Paróczai Fanni: Kórház utca tizenkettő

Ez a város is csak olyan, mint az összes többi a régióban. Ürességtől kongó panelek, amik mintha szándékosan az acélszürke éghez öltöztek volna. Örökös őszbe fordult kertvárosi utcák, csupa málló vakolat, az udvarokon kiszáradt fák. Mi sem tükrözi jobban az identitás hiányát, mint az olvashatatlanná vált tábla a városba bevezető úton. „Üdvözöljük …-ban!” A sav…

Olvass tovább

Vittorio Verossi: A kígyó szívében

– Muszáj elindulnom, Varu, nem maradhatok tovább! – Bírnod kell még egy kicsit, Arli, azután mehetsz. – De Lurda megígérte, hogy időben végezni fogunk. – Nem is vagyunk késésben. Most maradj veszteg, és fogd be! Arli kétségbeesetten meredt a padlástér roskatag falain egyre hosszabbra nyúló árnyakra, majd Lurdára fordította mocsárzöld szemét. Homályosan látott csak, sós…

Olvass tovább

Nissa Norden: Születésnapi meglepetés

Ida szitkozódva kerülgette autójával a kátyúkat, miközben fél kézzel az anyósülésen levő dobozt fogta. Azt hitte, már sosem ér oda a családi nyaralóhoz. Tenyere izzadt a kormányon, háta elgémberedett a sok üléstől, ám amikor végre felbukkant előtte a dombtetőre épült rönkház, szívét melegség járta át. Apa örülni fog a meglepetésnek, gondolta, miközben leparkolt, aztán óvatosan…

Olvass tovább

Bo Ra: Éji vágyak

    A szíved ver. Vér áramlik két összekötött keringésen keresztül – egy a szív és a tüdő között, melynek neve: kis vérkör. A jobb szívkamra oxigénben hiányos vért pumpál a tüdőverőéren keresztül a tüdőt behálózó hajszálerekbe. Ott a vér megszabadul a szén-dioxidtól és friss oxigént vesz fel, majd a szíveden keresztül ez az oxigénnel dúsított…

Olvass tovább

Büksi Zsuzsanna: A vidéki ház

1. Zsolt megdörzsölte a szemét, ásítva nyújtózkodott az íróasztal előtt. Hetek óta ült késő estig a számítógép társaságában, lakáshirdetéseket böngészett, kereste az ideális otthont, Nóra, a felesége elvágyódott a fővárosból. Sóhajtva görgetett a következő hirdetésre. Nem hiszem el! Előredőlt, kinagyította a képet. A kétszintes, halványsárgára festett ház régen elfeledett érzéseket idézett benne. Nyelt egyet. Íme…

Olvass tovább

Tóth M. Erika: Sz

Melegem van. Irtózatosan melegnek érzem minden porcikámat. Nem izzadok, csak a forróság jár át. Arra gondolok, végül is szeretem a meleget, már hozzászoktam. Évekkel ezelőtt fejlesztettem ki ezt a képességemet, amikor magamra maradtam. Őrülten szerelmes voltam Igorba, ő meg elhagyott. Persze egy másik nő miatt. Belázasodtam akkor, feküdtem 40 fokkal a testemben, és jó volt….

Olvass tovább

Nyírő Szabina: A görbe fánál

Fogalmam sincs róla, mióta ások. Mintha órák teltek volna el. Minden mozdulat egyre nehezebb, minden átkozott ásónyi föld súlyosabb az előtte dobottnál. Úgy érzem, már a pokol kapujánál kellene járnom, ám a gödör fala épphogy a combomat takarja. A nyélre támaszkodva megpihenek, hogy elgyötört kezeimnek időt adjak. Beborult. A felhők alvadtfeketévé sűrűsödtek, szürkeség nyomódik a…

Olvass tovább

Thomas de Boer: Árnyak a fedélközben – 2. részlet

Előző részlet A csarnokkal szemközti irányból ötvenes éveiben járó férfi érkezett, pontosabban dübörgött felénk akár egy harckocsi, s üvöltö­zött vörös fejjel, megdagadt nyaki ütő­erek­kel, izzadó homlokkal Daniella-ra. – Álljon csak meg kisasszony! – kiáltott rá. A nő megszeppenve húzódott a fal menti festmé­nyek közé, titkon talán azt remélte, hogy a műve­ken megjele­nített hős vi­tézek védelmükbe…

Olvass tovább

Thomas de Boer: Árnyak a fedélközben – 1. részlet

1. Csendes kora reggel, se nyüzsgés, amit várt az em­ber, se gépzaj vagy lárma, ami ilyenkor a meg­szo­kott. Csak a sirá­lyok visongtak a dokkokon túl. A kikötő­ben egy lel­ket sem lehetett látni. A hajók a fél­homály­ban kísér­teties nyikorgással föl-le hin­táz­tak a hideg hullámokon. Az olaj és nyers hal szaga azért ott lebe­gett körü­löttem, ha más­ból…

Olvass tovább

Gulyás Péter: A végtelen térségek örök hallgatása – 1. részlet

 I. Utólagosság 1 Miközben azon gondolkodtam, hogy miért állt évek óta folyamatos újjáépítés alatt Csepelnek az a része, ahol a kórház állt, és belebámultam azokba a gödrökbe, amiket ma ástak ki a tegnapelőtt betemetett árkok helyén, ugyanarra a belátásra jutottam, amire az utóbbi két évben minden áldott nap. Nem az volt a bajom, hogy előrefelé…

Olvass tovább

Mason Murray: Visszatérő végzet

1 A zuhanyrózsából forró vízcseppek ezrei zúdultak a testére. A kabint pillanatok alatt elöntötte a forró gőz, de ettől csak gyorsabban áradt szét benne az adrenalin. Legszívesebben énekelt volna, teli torokból és hamisan, de nem akart nagy zajt csapni. Beérte a halk fütyörészéssel, miközben a finom illatú női tusfürdőt masszírozta a bőrébe. Az együttlét emléke…

Olvass tovább