Nissa Norden: A xun örököse

A Yuen falu lakói nem voltak kevésbé barátságosak, mint azok, akikkel korábban dolgunk akadt. Ugyanakkor előzékeny mosolyuk mögött rettegés lapult, amikor a társam szóba elegyedett velük. Késő délutánra járt, a piactéren alig lézengett pár ember. A legtöbb árus addigra összepakolta a portékáját vagy legalábbis nekikezdett. Az előttünk álló asszony is ment volna, de Kiang még…

Olvass tovább

Winston Smith: Vacsora a bűnevővel

            A konvoj egyre lassuló tempóval haladt a meredek szerpentinen, a lenyugvó nyári nap fénye mélyvörössé változtatta az ég alját. Távol, a magasban szélvihar tombolt, foszlányokká szaggatva a gyülekező felhőket. A három járműből álló benzingőzös karaván második napja haladt a végső cél felé. Útjukat vadul tomboló vihar és villámárvizek sorozata kísérte, mintegy megkísértve célja elvetésében…

Olvass tovább

Claire Devos: Fájdalomcsillapító

– Ez gyönyörű. Vera csillogó szemekkel figyelte a hatalmas, fekete bútordarabot. Sokszor látta már a szoba sarkában, de mindig csak messziről. Általában egy hófehér terítővel volt letakarva, amit az öreg soha nem vett le róla. Pedig már második éve járt hozzá. Amióta nem tudott kimozdulni a házból, minden nap meglátogatta, megvette neki, amire szüksége volt….

Olvass tovább

Lovranits Júlia Villő: Csupatalp Filonéz meséje

Csupatalp Filonéz a novemberi kávébolygó lakója. Minden hajnalban bejárja kis bolygóját egy szál gyertyájával az egyik kezében, a nagyapjától örökölt kacskaringós végű pásztorbotjával a másik kezében. A gyertya világát már messziről megpillantják a bolygóközi utazók, sorra landolnak a repülő csészealjak: mindenki itt kezdi a napját!   Filonéz a nagymamájától örökölt kávéskészletében tálalja a vendégei elé…

Olvass tovább

Magyar Anna: Szellemidézés

  – Ha hall engem valaki, küldjön egy jelet! – mondom hangosan. Szememet az előttem égő gyertya lángján pihentetem, minden más elmosódik körülöttem, csak ez az apró fény létezik számomra. Elsőre kísértetiesnek tűnhet ez a pillanat, de nem az. Mert az égvilágon semmi sem történik, pedig esküszöm, mindent a leírás alapján csináltam. Pentagramma? Pipa! A…

Olvass tovább

H. K. Melanie: Itt vagyok veled

Amie Mindössze hat hónap telt el azóta, hogy Amie először a kezében fogta a mostanra már gyűröttre morzsolt papírlapot. A levelet, ami egyetlen verset rejtett csupán, de a lány világát fenekestől felforgatta. „Rád gondolok! – Úgy indázlak körül gondolattal, mint vadszőlő a fát…” Hogy lehetett akkora idióta, hogy csak úgy hagyta elmenni Ethant? A srácot,…

Olvass tovább

Vasváry Csilla: Megálló

– Hogy az a..! – kiáltod a metróállomás épületéből kilépve, ahogy éles fájdalom hasít a talpadba. Be már nem fejezed a káromkodást, hiszen úriemberhez ez nem illik, helyette valamilyen kapaszkodót keresel, de csak egy koszos köztéri szemetes van a közelben. Megfogod a kuka szélét, persze épphogy csak két ujjal. Forogni kezd a gyomrod, de a…

Olvass tovább

Tiszlavicz Mária: Hazudtak

– Menjünk vissza egy kicsit korábbra – mondta Arthur Kent, és egy üres oldalra lapozott a füzetében. Még legalább két embert akart ezután meghallgatni, és ha nem találja meg nagyon gyorsan azt a gyémántot, a milliomos tulajdonosa elintézi, hogy Kent végleg bezárja a magánnyomozó irodáját. – Pontosan mióta ismerte az áldozatot? – A hét elején…

Olvass tovább

Paróczai Fanni: Kórház utca tizenkettő

Ez a város is csak olyan, mint az összes többi a régióban. Ürességtől kongó panelek, amik mintha szándékosan az acélszürke éghez öltöztek volna. Örökös őszbe fordult kertvárosi utcák, csupa málló vakolat, az udvarokon kiszáradt fák. Mi sem tükrözi jobban az identitás hiányát, mint az olvashatatlanná vált tábla a városba bevezető úton. „Üdvözöljük …-ban!” A sav…

Olvass tovább

Alex L. Hooper: Addikció

Izgatottan szálltam ki a GMC-ből, Chris meglepetést ígért. Kételkedtem benne, hogy olyat tudna mutatni, amitől leesik az állam, de értékeltem a próbálkozást. Eleve elvetélt ötletnek tartottam egy randit, mert ketten együtt olyanok voltunk, mint egy időzített bomba. Viszont ragaszkodott hozzá, én pedig kicsíptem magam. Bár ha tudom, hogy a házába hoz, nem veszem fel ezt…

Olvass tovább

Leta Hollin: Tisztára mosva

– Csalódtam benned, fiam – szól nagyapa csendesen, a fülemnek mégis túl hangosan. Az ajkamba harapok. Tudtam, hogy nem kellett volna bevallanom a családomnak, főleg nem vacsoránál. Amikor elmondtam nagyapáéknak, hogy a fiúkat szeretem, és barátom is van, nagymama kezéből kiesett a villa, és hangos csörömpöléssel landolt a padlón. Azóta se vette fel. Kibámulok az…

Olvass tovább

Kiss Zsuzsanna: Életed utolsó napja

S. Vera fiatal volt és akár szép is lehetett volna, ha egy kicsit többet törődik magával. Egy unalmas, szürke irodában dolgozott, ahol minden hétköznapja egyformán telt, hétvégenként pedig ötödszörre is megnézte a laptopján kedvenc szappanoperái összes évadát egy nagy tál pattogatott kukoricával az ölében. Ez volt S. Vera élete. Ez a napja is ugyanolyan eseménytelenül…

Olvass tovább

Simonyi Katalin: Nyisd meg a fejecskéd, hadd lássam, miért sírsz

Csecsemőüvöltés töltötte be a szobát. Ágnes összeszorította a fogát, és járkált tovább fel-alá a babával. Időnként akaratlanul megtapogatta tarkóján a kraniális implantátum helyét. Egy mentálposta üzenetet várt, ami bármikor megérkezhetett. Csak Zolika ne sírna egyfolytában! Ágnes léptei lassultak, erővel kellett nyitva tartania kialvatlanságtól karikás szemét. Meg sem hallotta az ajtó nyílását, akkor figyelt csak fel,…

Olvass tovább

Aux Eliza: Szín és jég

Halálszag árad a nővérem albérletéből. Sötét van, az ajtó tárva nyitva. Nincs fogas, ahová ledobhatnám a fekete szövetkabátomat, ezért inkább magamhoz szorítom, nehogy bármi összekoszolja, mint a falakon kúszó penészfoltok vagy a málló vakolat. Tűsarkúm kopogása fenyegetően visszhangzik a falatnyi folyosón. A hideg áthatol a ruhámon, mintha évek óta nem fűtöttek volna a lakásban. Hihetetlen,…

Olvass tovább

Tiszlavicz Mária: A csend hangja

Mi a halálnak erőltették akkor? Oké, hogy hétévesen cuki voltam, meg lehetett dicsekedni a zenélő gyerekkel, de miért nem gondoltak hosszútávra? Ha meg annyira fontos az a hülye matek, miért nem matekszakkörre írattak be? Csörtetek előre, az erdő egyetlen zöld massza körülöttem, alig látom, merre megyek. Csak messzire akarok kerülni, minél messzebb a várostól. A…

Olvass tovább