– Muszáj elindulnom, Varu, nem maradhatok tovább! – Bírnod kell még egy kicsit, Arli, azután mehetsz. – De Lurda megígérte, hogy időben végezni fogunk. – Nem is vagyunk késésben. Most maradj veszteg, és fogd be! Arli kétségbeesetten meredt a padlástér roskatag falain egyre hosszabbra nyúló árnyakra, majd Lurdára fordította mocsárzöld szemét. Homályosan látott csak, sós…
Ida szitkozódva kerülgette autójával a kátyúkat, miközben fél kézzel az anyósülésen levő dobozt fogta. Azt hitte, már sosem ér oda a családi nyaralóhoz. Tenyere izzadt a kormányon, háta elgémberedett a sok üléstől, ám amikor végre felbukkant előtte a dombtetőre épült rönkház, szívét melegség járta át. Apa örülni fog a meglepetésnek, gondolta, miközben leparkolt, aztán óvatosan…
A szíved ver. Vér áramlik két összekötött keringésen keresztül – egy a szív és a tüdő között, melynek neve: kis vérkör. A jobb szívkamra oxigénben hiányos vért pumpál a tüdőverőéren keresztül a tüdőt behálózó hajszálerekbe. Ott a vér megszabadul a szén-dioxidtól és friss oxigént vesz fel, majd a szíveden keresztül ez az oxigénnel dúsított…
1. Zsolt megdörzsölte a szemét, ásítva nyújtózkodott az íróasztal előtt. Hetek óta ült késő estig a számítógép társaságában, lakáshirdetéseket böngészett, kereste az ideális otthont, Nóra, a felesége elvágyódott a fővárosból. Sóhajtva görgetett a következő hirdetésre. Nem hiszem el! Előredőlt, kinagyította a képet. A kétszintes, halványsárgára festett ház régen elfeledett érzéseket idézett benne. Nyelt egyet. Íme…
Melegem van. Irtózatosan melegnek érzem minden porcikámat. Nem izzadok, csak a forróság jár át. Arra gondolok, végül is szeretem a meleget, már hozzászoktam. Évekkel ezelőtt fejlesztettem ki ezt a képességemet, amikor magamra maradtam. Őrülten szerelmes voltam Igorba, ő meg elhagyott. Persze egy másik nő miatt. Belázasodtam akkor, feküdtem 40 fokkal a testemben, és jó volt….
Fogalmam sincs róla, mióta ások. Mintha órák teltek volna el. Minden mozdulat egyre nehezebb, minden átkozott ásónyi föld súlyosabb az előtte dobottnál. Úgy érzem, már a pokol kapujánál kellene járnom, ám a gödör fala épphogy a combomat takarja. A nyélre támaszkodva megpihenek, hogy elgyötört kezeimnek időt adjak. Beborult. A felhők alvadtfeketévé sűrűsödtek, szürkeség nyomódik a…
Előző részlet A csarnokkal szemközti irányból ötvenes éveiben járó férfi érkezett, pontosabban dübörgött felénk akár egy harckocsi, s üvöltözött vörös fejjel, megdagadt nyaki ütőerekkel, izzadó homlokkal Daniella-ra. – Álljon csak meg kisasszony! – kiáltott rá. A nő megszeppenve húzódott a fal menti festmények közé, titkon talán azt remélte, hogy a műveken megjelenített hős vitézek védelmükbe…
1. Csendes kora reggel, se nyüzsgés, amit várt az ember, se gépzaj vagy lárma, ami ilyenkor a megszokott. Csak a sirályok visongtak a dokkokon túl. A kikötőben egy lelket sem lehetett látni. A hajók a félhomályban kísérteties nyikorgással föl-le hintáztak a hideg hullámokon. Az olaj és nyers hal szaga azért ott lebegett körülöttem, ha másból…
I. Utólagosság 1 Miközben azon gondolkodtam, hogy miért állt évek óta folyamatos újjáépítés alatt Csepelnek az a része, ahol a kórház állt, és belebámultam azokba a gödrökbe, amiket ma ástak ki a tegnapelőtt betemetett árkok helyén, ugyanarra a belátásra jutottam, amire az utóbbi két évben minden áldott nap. Nem az volt a bajom, hogy előrefelé…
1 A zuhanyrózsából forró vízcseppek ezrei zúdultak a testére. A kabint pillanatok alatt elöntötte a forró gőz, de ettől csak gyorsabban áradt szét benne az adrenalin. Legszívesebben énekelt volna, teli torokból és hamisan, de nem akart nagy zajt csapni. Beérte a halk fütyörészéssel, miközben a finom illatú női tusfürdőt masszírozta a bőrébe. Az együttlét emléke…