egyéb segítség a játékhoz:
– kerüld a sablonos megfogalmazásokat
– írd Wordbe, az megszámolja a szavakat (legfeljebb 100 szó legyen a végeredmény)
– csak egyszer írhatsz, így egy kicsit gondolkozz, mielőtt begépeled
– figyelj a helyesírásra
– ha a kommented nem jelenik meg azonnal, ne aggódj, majd kiengedem a moderációból

 

Jó írást mindenkinek! 🙂

VN:F [1.9.21_1169]
Rating: 10.0/10 (3 votes cast)
58 hozzászólás Szólj hozzá
  1. Annyira hülye vagyok!
    Nem kifogás, hogy neki vannak a világon a legszebb tengerkék szemei, vagy hogy a haja olyan selymesnek tűnik, hogy a tündérek takarónak használhatnák. Ez nagyon rossz ötlet volt.
    Ahogy szétnyitja a post-itre firkantott szerelmi vallomásomat, a szívem a torkomban dübörög. Hát eljött! A szája széle mintha megrándulna, egy kis mosolyt bújtat el. Körbenéz, majd tekintete megállapodik rajtam. Elfordítom a fejemet. Idejön!
    A légkondi ellenére is izzadságcseppek folynak a hátamon.
    Egy laza mosollyal huppan le velem szembe, csak hogy összetörje a szívem.
    – Szevasz, Warren! Figyu, valami csaj itt akart várni rám. Nem ülnél át egy másik asztalhoz?

  2. /Forró reszketés /

    ‒ Ne hülyéskedj már..fázom! – mondta Jessica és összehúzta mellén a laza, fehér kardigánt.
    A tó partján már élénkült a szél.
    ‒ Jól van már…nyugi van. – Tim elforditotta a frissen bontott víz üvegét, hogy ami még ki kell, hogy fusson, a bokor felé fröcsögjön tovább…
    Közben nézte, ahogy átázik a világoskék póló a lány testén. Tim vissza, vissza nézett, nem bírt betelni a dermedt cicik és a meredező mellbimbók látványával. Megköszörülte a torkát, hogy visszanyerje erejét. De a lány kitárta a kis kardigánt…
    ‒ Te is remegsz látom…na gyere, gyere bujj be a pulcsim alá.
    A fiú reszketve simult a lányhoz…

  3. ̶ Ez neked jó randi? – döntötte le Máté a bicaját az út szélén.
    ̶ Miért, nem romantikus? – vigyorogtam, miközben követtem a példáját, és leültem mellé a fűbe.
    ̶ De. Szörnyen romantikus, hogy kifulladtam, és csorog rólam az izzadtság.
    ̶ Ne picsogj, mint egy kislány.
    ̶ Felnőtt férfi vagyok, nem kislány – húzta ki magát, mire mosolyogva a vállának döntöttem a fejem.
    ̶ Akkor nem a te anyukádat láttam superman-es pólót teregetni?
    ̶ Az apáé – vágta rá elvörösödve.
    ̶ Hogyne – néztem rá. – Nem baj. Én úgy is szeretlek, hogy szuperhősös pólóban nyomod a SuperMario-t – vallottam be, és mielőtt bármit reagálhatott volna, megcsókoltam.

  4. Kicsit távolabb álltunk a buszmegállóban várakozó többi embertől, egy nagy fa takarásában.
    – Figyelj… – fordult felém Miki.
    – Tessék.
    Válasz helyett Miki az arcomhoz érintette az arcát, és a következő pillanatban már nem kaptam levegőt. Kellett pár másodperc, hogy rájöjjek, nem csupán azért, mert elállt a lélegzetem.
    – Miki… – próbálkoztam szerencsétlenül. – Az orrom…
    – Jaj, bocs! – Miki úgy ugrott hátra, mintha megégettem volna.
    Próbáltam minél feltűnésmentesebben prüszkölni, hogy ne érezze még rosszabbul magát. Ugyanis Miki annyira bekapta a felső ajkam, és annyira közel nyomódott hozzám, hogy szabályosan elzárta a légutaimat. Igyekeztem megnyugtatni, hogy nem történt semmi baj, én is most csókolóztam először.

  5. Mély levegőt vettem és elszámoltam háromig, még mielőtt válaszoltam volna neki. Fürkésző zöld szemei és édes mosolya elől tudtam, hogy többé nem rejtőzhetek el.
    -Őszinte leszek veled. Még most sem értem, hogy miért pont én, hogy miért engem választottál. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyáltalán nem érdekelsz- egy lélegzetvételnyi szünetet tartottam.- Én is nagyon szeretnélek jobban megismerni téged.
    A következő pillanatban már erős karjai öleltek engem körül és én elvesztem. Végre azt éreztem, hogy egyszer az életben jól döntöttem. Végre valaki önmagamért akar velem lenni.
    -Köszönöm, hogy adsz egy esélyt nekem-szólalt meg mély, rekedtes hangján.- Nem fogod megbánni, hidd el.

  6. Behúzott egy sötét sarokba, bőröm lángolt kezemre simuló ujjai alatt.
    – Örülök, hogy apád végül mégis elengedett – szorosan mellém lépett, hogy halljam őt a nappaliban bömbölő zene és kiabálás mellett. Belsőm megremegett a közelségétől.
    Szeme cinkosan megcsillant.
    – Nézd, mim van!
    Szabad kezében egy üveg Chivas Regalt tartott.
    – Nem vették észre, hogy lenyúltam otthonról – letekerte a kupakot és meghúzta az üveget, majd felém nyújtotta. Óvatosan ittam egy kortyot; nem tudtam elrejteni a kellemetlen borzongást, ami végigfutott rajtam. Ő felnevetett.
    – Nem ízlik?
    – De igen, csak…
    Nem hagyta, hogy befejezzem. Előrehajolt, és mire észbe kaptam, ajka puhán az enyémre simult.

  7. Anya annyira cuki: mindennap emlékeztet a fogyókúrámra. De legalább elérte, hogy ne menjek a konyhánk közelébe. Imádok reggel sokáig pihizni, főleg a nyári szünetben, ami esélytelen, mert minden reggel fél hétkor felzúg a turmixgép. Ilyenkor gyorsan kotorászni kezdek az ágyam mögött, és kikapom az első zacsit, ami a kezembe akad. Olyan jó fej vagyok magammal, hogy mindig találok az alján pár fincsi chipszdarabot, ami pont elég arra, hogy megnyugtasson és kisimuljanak a „nem létező ráncaim” (ahogy anya szokta mondani). Utána tovább alszom. Szörnyű év van a hátam mögött, így a túlélésre játszom, azért élek, hogy egyek. Szerencsére apa a cinkosom.

  8. Bocsi, küldöm a romantikusat 😀 <3

    A szám házichipsz ízű volt, amit nem akartam semmiféle piával elrontani. Zétény fogta a pohárkámat és csomó kólát öntött a borhoz.
    – Tessék, kóstold meg így.
    Elnevettem magam, mert úgy nyújtotta át, mintha kitüntetést kaptam volna.
    – Köszi, nem iszom alkoholt. – Fintorogtam, mert először ejtettem ki ezt a szót. Elnéztem Zétény válla felett, ahol a tálcákon fantasztikus kinézetű sütemények sorakoztak. Annál csak a méretük volt lenyűgözőbb.
    Zétény hátrapillantott, és olyasmit motyogott, hogy azt hitte, megláttam egy ismerőst. Pedig nem: ilyen sütiket még sosem ettem.
    – Ha gondolod – mondta picit dadogva és elpirult –, hozok neked egy… csokisat.
    Hosszan összenéztünk. Szélesen mosolyogva bólintottam.

  9. – Cső, mizu? – kérdezte Zoli, megjátszott flegmasággal, majd hóna alá csapta a gördeszkáját.
    – Semmi. Veled? – válaszolta Mira, miközben füle mögé simította a tincseit.
    – Hát, csak annyi, hogy… tudod, az a múltkori… – kezdte hebegve a fiú, miközben úgy érezte, majd kiugrik a szíve. A megjátszott lazaság egyszeriben szertefoszlott, már csak egy izzadt tenyerű kisfiú állt a lány előtt.
    Mira lesütött szemmel a cipőjét bámulta. Elpirult.
    – …ott a pályán, szóval, sokat jelentett nekem… az a csók – nyögte ki a fiú.
    – Örülök, hogy ezt nem Messengeren üzented meg – válaszolta Mira, huncut mosollyal az arcán.
    Zoli közelebb lépett hozzá, és átkarolta a derekát.
    – Gyors megismételhetnénk…

  10. Egész gyakorlat alatt őt bámulom, mert azt mondják, ezen túl kell esni. Mármint a viszonzatlanon. Miközben együtt cseréljük az ágyneműt vagy kezeljük a recepciót, őt nézem, hogy megszokjam, és ne fájjon. Atombiztos terv.
    Aztán leül mellém ebédszünetben, és végigrohan rajtam a forróság, ahogy a térde az enyémnek koccan. Nem kér bocsánatot, mosolyog. Ha nem lennénk mindketten lányok, azt hinném, szeretne valamit, pedig csak udvarias.
    Lefintorog a tejbegrízre maga előtt.
    – Nem szereted? – kérdezem.
    – Nem. Kéred?
    Ahogy átnyújtja a tálat, a kisujja nekisimul az enyémnek. A szeme csillog, és ott, a tejbegríz fölött ő az első, az utolsó, a viszonzatlan, a minden.

  11. A szívem hevesen dobogott, ahogyan vártam Mollit a parkban. Indulás előtt annyira izgultam, hogy legalább négyszer öltöztem át. Úgy izzadtam, attól féltem, amint találkozunk, azonnal elrohan a szagomtól. Gyorsan lecsekkoltam a hónaljam aromáját, de nem tűnt annyira vészesnek, mint amennyire tartottam tőle. Próbáltam nyugalmat erőltetni magamra, miközben újra a mellkasomra telepedett a rettegés: mi van akkor, ha fel sem fogom ismerni? Viszont amint megérkezett, mintha kikapcsolták volna a félelmem. Mézszőke haja ringatózott a tavaszi fuvallatban, és sajnos felém hordta a virágos illatát is. Az egész lénye, úgy ragyogott, mint a gyémánt, le sem tudtam venni róla a szemem. A francba!

  12. – Melyiket kóstoljam meg? – bökök a konyhapulton sorakozó tömények felé. Nem a legjobb ötlet berúgni, de legalább beszélhetek Andrishoz.
    – Ez igazi csajos pia! – emeli fel az egyik üveget, és azonnal tölt a rózsaszínes italból.
    Nagyot kortyolok a pohárból. A szám rögtön összeragad, mintha vattacukorba haraptam volna. Málna, vanília, barack, alma, joghurt, édes egyveleg üli meg a nyelvem.
    – Basszus! – tör ki belőlem. Muszáj fintorognom. – Ilyen íze lehet a szivárványnak!
    – Akkor ezt megkóstolom! – közli Andris.
    Hirtelen előre hajol, és ajkát végighúzza az enyémen. Oda, vissza, oda, vissza. A szívem vadul felpörög, nem kapok levegőt.
    – Kérek még! – súgja Andris, és újra megcsókol.

  13. Fáztam. A szívemmel együtt hűlt ki a testem. Mindenszentek napja volt, tolongtak a temetőben, mégis magányos voltam. Nem tudtam meggyújtani a gyertyát. Csípett a hideg és az árulás. Móni azt ígérte, együtt érettségizünk le.
    – Van gyufád?
    Móni bátyja szomorúan mosolygott. Kócos barna haja tengerkék szemébe lógott. Huh, még mindig tetszett.
    – Nálad is van – mondtam.
    – Tudom, de… nem megy.
    Megértettem őt. Ugyanezt éreztem.
    – Együtt?
    Bólintott.
    Megfogtam a kezét, kétségbeesetten szorított vissza. Kellemesen meleg volt az érintése, pedig azt hittem, többé semmi nem tud felmelegíteni. Gyufa sercent, láng libbent, a gyertyák égtek, és még mindig kéz a kézben álltunk. Nem fáztam többé.

  14. – Mit művelsz? – kérdezte Osszián rekedt hangon.
    Bálint közelebb lépett, Ossziánt a suli udvarán álló fához szorítva.
    – Mindjárt kicsengetnek, csak addig kell kibírnod, utána elengedlek.
    Osszián vére a fülében dobolt. Bálint fölé hajolt, megnyalta az ajkát, Ossziánnak pedig kiszáradt a szája gondolatra, hogy Bálint a megbeszéltek ellenére meg fogja csókolni.
    Az ajtón kitódult a tömeg, zsivaj törte meg az udvar csendjét. Bálint orra Ossziánéhoz simult, de akkor felhangzott mögöttük egy éles visítás. A nézőközönség megérkezett. Bálint elhúzódott, majd sarkon fordulva, zsebre tett kézzel elsétált.
    Osszián a fa törzsének dőlve végre kifújta a tüdejébe rekedt levegőt. Bárcsak ne remegne úgy a térde!

  15. 1: azt azért adod, hogy szeretlek.
    2: miért higgyem el?
    1: szerinted nem úgy viselkedem?
    2: nem tudom…
    1: esküszöm, hogy szeretlek.
    2: jó, de akkor sem vagy itt velem.
    1: szívesen találkoznék veled, de nem lehet
    2: tudom, anyád nem enged, mert helyzet van
    1: igen. ez a vírus totál rontja a nyarat
    2: én is szeretlek <3
    1: ez most honnan?
    2: írtad
    1: igen de eddig nem írtad
    2: most leírtam
    2: és ha maszkot veszel fel?
    1: de utazni kéne vagy három órát busszal. para van a sok ember miatt
    2: marad az ősz
    1: marad

  16. – Nem mehetek!
    Zselyke mentolos rágógumi illatú lehelete csiklandozta a fülemet. Megfogtam a kezét, tenyerembe simultak puha ujjai. Mindig meglepődtem, hogy Zselykének milyen kicsi keze van. Kihúztam a folyosóra, hogy senki ne halljon minket az osztályban.
    – Megbeszéltük, hogy együtt megyünk – figyelmeztettem. – Egyszer van nyolcadikos bankettünk.
    – Apa nem enged. Azt mondta, tizennyolc éves koromig nem bulizhatok. És fiúkat sem akar meglátni körülöttem.
    Odatámaszkodtam a válla mellé.
    – Vágom. Akkor… nem találkozhatunk többet? Tizennyolc éves korodig?
    – Apa szerint.
    Megrándult a szám széle.
    – Ez übergáz. Akkor ennyi?
    Zselyke óvatosan megsimogatta az arcomat.
    – Ha kimászom, megvársz majd az ablak alatt?
    Tekintetünk egymásba fonódott.
    – Mindig – súgtam.

  17. Rámosolygok a földet néző, pironkodó lányra. Rózsa formájú lángot gyújtok a tenyerembe, amit felé nyújtok. Rám néz, hatalmas kék szemeivel. Elveszi a lángvirágot, ami azonnal jéggéfagy.
    -Meg akarok szökni. Veled.-Jelentem ki a legmerészebb dolgot, ami eszembe jut.
    -Magadnál vagy?!-Rivall rám elfojtottan a lány.
    -Akkor kikutatlak. Az életemet is odaadnám, hogy boldog és szabad legyél, akár egy percre odakint.-Könnyek kezdenek el hullani a lány szeméből, amik lassan apró jégkristályokká válnak.
    -Boldog vagyok, ameddig veled lehetek.-Sír fel. Elönt a keserű boldogság. Óvatosan, most először megcsókolom. Fájdalmas, de nem annyira, mint a tudat, hogy talán soha többé nem láthatom.

  18. -Nem éreztem ilyet, mióta Álexel szét mentem. –és éreztem, hogy elpirulok
    -Milyet? – pimasz mosollyal az arcán eltolt magától. Megfogta az állam és kényszerítette, hogy a szemébe nézzek. – Ilyet? – lassan közel hajolt és … és megcsókolt.
    Lassú gyengéd csók volt. De közben annyira fellángolt bennem valami, hogy elkezdett forogni velem a szoba. Mikor szétváltunk, ő mosolyogva rám nézett én pedig a szoba falait kezdtem vizsgálni rákvörös fejjel. Amint magamhoz tértem egy kicsit, ránéztem, elmosolyodtam és megöleltem. A fejem belefúrtam a vállába, hogy ne lássa tovább a vörös arcom. Nevetve nyugtázta a mozdulatom.
    Hát persze! Neki már biztos rengeteg csaja volt! – gondoltam.

  19. – Ide tudod adni a lisztet? – kérdeztem, és Benedek már nyújtotta is felém.
    – Alap. Feljebb vehetem kicsit a hangerőt?
    – Persze, nyugodtan – válaszoltam. Kifejezetten örültem, hogy egyezik a zenei ízlésünk. Nem sok korombélit ismerek, aki ugyanúgy rajong a retro korszakért, mint én. – Örülök, hogy engem kértél meg, hogy segítsek. Remélem, nem okozok csalódást.
    – Biztos vagyok benne, hogy nem fogsz. Mindig is imádtam, mikor hoztál nekünk sütit – mondta. A vallomása hatására zakatolni kezdett a szívem, arcom elvörösödött, és lesütöttem a szemem.
    – Köszi – motyogtam.
    – Fantasztikus vagy – húzott magához, és finom puszit lehelt a fülem alatti érzékeny pontra.

  20. Alain és Luna a rózsalugas titkos részébe sétáltak.
    -Ez csodálatos. Kék rózsa – ámult el Luna.
    -Bizony. Csak éjszaka nyílik – felelte Alain bámulva a lány szépségét.
    -Valami el kell mondanom! – sóhajtott Luna.
    -Ne. Máskor is találkozhatnánk így suli után? Te teljesen megbabonázol, különleges vagy, kedvellek és …
    -Elég! Erről akartam veled beszélni. Én is hasonlóan érzek, mint te, de én egy másik világból származom. Nem lehetünk együtt, csak míg itt vagyok! – lassan folytak az arcán a könnyek, melyek gyémántként csillogtak a holdfényben.
    -Csak nem lehet olyan nagy gáz! Majd együtt megoldjuk. A világ végére is utánad mennék – ölelte meg Alain szorosan Lunát.

  21. Ott álltam a holdfényben, teljesen elmerültem a gondolataimban. Meg sem hallottam, hogy valaki felém tart. Mikor felocsúdtam merengésemből, már késő volt. Éreztem, hogy valaki szorosan mögém lép, és gondolkodás nélkül felsikítottam. A támadóm a számra szorította a kezét, mire rúgkapálni kezdtem. Most jól jött volna, ha nem lógom el a tesi órákat, mert az ellenkezésem mit sem ért az erős karok szorításában.
    – Nyugi! Jesszusom, csak meg akartalak lepni! – Ádám volt az, mire egyből megnyugodtam, sőt, mikor rájöttem, hogy közben maga felé fordított és testünk egymáshoz simul, átadtam magam a hirtelen rám törő érzésnek, és megcsókoltam.

  22. /Még mindig/

    A lány hátán táncolt ujjaival, cirógatta, érezte a libabőrt a hátán. Képtelenség. Többet akart. Megőrjítette szájának puhasága. Az illata finom, nyugtató volt. Mosolya és a tekintette, ami úgy ragyogott minden egyes alkalommal mintha egy csillagot nézett volna. Minden pillanatot belevésett a szívébe. Örökre. Mindig egymás mellett ültek. Későn vette észre, hogy mennyire szereti a lány. Évekig nem értette miért ragyognak a szemei, ha ránéz. Elkésett mindennel. Évek óta, most először nem mellé ül le majd reggelente. Nem akarta ezt. Vele akart maradni örökre. Szerette. De most útjaik elválltak. Egy ideig nem ül le mellé, reggelente.

  23. Ott álltunk a színpadon az előadásunk közepén, a vakító reflektorok és a kíváncsi nézők tekintetének kereszttüzében, de mégsem tudtam semmi mással foglalkozni, csak vele. A zene már a vége felé járt, aggodalmasan néztem a szemébe, ugyanis mindketten tudtuk, hogy a végső mozdulatsor az utolsó próbán nem igazán akart összejönni. Mégis, amikor belenéztem abba a vakító kék szempárba, nyugodt voltam, mert bíztam benne. Amikor elérkezett az idő, a gitárhúrok pendülésére megfogtam a kezét, és hagytam, hogy ő irányítsa minden gondolatom. Az övé voltam. Kezeit óvatosan a derekamra helyezte, majd a zene utolsó ütemére a magasba emelt, és gyönyörű mosolyával felnézett rám.

  24. Mélyen a szemembe nézett, vigyorgása halvány mosollyá szelídült.
    – Például megkérdezném, hogy miért csókoltál vissza.
    Megállt bennem a levegő. Rémültem tekintettem körbe vajon mennyien hallották a szavait. A sorból páran kíváncsian méregettek.
    – Én nem… – kezdtem dühösen, de suttogva fojtattam – nem csókoltam vissza – tagadtam elszántan a nyilvánvalót.
    – Dehogynem! És tudni szeretném miért? – makacskodott tovább.
    Kell még nekem ez az ebéd? A gyomrom olyan picire zsugorodott, hogy az volt a gyanúm, az életben nem fog többé funkcionálni. Valamit mondanom kellett, hogy abbahagyja a kérdezősködést. Megrántottam a vállam.
    – Reflexből – válaszoltam, és bíztam benne, hogy elhiszi ezt a hatalmas ostobaságot.

  25. Borzalmas! – állapította meg Lily a tükörbe pillantva, majd megigazította lila-keretes szemüvegét, és kilépett a folyosóra. Amyvel egészen hajnalig kuncogtak a takarójuk alatt, Josh Benett profilját nézegetve, ezért halálosan fáradt volt. Kilépve az ajtón, elfojtott egy ásítást, majd ijedten körbenézett. Elsüllyedt volna szégyenében, ha abban az állapotban véletlenül belefut Josh-ba, ezért megszaporázta lépteit.
    – Lily! csendült fel az összetéveszthetetlenül édes hang a háta mögött.
    – Josh… – rebegte a lány, miután megfordult.
    – Jól áll ez a szín! – bökött a lány neon-zöld pólójára a fiú, majd csibészes mosolyra húzta a száját.
    – Köszi, Josh! – felelte elvörösödve Lily, és szégyenlősen elmosolyodott.

  26. Mátéval a Duna-parton ülünk egy enyhe lejtőn, háttérben egy hangszóróról Máté kedvenceit hallgatjuk. Először vagyunk kettesben, és Máté a legcukibb srác, akivel eddig találkoztam, emiatt nem kicsit izgulok.
    – Imádom ezt! – csúszott ki a számon, amikor meghallottam Billie Eilish hangját.
    – Kedvencem – nevetett, és picit felém dőlt. – Szeretem, hogy szókimondó.
    – És bátor – dadogom. Alig tudtam valamit kinyögni idegességemben. Azt se veszem észre, ahogyan Máté közelebb hajol, csak azt, ahogy az ajkunk összeér. Puha ajkát érezem, teste melegét, hosszú haja csiklandozza a nyakam.
    Egy pillanat, majd Máté elhúzódott tőlem.
    – Néha a félénkség sokkal szexibb – mondja, majd két keze közé zárta a jobb kézfejemet. Nem tudtam semmit mondani, csak elmosolyodtam. Ez a legboldogabb napom!

  27. – Nem ízlik?
    Hülye kérdés, a grimasz, amivel a cukorkát forgatja a szájában, mindent elárul.
    – Borzalmas! – De szopogatja. Idióta.
    – Köpd már ki!
    – Soha! Marcus adta.
    – Inkább randizni hívna.
    – Megtette.
    Megakadok a cipőfűzőm csomózásában. A szívverésem olyan hangos, mint a pályán pattogó kosárlabdák.
    Megragadom a tarkóját, pár milliméteres haja szúr. Magam felé fordítom, és meglepettségét kihasználva megcsókolom. Igazán. Mélyen.
    A tornacipők nyikorgása szinte teljesen megszűnik, néhány csapattársunk füttyögni kezd.
    Elengedem, mert ha ő lökne el, azt nem élném túl. Egy pillanatig elidőzök kipirult arcán, aztán felkelek és lazán a fiúk közé sétálok.
    Basszus… a nyelvemmel lopott cukorka a legfinomabb, amit valaha kóstoltam.

  28. Sürgető karcsapásokkal elhagytuk a barlangot, és megcéloztuk az öblöt, amire egy órája hajótöröttekként evickéltünk ki. Ugyanez a partot érés most más ígéretekkel kecsegtetett.
    A partra rohantam, körülöttem a vízcseppek kristályokként csapódtak fel. A hátamra vetődtem, az égbolt imbolygó fényű csillagaival selyemlepelként burkolt be. Képtelen voltam letörölni a nyilvánvalóan ostoba vigyort az arcomról.
    Tristan másodpercekkel később ért utol, bőréről langyos víz hullott rám. Mellém hemperedett, de a következő lendülettel fölém hajolt.
    – Tudod, sosem szerettem a vízpartokat. Rád tapad a homok, beszorul a lábujjaid közé… brr…
    – És most? – pillantott rám kajánul. Felkuncogtam.
    – Nos, el kell ismernem, a homok egészen új megvilágításba került.

  29. Túl közel van, a bőröm alá kúszó bizsergéstől mégsem jut eszembe, hogyan is kell hátrálni. Kinyitom a szám, de elfelejtem, mit akarok mondani. Egyedül az érintése marad. A tenyere forró az arcomon. Az ajka puha a számon.
    A testem mintha azokra az apró pontokra zsugorodna, ahol hozzám ér. És egy pillanatra elveszek, mikor elhúzódik.
    – Na, érzel valamit?
    – Ez még nem jelent semmit – törlöm meg a szám a kézfejemmel, és lesütöm a tekintetem. – Csak azért, mert jól csókolsz, még nem estem beléd.
    – Nem – ért egyet egy laza vállrándítással. – De az elég árulkodó, hogy nekem tartogattad az első csókod.

  30. Türelmetlenül figyeltem az óramutató körzését. Tizenöt perce vártam hiába. Kezdeti izgatottságom csalódottságba fordult.
    Újabb húsz fordulattal később összepakoltam a matekkönyveimet, majd kisétáltam a buszmegállóba. Pedig ez lett volna a nagy esélyem, hogy végre észrevegyen… Három év álmodozás után végre lehetőséget kapjak a valóságban is.
    – Évi? – Hallottam meg bizonytalan hangját a hátam mögül. Nagy levegőt vettem mielőtt kifejezéstelen arccal felé fordultam. – Bocs a késésért, az edző büntetőköröket futtatott a hétvégi vereség miatt. Remélem, nem gondoltad meg magad, és hajlandó vagy korrepetálni.
    – Mindjárt zár a könyvtár.
    – A fagyizó még nyitva van. Meghívhatlak? – kérdezte mosolyogva Máté. A pillangók reményteljes szárnycsapkodásba kezdtek a gyomromban.

  31. – Nem tudom mi van közöttünk, mert akármilyen érzelmet akarok belőled kiváltani, semmi. Azért mondtam, miszerint randin vagyok, hogy észrevegyek valamilyen reakciót. De neked a szemed sem rebbent. Valamikor meg csak megemlítek egy futó kapcsolatot, te már vérszemet kapsz. Megcsókoltalak, te meg nem emlékszel rá. Tudod milyen gyötrelmes így melletted lenni? El sem tudod képzelni. Mellékesen szeretném megjegyezni, hogy nincs baja a szaporító szervemnek.
    – A legfontosabbat a végére hagytad.
    – Komolyan, te hülyét akarsz belőlem csinálni? – Felkelt ő is az ágyról, majd megállt előttem és a mellkasára mutatott. – Mert átkozottul jó úton haladsz felé. Leakadsz a megjegyzésnél, amikor burkoltan szerelmet vallottam neked.

  32. Ideges vagyok. A gyomrom is görcsbe van rándulva, csak azt nem értem, hogy miért. Mármint, ez csak egy sima találkozó Zsófival, semmi különös. De tényleg. Csak két régi barát összefut, beszélgetnek egy kicsit, majd közösen megesznek valamit.
    Ez nem egy randi.
    Nyugtalanul pillantok az órámra, fél három múlt pár perccel. Talán el sem jön. Jobb ez így, legalább megúszok egy kínos találkozást.
    – Szia, Bence! – hallom meg a hátam mögül Zsófi félreismerhetetlen, csilingelő hangját.
    Hát mégis eljött.
    – Szia! – fordulok felé. Hosszú gesztenyebarna tincsei az arcába hullanak, nekem pedig kedvem lenne félresimítani őket, hogy jobban láthassam a tengerkék szemét.
    Mégsem tudok megmozdulni.

  33. Amint megpillantottam csokibarna szemeit, a gyomromba pillangók kezdtek repkedni. Képtelen voltam levenni róla a szemem, miközben helyet foglalt szinte velem szembe. Rám mosolygott, amitől azonnal zavarba jöttem, a mellettem ülő lányok hangos vihogásban törtek fel, Asthon figyelme pedig rájuk terelődött. Elszomorodtam, hogy már nem engem figyel, de kicsit meg is könnyebbültem.
    -Mia! – szólt rám élesen a barátnőm, akinek köztem és a földön heverő üveg között cikázott a szeme.
    Nagyot nyeltem, majd megpörgettem azt az átkozott üveget. Az hosszasan forgott, majd megállt. A szívem nagyot dobbant, ahogy elmosolyodott, majd előrehajolt. Asthon ajkai hozzáértek az enyémhez, a testem pedig lángra lobbant.

  34. A szívem kihagyott egy ütemet, majd össze-vissza kezdett el kalimpálni a mellkasomban, ahogy Kata a vállamra hajtotta a fejét. Egész testemben megdermedtem, még levegőt venni sem tudtam. Annyira rühelltem, hogy a közelében mindig lefagytam!
    Gyerünk, menni fog! – biztattam magam. A karom nehezen mozdult, mintha kőből lenne. Remegve, ujjanként érintettem meg a derekát, a tenyerem óvatosan simult hátára. Nagyot nyeltem, a gyomrom rémülten hányt bukfenceket.
    Kata boldogan elmosolyodott, és a mellkasomnak fektette a hátát. Átöleltem a másik karommal is – először csak lazán, és félénken, majd egyre bátrabban és szorosabban.
    Melegség áradt szét a belsőmben, a feszültség pedig lassan szertefoszlott.

  35. Jó illata volt. Mi több, nagyon jó illata volt! Mindenképpen meg akarta ízlelni. De nem volt szabad megtennie! Mia a bundások közé tartozott, akikkel harcban állt a családja. Gyalázatos vámpír hagyományok!
    De mégis… Ezek az igéző csokoládébarna szemek, az a pisze orr, az az ártatlan tekintet…
    – Mi a baj? – bizonytalanodott el Mia.
    – Olyan gyönyörű vagy! – lehelte Oliver áhítattal, és megsimogatta a lány arcát.
    Mia fülig vörösödött, és el akarta kapni a fejét. Oliver azonban gyorsabb volt, és megfogta a lány állát. Mélyen a szemébe nézett, és amikor a lány nem húzódott el, óvatosan közelebb csúszott hozzá, hogy megcsókolja.

  36. Cirilla és Alvin szorosan egymás mellett ült, ahogy a lovak által húzott, döcögő szekér alján gubbasztottak.
    -Nem lenne szabad itt lennünk –suttogta Cirilla.
    -Te is itt vagy, így még jobb lesz –sütötte le Alvin a szemét.
    -Csak téged akartalak visszatartani, még a végén bajod esik, főleg, hogy senki nem tudta, mire készülsz.
    -Te mégis kitaláltad!
    -Tudtam, hogy a keresésükre indulsz, féltem, hogy az erdőben kötsz ki, pedig megmondtam, hogy oda tilos bemenni, életveszélyes. Nem ismered a szigetet – tördelte a kezét Cirilla – csak aggódtam érted.
    Alvin elégedetten figyelte Cirilla piruló arcát, majd félve a keze után nyúlt, hogy közelebb húzza magához.

  37. Ákos leült mellém, éreztem, hogy megmozdul alattam a pad.
    – Tudtad, hogy a Megalosaurus volt az első dinoszaurusznem, amiről tudományos leírás készült? – kezdtem gyorsan. – Cornwellben találtak egy nagy combcsontdarabot 1676-ban. Robert Plot publikált róla először az Oxfordshire Természetrajzában.
    – Anyukád elmondta. Hogy, tudod. Abba a kisegítőbe…
    Összerezzentem.
    – Kisegítőbe. – Nem tudtam már beszélni. Ákos eddig is tudta, hogy nincsenek érzéseim. De azt nem tudja, hányszor gondoltam arra, hogy milyen lenne megismerni őt. Hogy milyen lehetne, ha nem fordulnék el, akárhányszor meglátom, mintha nem is érdekelne, hogy a világon van, és nem ordítanék belül, hogy hiába minden, nem tudom másképp.
    Ezt sosem fogja megtudni.

  38. Pánikba esve keresem a naplóm a padok között, rettegek, hogy valaki megtalálta, talán el is olvasta.
    – Csak nem ezt keresed?
    Rémülten kapom fel a fejem Ádám hangjára. Felgyorsul a szívverésem, mint mindig, mikor meglátom őt, a titkos szerelmemet. Egy pillanatra lefagyok, majd észreveszem, hogy a naplóm nyújtja felém. Megkönnyebbülök, tudom, hogy soha nem olvasná el.
    – Köszi – motyogom elpirulva, miközben elveszem tőle.
    – Igazán nincs mit – válaszolja mosolyogva, rám kacsint, majd elmegy.
    Kinyitom a naplót, hogy leírjam, ami történt, de a következő szöveggel találkozom:
    Az érzés kölcsönös. Egy randi?
    Egyszerre önt el a földöntúli boldogság és a végtelen csalódottság.

  39. – Állj merőlegesen a célnak, és terpessz! – A térdemmel hátulról Coal lábai közé furakodtam, mielőtt felfogtam, mit csinálok. A nyavalyába! Most nem az öcsémet okítottam, akit szabadon mozgathatok. Coal közelsége meleg páraként csapott meg, az arcom felhevült. Ő is megilletődhetett, mert kivételesen egy szellemes megjegyzése sem akadt.
    – Tartsd így a karod! – Folytattam, mintha egyáltalán nem lenne fura az egész. Megigazítottam az íjat tartó kezét, és ő lúdbőrzött a tapintásom alatt. Ez tetszik neki? Hirtelen elhatározással végigsimítottam a csuklóján. A pulzusa olyan szaporán vert, mint az enyém.
    – Lőj!
    A nyíl mellément, ő mégis mosolygott. Reméltem, azért, mert rájött, máshova nagyon is betalált.

  40. Csendbe burkolózva hevertünk egymás mellett egy elhanyagolt sírkövön. A csillagos ég egyáltalán nem foglalkoztatott – őt néztem. Haja fekete legyezőként terült szét, szeme ragyogott az elfogyasztott alkoholmennyiségtől. Nevetségesen könnyű lett volna megcsókolni.
    Rámarkoltam a sörösüvegre, és felhajtottam az utolsó kortyot. Csípőssé vált a hajnali levegő, az én tenyerem mégis izzadt, amikor a kezéért nyúltam.
    – Fázol?
    – Most jön az a rész, hogy felajánlod a pulcsidat, és együtt bámuljuk a napfelkeltét.
    Felálltam, magammal húzva őt is. Átöleltem, amíg megtalálta az egyensúlyát, és a hajába rejtettem az idióta, bárgyú, boldog vigyoromat.
    – Most jön az a rész, hogy hazaviszlek, mielőtt apád végleg eltilt minket egymástól.

  41. – Mégis eljöttél?
    – Nem maradok sokáig.
    A lábam alatti tócsákból felcsapott a víz ahogyan lépkedtem bennük mezítláb. Jól esett a talpamnak. Bizsergett. Ahogy a lelkem is. Megálltam előtte, és bár legszivesebben arcon csaptam volna, csak hátra tettem a kezem és vártam egy bocsánatkérést.
    – Virágot nem hoztam, de itt a naplód. Annyi titkot őriz már, úgy gondoltam, egyet talán még elbír.
    Kezembe nyomta az elnyűtt könyvecskét, amit ő lopott el tőlem fiatalabb korunkban.
    – Ez üres… Mit kellene látnom?
    – Engem. Nézz rám. Itt vagyok előtted. Nem írom le azt, amit látsz akkor is, amikor belenézel a szemembe.
    – Akkor holnap kettőkor, ugyanitt.

  42. – Felelsz vagy mersz?
    Felsóhajtok, és könnyedén hátradőlök a fűbe.
    – Ez a játék húsz éve is ciki volt – jegyzem meg. – Ha feltöltöd a képet, halott vagy!
    Vészjóslónak szánom, de kiröhög, megint nem vesz komolyan.
    – Akkor felelj!
    Idegesít, amit művel, de egész nap fura, most már tudni akarom, mit akar. Megvonom a vállam.
    – Na?
    – Ha azt mondanám, anyám megint felpakol, és költözünk, mi lenne az első, amit tennél?
    Kihagy egy ütemet a szívem.
    – Költöztök?
    – Asszem.
    Két év. Vele kelek, vele fekszem, minden gondolatom körülötte forog. Azonnal elkap a rettegés.
    – Megcsókolnálak.
    A mosolya beúszik a látóterembe. Az ajka finom, éhes. Nem akarom elveszíteni.

  43. Elhagytam a nyüzsgő házat, és egy pohár sörrel kiültem a stégre. Először a furcsa fodrozódásra figyeltem fel, aztán megláttam a vízből előbukkanó fejet. Azonnal ledermedtem, nem akartam hinni a szememnek. A szívem egyre hevesebben vert, ahogy közeledett felém. Fehér haja világított a sötétben, a hold fénye megcsillant nedves bőrén, csupasz vállán. Megbabonázott csodaszép arca és a tekintete, ami úgy ragyogott, mint az olvadt arany. Kiszáradt a torkom, semmi másra nem vágytam, csak hogy hozzáérhessek. Magamba akartam szívni sós vízzel kevert illatát, érezni nedves ajkait az enyémen. Aztán a fejemben megszólalt egy csilingelő hang: ,,gyere”. Boldogan vetettem bele magam a habokba.

  44. – Sajnálom, ha túl hosszúan magyaráztam. Viszont itt, ez a c. jelű folyamatábra összefoglalja a varázsmegmaradás folyamatát. Tehát mint sejtheted, mindezekből az következik, hogy… – Ujjaimmal az üres bögre peremét simogatom. Abban sem voltam biztos, hogy Cathie betartja az ígéretét, pláne, hogy aztán az ágyamon ülve fog vizsgára készíteni. A múltheti vitánk után azt hittem, hogy látni sem akar, és én bocsánatot sem kértem. Látom, ahogy mozog a szája. Az ajkai teltek, és puhának tűnnek.
    – Sam, figyelsz még? Mi a baj? – Felpillantottam Cathie szemeibe, és azonnal éreztem, hogy forróság önti el az arcom. Borzasztóan meg akarlak csókolni, az a baj.

  45. Beszélgetésünk közepén egyszer csak az arcomba csapott Máté hűvös, mentolos lehelete. Egy kicsit talán ki is tágult az orrcimpám, ahogy lopva beleszimatoltam ebbe az újfajta levegőbe. Eddig észre sem vettem, hogy közelebb van az arcunk egymáshoz, mint a beszélgetés kezdetén. Nem tudom, neki feltűnt-e, elég nehéz megállapítanom a tekintetéből. Nem is ezen kellene most rugóznom.
    – Igen, az biztos – elnevettem magam, mert éppen valami vicceset mondott. Lehet, hogy értelmesebbeket is tudnék felelni neki, ha nem a finom leheletére figyelnék. Egyszerre nyugtalanító és addiktív ez a közelség. Bárgyún mosolygunk egymásra, már feleslegesek a szavak.

  46. – Ember, csinálj valamit mielőtt teljes’ kioffol a csaj! – hallottam még Benett fojtott kiborulását, miközben a folyosón trappoltam.
    Szili a lépcsőfordulónál ért utol. Vállamra kulcsolódó ujjai összerántották a gyomrom és elektromos vízesést csináltak a vérnyomásomból, de azért bevágtam a resting bitch face-t, mikor szembefordultam vele.
    – Tényleg felvetted? – izgult kipirult arccal, felém lihegve tesi után fújt, friss dezodorját.
    – Naná. Hangüzin van, ahogy a kis „tesád” azzal flexel, hány csajt vett már rá, hogy levetkőzzenek egy TikTok videó kedvéért.
    Szili felém lépett. – Velem mi lesz?
    – Neked megköszönöm, hogy segítettél lebuktatni – vigyorogtam le magamról a szerepem kalapáló szívvel, és hagytam, hogy oxigénhiányos unikornispudinggá csókoljon.

  47. – Juj!
    – Mi a baj?
    – Szúrsz! – panaszkodott Anna, elfordítva az arcát.
    – Mit mondjak? Gyorsan nő a szakállam. Ez a férfiasság jele.
    Kidüllesztettem a mellem, és nagyot nyeltem, ahogy Anna bimbói szinte belefúródtak az izompólómba.
    Micsoda dudák! – visszhangzottak a fejemben a spanom, Feri szavai. Eszembe jutott egy másik buli, az, amelyiken először láttam meg Annát. Akkor mintha gyomorszájon vágtak volna. Ez lenne a szerelem? – tűnődtem el most. Csak a lúzerek szerelmesek, mantrázta mindig a bátyám.
    Anna összeráncolta a homlokát.
    – Most akkor smárolunk, vagy mi? – dünnyögte.
    Sajnos, én egy lúzer vagyok, gondoltam mogorván, elfojtva egy sóhajt, és még jobban magamhoz préseltem a testét.

  48. – A frászt hoztad rám! Majdnem kitörted az ablakot!
    – Máshogy nem tudtam felhívni magamra a figyelmed. Így is bőrig áztam!
    – Gyere! Még csak az kellene, hogy te is megfázzál! – szipogva felemeltem a takarót, és odébb csúsztam az ágyon, hogy Alex bebújhasson mellém. – Szerencséd, hogy apa nem vett észre!
    – Nyugi már, lekapcsolták a lámpákat! – Tekintetével perzselte a bőrömet.
    – A matek leckét nappal is elhozhattad volna – suttogtam zavartan, és a földön heverő vizes táska felé pillantottam.
    – Lehet – Alex gyengéden maga felé fordította az államat –, de ez egy jó ürügy volt, hogy bebújhassak az ágyadba…! Ugye tudod, hogy szívdöglesztő vagy így kócosan?

  49. „Vidd el a Kopaszira, smárold le a csillagfényben! A csajok imádják az ilyen nyálas szarságokat.”
    Nem is látszanak a csillagok a fényszennyezéstől. Némán átkozom Andrist, meg a hülye tanácsait. Anna meleg ujjai izzadó tenyeremhez simulnak, a szívem lázasan dübörög.
    – B-bocsi – habogom, a szám száraz, mint a Szahara. Totál beégtem, Anna tutira faképnél hagy. – A Market Zrt. molinója olyan fényes, hogy nem is látszódnak tőle a csillagok…
    Anna szembefordul velem, a nyakamon érzem forró lélegzetét. Sherry illatú a lehelete, most ivott először. Én vettem neki.
    – Legalább könnyebben megtalálom az ajkadat.
    Mielőtt felfoghatnám, mire céloz, egy sherry ízű száj tapad a számra.

  50. Olyan volt mintha sistergett volna körülöttünk a szél. Talán az is lehet, hogy összesúgott a parton darabokra zúzódó habokkal. Kinevetett minket. Mégsem érdekelt.
    Előre néztem és egyetlen dolgot láttam. Zachary Yaseen égetően arany szemeit. A fiú ajkai alig látható mosolyba fulladtak, míg ujjaival a lábát nyaldosó fehér habok felé mutatott. Kibaszottul boldog volt. Az orrát ráncolva emelte fel a fejét. Belenézett a ragyogó holdba és akkor abban a faszom pillanatban, mintha kihúzták volna alólam a földet. Kurvára nem azért repültem, mert elszívtam egy füves cigit, hanem azért, mert ott állt előttem ő.
    – Jase? – súgta halkan. – Szeretsz engem?
    Válaszul csak bólintottam.

  51. Egy alugalacsint rugdostam zsebre tett kézzel, ahogy Rékával a panelek között sétáltunk. Dögletes meleg volt, a nyár utolsó napja.
    – Szóval… – kezdtem tétován, mikor egy ideje csendben voltunk. – Jársz valakivel?
    – Ja, hát… most nem. Miért?
    – Semmi, csak gondolkodtam – vágtam rá gyorsan.
    Ahogy egy kopottas padhoz értünk, Réka megállt és tök komoly arccal felém fordult.
    – De ugye tudod, hogy én a lányokat szeretem?
    – Persze – mondtam lesütött szemmel.
    – Hé, na, nézz rám. Mi a gond?
    Ahogy a szemébe néztem, kisült az agyamban az összes áramkör.
    – Én… igazából lány vagyok.
    – Na végre.
    Hazafelé magam elé meredve nyaltam le a labellót a szám sarkából.

  52. — Mi közötök hozzá, ha megverjük?
    — Etikáról jövünk és egy elméleti kérdésen vitáztunk – böktem meg Rékát.
    — Miiiii? – bámult rám. Úgy voltam vele, ő a géniusz, meg tudja oldani — …az azonosságelmélet szerint a fizikai állapot egyenértékű a mentális állapottal, ami alapján erkölcsi szempontból a Harcművészeti karon tanulók messze felettünk állnak.
    — Szerintem ez hülyeség és milyen érdekes, már bele is botlunk a megoldásba.
    Régen nem tudták követni az okfejtésünket, de egy időre lekötöttük őket a hülyeséggel. Jó lett volna kitalálni a következő lépést.
    — Valami gond van? – lépett hozzánk Dávid. Réka szerencsére nem kapott agyvérzést a gyönyörűségtől. Bár, ha mégis, azt is megértettem volna.

  53. Kábán ülök a kövön, körülöttem a rajzmappám romjaival. Telefonom a földön, a fejhallgatóból még szól a zene.
    – Bocsi, az én hibám – gesztenyeszemű fiú hajol fölém.
    – Semmi gond – mondom, és majdnem azt is, hogy már megszoktam.
    – HIM? Csajos zene – biccent a telóm felé.
    – Az. – Egy gombnyomással elhallgattatom, épp a refrén közepén. „Poison girl…”
    – Ha bírod az ilyesmi régi zenéket, mutathatok jobbakat is.
    Remegő kézzel összekaparom a papírokat, és motyogok valamit a rajzszakkörről, meg hogy sietek.
    – Akkor holnap a termetek előtt. Gábor atya osztálya, igaz?
    – Ühümm…
    Kipirulva sietek a rajzterem irányába.

  54. Megfogom a kezét. Összerezzen. Megértem, nekem is ez az első. Azt se tudom, hogy jött össze. Hogy mertem egyáltalán randira hívni? Mégis itt ül velem a sötétben. És összefonja az ujjainkat. Szóval neki is jó.
    A hüvelykjével a csuklómat birizgálja. Tuti érzi, mennyire gyors a pulzusom. Naná, amióta először megláttam, azóta tetszik. Szerelmes mondjuk csak később lettem bele. Bár már annak is egy éve.
    Csak akkor enged el, amikor elindul a vége főcím, és felgyulladnak a fények. Kicsit megkönnyebbülök, hogy vége. Felém fordul, a szemembe néz. Elmosolyodik.
    Amúgy utálom a sci-fit. De ő szereti. És mi mást nézhetne két haver?

  55. A kilátó hatalmas üvegfala előtt álltunk, és bámultunk az űr sötétjébe. Nem mertem rá nézni, mert már így is a sírás szélén álltam.
    – Hát… elérkezett ez a nap is – szólalt meg Zeta, aki lassan felém fordult.
    – Igen – válaszoltam bénán.
    Megint eltelt egy kis idő. Nem akartam megfordulni, mert az azt jelentette volna, hogy vége, talán soha többé nem találkozunk. Ekkor megszólalt megint a hangosbemondó, hogy az A23-as Babilon tranzit 5 perc múlva indul. Nem volt mit tenni, búcsúzkodni kellett.
    – Sok sikert, Bex Kadét – fordultam felé könnyes szemekkel.
    – Minden jót, Léna. – Tétovázott, de láttam, hogy készül valamire. Gyengéd csókot nyomott az arcomra, és azzal meg is fordult.

  56. Annyira idegesített!
    A vállam felett beleolvasott a könyveimbe. Ahányszor a nevemet mondta, képtelenül elhúzta a végén az a-t. És már megint itt jön, kibírhatatlanul harsányan.
    – Marcsaaaaa – ugrott a nyakamba. Haja a vállamra hullott, parfüm- és vidámságillat ölelt körbe. – Marcsa, gyere velem randizni.
    – Ne légy már hülye! – toltam el. Az udvaron máris minket lestek. – Az ilyenek miatt néznek leszbikusnak – fújtam. Meglepetésemre elkomolyodott.
    – Az baj?
    – Persze! – vágtam rá.
    Sután megsimogatta a karját. Önnyugtatás. Már ismertem a mozdulatait, mint a sajátomat.
    Mikor ismertem meg ennyire?
    – B-bocsi – motyogta. Fájt a fájdalma. Miért?
    – Ma délután ráérek. – Megöleltem, majd elszaladtam.
    Annyira idegesít, miket hoz ki belőlem!

  57. „Vajon ő lesz az igazi? Az első és egyetlen? Jó ég, mi ütött belém? Régen utáltam a romantikus regényeket, most meg csak a szerelemre tudok gondolni. Rámerjek írni egyáltalán? Lehet az túl rámenős, de ő úgyse ír rám soha, ezzel a profilképpel esélyem sincs.”

    Lea: Hali! Van kedved csevegni? Csak érdekel miért a Cursed a kedvenc netflix sorid.

    „ Új lány. Vajon mit írjak most? Talán nekem kellett volna ráírni. A lányok olyan furcsák néha. Esetleg kérdezzem meg apát? Nem már férfi vagyok, meg bírom oldani. ”

    Dani: Szia! Mit szólnál, ha együtt megnéznénk most? Mindjárt bekapcsolom a videochatet.
    Lea: XD

  58. A szívem a torkomban dobog, ahogy a Balaton térdig érő vízében, gyengéden Szapi kék – zöld aláfutásos mellkasára vonom a kezem. Most először látom így. Ilyen kiszolgáltatottnak, sebezhetőnek. Le akarom ejteni a karom, hogy egy áruló, kósza könnycseppet letöröljek a szemem sarkából, azonban Szapi elkapja a csuklómat, és gyengéden a sebe fölé helyezi. A szívére.
    – Hunyd le a szemed. Kérlek, Maja – suttogja az éjszakába, mire engedelmeskedem. Egyszeriben minden elcsöndesül körülöttem. Csak a szívdobbanásait hallom. Olyan egyenletes, nyugodt. Akár egy szimfónia.
    Azt hiszem ekkor értettem meg, milyen érzés egy sebzett lelkű embert szeretni.
    A legtisztább érzés a világon.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük