Micsoda tavasz, micsoda idő! Ráadásul hamarosan itt a húsvét…
Mai feladat, hogy írjatok locsolóverset.
Lehet retro, lehet modern, de a humorosakat is szívesen látjuk. Lehet fantasztikus, vagy kissé szerelmetes is. Örvendeztessetek meg minket valami jóval. Egy kikötés van: rímeljen.
Mivel kissé későn került ki a cikk, ezért a határidő kivételesen kedd éjfél (ápr.1.)
A nyeremény egy általad választott On Sai könyv (ha mind megvan, akkor meglepi).
Eredményhirdetés a pénteki Hírekben.
Tollra fel! Jó írást!
***
Egyéb segítség a játékhoz:
– kerüld a sablonos megfogalmazásokat
– írd Wordbe, az megszámolja a szavakat (maximum 100 szó lehet)
– csak egyszer írhatsz, így egy kicsit gondolkozz, mielőtt begépeled
– figyelj a helyesírásra
Jó munkát!
Aranymosó feladványt küld
írj locsoló verset
legyen benne rím és kölni
mi Húsvétkor kellhet
Szavakat is tartalmazhat, de
ne többet, mint százat
könyvet kapunk ajándékba
piros tojás várhat
Töröm fejem reggel óta
vajon mit írhatnék
hogy szürke épp az egek alja
vagy derűsen szép kék
De mivel a Húsvét napja
hamarosan eljő
locsolásra vágyik minden
kicsiny lány és del nő
El is mennek vásárolni
a Teszkóba gyorsan
akciós apró tojásból
jutott még, hát jól van
Került még a kosarukba
csokinyuszi néhány
lehet, hogy csak tejbevonó
ezt benézték mélán
Eközben a zsebem mélyén
felforrt már a kölni
…ha lenyelted köpd ki!
Figyelem, most kérdezték…. aki az Fb sávba ír, annak csak akkor látjuk, ha nyilvános a bejegyzés.
Tizennyolc tojást kaptam már,
Tarisznyám valódi tojástár.
Kannámban a víz alig csordogál,
Nem kell nekem tojás már.
Hazafelé baktatva gondoltam arra tán,
A szomszéd lány is szép leány.
Tojás nem kell – azt kaptam már,
Meglocsollak, szép leány!
Nincs tojásod? Mindegy már.
Csókot lopok, szép leány!
harmadik versszak, harmadik sorban az az „épp” nem kel!!!
Vallomás
Itt van húsét reggele, egy éve nem várom,
szerintem már nem kéne locsolkodni járnom.
A nők otthon nem bírják, elegük van, tényleg,
én is lassan feladom, azt hiszem, hogy végleg.
A húszféle kölnitől bűzlenek a lányok,
a négy liter pancsolt szesztől délutánra hányok.
Azért jöttem el hozzád, hogy ne sértődj meg kérlek,
de jövőre már nem jövök, otthon leszek részeg.
Sorra járok házakat,
meglocsolni a lányokat.
Tarisznyámban szagos kölni,
hozzátok is köllött jönni.
Szégyenlősen vártok rám,
pedig félni nem kell ám.
A tarsolyom tojást vár,
ím ne késlekedj már.
Illatozni fogsz most már,
mint egy tucat rózsaszál.
Te mosolyogsz és nevetsz,
Valakit igen szeretsz.
Másnak szól a kacajod,
Lelkemet felkavarod.
„Meg szabad-e locsolni?
Utánad még loholni?”
Kérlek, lássál meg engem,
Fülemben hangod csengjen.
Nekem is adj egy esélyt,
Felejtsd el e rossz szeszélyt.
„Én az első lehetek?
Locsolom kit szeretek?”
Szeressél, mint én Téged,
Ez nem más, mint a végzet.
Tavasz, friss rügy, szép élet,
Húsvét új vágyra ébred.
„Vegyem-e szagos vizem?
Tervemet végigviszem?”
Most csak egy esélyt kérek,
Ha nem, hát továbblépek.
Tavasz, új kezdet, remény,
Kérlek, szeress ma belém.
„Egy csók locsolás után?
Egy csók Húsvétra, csupán?”
Pacsuli vers
Lassan egy éve már annak,
midőn Húsvétkor megtaláltak.
A boltban heverésztem
mikor arra jött egy részeg.
Megvett az a szerencsétlen,
majd elfelejtett egészen.
Hiába indult el a hóban
megállították az ivóban.
Azért kis híja volt egyszer,
hogy megkóstolt az a gengszter.
Mire feljutott a nőhöz
azt se tudta mire lődöz.
Mondtam neki szépen:
Locsold meg a némbert,
aztán menjünk tova!
Ne legyél ostoba!
Ezután jött el az újabb tortúra,
mellettem volt ugyanis a pálinka.
Azzal öntötte véletlenül a nőt nyakon,
menekülni kellett úttalan utakon.
Idén más lesz, most te vagy a soros.
A pálinkát megúszod, a pacsulit megkapod.
Locsolóvers női szemmel
Sok húsvétot megértem,
sok locsolóm érkezett,
fiákeren tolongtak a legények,
locsolkodtak tiszta vízzel,
lócitrom jelezte jöttjüket
ruhát cseréltem mentiben.
Szappanos víz, kölnivíz,
piros tojás, hímes nincs,
csillogott a fiúk szeme,
én voltam a szép ibolya,
messziről jött délcegek
locsolhatlak(?), kérdeztek.
Sokasodtak mögöttem
évről évre a húsvétek,
gyerekeim gügyögtek
mezei virággal érkeztek…
Elfogytak a legények
a csudába is, hova lettek?
A testvérem és két öreg
így köszönt fel és még nevet.
„Zöld a moha, zöld a páfrány
meglocsollak házi sárkány,”
(Jó motiváció ez az On Sai könyv, kár, hogy tőlem most csak ennyire futotta 😀 )
Húsvéti tojásfa árnyékában,
Pörgő-forgó rakott szoknyácskában,
Piros tojás tartván a kezükben.
Sokan várják húsvétot eképpen.
Ugribugri, pimasz tapsifüles,
Siess, hiszen a kosár még üres.
Várva-várják már húsvét szép napját
Amikor legvígabb a mulatság.
Tarka barka, rengeteg szép virág,
Most locsolkodik az egész világ!
Illatos kölni és csokitojás,
Szabad-e nekem a locsolkodás?
Ugri-bugri nyuszi keltett,
fényes napom melegített.
Sárga csibe mellém szegült,
még az ég is kiderült.
Húsvét napja elérkezett,
magamhoz vettem a kölnivizet.
Megöntözöm a virágokat,
fogadom a tojásokat.
Szabad-e locsolni?
Remélem húsvét harmatos hajnalán
Szívedre száll szerelmes énekem
Kedvesem
Remélem kölnim különleges körteillata
Feledhetetlen fellegben feldereng édesen
Kisszívem.
Remélem szemed szemtelen szikrája
Örök örömre ösztönzi életem
Egyetlenem.
Remélem mosolyod mámoros mesevárában
Átszellemülten álmodunk álmokat éberen
Életem.
Remélem meggyőző mondókámért megérdemlem
Csintalanul csalt csókod egyetlen
Szerelem.
Remélem pacsulim pipaccsal pettyezett
Törökmézzel töltött tojást érdemel
Édesem.
(A vers talán a „modern-humoros-szerelmetes” kategóriába illeszthető leginkább, illetve a word-ben a zárójeles részeket át is húztam, kár, hogy itt nem jeleníti meg. 🙂 )
Permet rege kedvesemnek
Nefelejcs lelkem remete tengere eszeveszetten remeg
E delejes reggelen, melyen kegyednek szeretettel verselek. (mekegek)
Szemben velem vekkerem sebesen berreg, ketyeg,
(s nem mellesleg felettem, repedezett fedelemen egerek leselkednek lelkesen…)
Percek peregnek, de nem remekelek, versem sem kerek. (bezzeg kegyed telt keble…)
Eh, te peckes menyecske, melletted testem (belem) egyre kerge lepke fergeteggel lesz tele,
Feszes cseresznye feneked kertemben kelleted-e?
Kezem mellett szelence, kellemes eper-nedvvel tele, ezt szereted.
(melynek leve nem fertelmes lehelet ereje, nem!)
Emelj fellegekbe, esdekelve rebegek, engeded kecses termeted bepermeteznem vele!
Feleleted epekedve lesem, versem eme szent percben befejezem.
(de sejtem, kegyeddel este mennyekbe menetelek)
A mező királynői régóta várnak,
Hercegükre, királyukra vágyva.
Újra és újra felnéznek a napra,
Tudják, közel a megváltó hajnal.
Ki mer idén szembe szállni a széllel?
Harcolni ággal, levéllel, tövissel?
Körülöttük a védelmező szolgák,
Kegyetlen harcosok, katonák.
Zöld kardjukkal az ég felé böknek
Életük árán is védve a királynőket,
Kik bágyadtan fordítják a fejüket az égre,
Szirmaikon fekete csipke fut körbe.
Nem sokáig bírják így ezt tovább,
Hervadásnak indult az életük immár.
Reménykedve várnak a hercegeikre,
Kik illatos kölnivel megmenthetik őket.
S karjaikban ringatózva tovább
A hercegeiket csókkal jutalmazzák.
Gyere, lányka, locsi-fecsi,
Megöntözlek, licsi-locsi.
Kölnivíz, hopp, locsi-pocsi,
Nyikorogó piri-kocsi.
Piri-kocsi teli-tele:
Tiji-toji, ide vele.
Adjad nekem tiji-tojit,
Hímeset vagy kicsi monit.
Jól is jönne kicsi moni,
Vagy egy feles badacsonyi.
Adjál, zuzám, csóki-mókit,
Ide cuppants, jódi-módit.
Cuppants egyet, meglocsizlak,
Locsiverssel becsomizlak.
Aji leszel este otthon,
Kibontalak, rontom-bontom.
Szóval pusszants, vagy rabollak,
S repkednek a pipitollak.
Nesze neked, vizes-vödi,
Nyakidba megy, csalfa öki.
Csalfa öki, no, nem te vagy,
Csak az öcsid, az barom nagy…
Lelocsizott énelőttem,
Vizes lettél, és nem tőlem.
Nem tudom, mennyire veszitek szigorúan a szószámot, ez százhét szó, remélem, ez még nem kizáró ok.
Húsvét Fantáziaországban 🙂
Arcokat cirógat a reggeli napsugár,
Ébredezik kunyhójában a boszorkány.
Megdörzsöli két szemét, a naptárra pillant,
Az álom pilláiról nyomban elillan.
Kipattan az ágyból, az ablakhoz szalad,
A függönyöket gyorsan összehúzza rajta.
„Nem kell több locsoló, elég volt a múlt év,
Szörnyű volt az is, de mindez már a múlté.
Pacsulival férfi be nem teszi lábát,
Nem takarítok fel részeg törpök után.
’Fehérke megnevelhetné végre e bandát,
Faragatlan, barbár az egész társaság.
Nem látok vendégül több becsípett sárkányt,
Nem gyújtja fel többé legszebb ruhám alját.”
Ajtót is bezárja, visszamegy aludni,
Ide mindenki hiába jön locsolni.
Varázsló, törp, sárkány, tünde mind pórul jár,
Nem tudja ma meglocsolni a boszorkányt.
Cseng a vekkered, szélsebesen kelsz ki az ágyból,
megcsinálod a hajad először, és még párszor.
Kimész a konyhába elkészíteni az ételt,
bár a tojás erős szaga ébreszt némi kételyt.
Váll rándítva gondolod: majdcsak jó lesz az főve,
szétdurran a monyod, mindez pár pillanat műve.
Bűz lengi be a lakást, majd erős gyanúd ébred,
egy megzápult tojásod keverte ki e mérget.
Újult erővel és finom ételekkel várod,
jöjjenek a locsolók, had múljon hervadtságod.
Húsvét, tojás, locsolkodás, így telik a napod,
a látogatók után csapod a bejáratod.
Pacsuli szagát sok vendég lakásodba merte,
mosolyt csal arcodra az ünnepnek édes terhe.
sajtoskappan fenn az égen
kölnit hozok itt a réten
most loptam a kicsi boltból
megcsókolom szeplős orrod
Azt a mindensègit! Itt van vagy 40 komment, a fejezetek alatt meg alig 5-6 darab :O
Mindig nagy az olvasás, sokan nézik a felkerült részleteket, de a játék több kommentet vonz, ez természetes. 🙂