Epstein Ágnes: Hogyan szelídítsd meg a lakótársadat

Figyelmeztetés: erotikus tartalom

*

– Nem – krákogta Eszter a telefonba. Kiabálni akarta, de a szája kiszáradt alvás közben, az éjjeli szekrényen hagyott víz meg elérhetetlen messzeségből csillant rá, csak hogy bosszantsa a másnaposságáért.

Motyogva hanyatlott a párnájára, és igyekezett értelmessé formálni a fejében, amit a bátyja mondott.

– Nem lehetsz ennyire önző! Edvin remek gyerek, a szobám meg üresen áll.

– Nincsenek barátai, vagy mi? Miért a tanársegédnek kell szállást találni neki? – motyogta erőtlenül. Lassan a hasára gördült, hátha így a vízhez jut anélkül, hogy rosszullét kerülgetné.

– Figyelsz te rám egyáltalán? Bezárnak a kollégiumok, hamarosan lezárják a határt. Ha hazamegy, ki tudja, mikor tud visszajönni, csúszik a lediplomázása. A lakások beteltek, egyébként is, az ilyesmihez nyugalom kell, nem a haverok, akik nem hagyják békén az embert. Akácosról való.

Míg Roli beszélt, Eszter sikeresen megkaparintotta a vizespalackot, és csak majdnem ejtette el, és csak kicsit csorgott ki a szájából a víz miközben a fejét hátra döntve ivott. Legalább felélénkült a nyakába csorgó hidegtől.

– Igen, és minden jött-mentett be kell fogadni, akivel egy városban születtél! Sőt, neked az is elég, ha csak simán vajdasági az illető, máris beköltözteted mellém!

Roli magasról tett arra, hogy neki egy idegennel kell majd együtt élnie, amikor már azt is alig tudta kivárni, hogy a bátyja összeköltözzön végre a nőjével, és most, hogy a várva várt önállósága lassan valósággá válik, fogadjon be egy szegény árvát? Hát nem!

– Nem. Keressen másik balekot. –  Eszter szilárdan elhatározta, hogy ebből nem fog engedni.

Roli sóhajtott a vonal másik végén.

– Nem akartam szemétkedni, de ha te így… – Eszter már tudta, mit fog mondani a testvére, és máris mérges volt érte. – A számlák felét én fizetem, a tiéd egy részét meg anyáék. De ha készen állsz mindet magadra vállalni…

– Ez mocskos húzás, ugye tudod? Ilyen idős korodban még te sem tartottad el magad!

– Nem is laktam külön lakásban, egyedül, hanem egy négyágyas koleszszobában nyomorogtam. Akkor szólhatok Edvinnek? Mikorra kaparod össze magad?

Eszter óvatosan felült, közben kitámasztotta magát. Alig szédült. Beletúrt rövid hajába. Elfintorodott, ahogy az ujjai beleakadtak. Eszébe jutott a srác, aki sört löttyintett a fejére az éjszaka. Az volt a szerencséje, hogy jól csókolt. Hogy is hívták? Ákos? Ámor? Annyi biztos, hogy volt á a nevében. Az is lehet, hogy Gábor…

– Eszter!

Rajta volt a sor, hogy lemondóan sóhajtozzon.

– Jól van, na! De mégis meddig marad? Elég mozgalmas életet élek, nem hiszem, hogy értékelné.

Roli felnevetett, Eszter úgy vélte, valamennyire rosszindulatúan.

– Te meg hol élsz? Karantént vezetnek be, nem mész te sehová, és a haverokat is távol tartod, ha jót akarsz! Ez a cucc nem egy vicc, bármennyi mémet gyártanak is róla. A srácnak kilencig ki kell cuccolnia a szobájából.

Nem tűnt jó jelnek, hogy Roli nem válaszolt a kérdésére.

– Nem leszek senki bébiszittere, fel kell takarítania maga után, meg a kajámhoz nem nyúlhat! Ha lajhárkodik, kidobhatom?

– Oké.

Eszter apró elégedettséget érzett, amiért legalább ennyi kibúvót kifacsart Roliból, a testvére kemény alkudozó volt. Sosem tartott attól, hogy Eszter nem fog többé szóba állni vele. Három éve, mikor Eszter felköltözött Szegedre, még egy ideig együtt jártak bulizni. A kapcsolatuk azóta megváltozott, de Eszter bármikor számíthatott a főiskolai tanársegéd bátyjára. Igazságtalan lenne, ha tovább ellenkezne.

A telefont az ágyra ejtve felállt, kihúzta a sötétítőket. A szennyest a földön hagyta, még nem állt készen a hajolgatáshoz. Kavargott a gyomra, és izomláza volt. Rengeteget táncolhatott az éjszaka, ha a tesiszak ellenére megerőltette az izmait.

Kibotorkált a fürdőbe, hogy még egyszer utoljára nyugalomban lezuhanyozhasson.

***

Lila. Ó, de ha csak lila volna, de rózsaszín is, és nem az a kellemesen halvány, hanem szemet fájdítóan élénk. Meg sárga. Nem ám szőke! Csibesárga. Meg kék. Ez a rövid haj valahol biztosan zöld is, meg narancs. A lány fején hordja a szivárványt. Edvin zavartan félrenézett. Túl sokáig bámulta.

– Megjöttem – nyögte megilletődötten és idiótán, közben megemelte kicsit a teletömött bőröndjeit. Próbálkozott egy mosollyal, de Roli húga nem viszonozta, csak félreállt az ajtóból, aztán elindult a szűk folyosón. Edvin a lábával becsukta a bejárati ajtót, majd ha lesz szabad keze visszajön, és bezárja.

– Eszter vagyok, és nyugodtan szólíthatsz Eszternek – szólt hátra a lány a válla fölött.

Edvin elvörösödött. Kellemetlen, mikor rajtakap egy csaj, hogy a hátsóját stirölöd. Egyedüli mentsége, hogy tavaly nyár óta nem látott lányt ilyen kevés ruhában. Hosszú és kegyetlen a tél ebből a szempontból. Az a sok textilréteg, meg minden. Ehhez képest Eszteren egy piros pöttyös sort volt meg zöld trikó.

– Eszter. Aster, Istar. Csillagot jelent a neved? – hablatyolta Edvin zavarában, amit a lány egy unott pillantással nyugtázott. – Edvin. Szólíthatsz Edinek, de évek óta senki sem teszi.

Elhaladtak egy elágazás előtt.

– Erre van a konyha. Edvin. – Eszter, a szivárványhajú jégkirálynő a baloldali két fehér ajtóra mutatott. – Vécé, és fürdőszoba. Külön helyiségben vannak, ami sok kellemetlen helyzettől megóv majd bennünket, rebegjünk érte hálát a lakástervezők istenének. Nyugi, ha tapasztalatlan vagy ilyesmiben, majd közösen bemutatunk egy véráldozatot. Mondjuk, feltrancsírozunk egy bolyhos nyuszikát.

Edvin igyekezett, hogy ne húzza végig a falon a csomagjait, de erre megdermedt. Erőtlenül, de megrándult a szája sarka. Nem semmi a csaj humora.

Roli nagy szívességet tett, és Edvin vissza is utasította volna, ha akad más választása. Persze azt is tudta, hogy Rolinak komoly érdeke fűződik ahhoz, hogy ő lediplomázzon. Akkor végre teljes gőzzel nyomnák a vállalkozásukat, és Edvin nem csak besegítene.

Eszter mindenesetre rossz néven vette a jelenlétét, és nem igyekezett titkolni.

– Nappali – mutatott körbe a szobán, amiben álltak. Két barna fotel, hatalmas tévé, süppedős kanapé, különös minták a fehér falra festve. – A te szobád. – nyitott be Eszter a jobboldali ajtón. – Tiéd az erkély, mert Roli cigizik. Te?

Egy röpke pillanatig arra gondolt, hogy hazudik, hátha egy fokkal vagányabbnak tűnne tőle, de inkább csak megrázta a fejét. Rajta az se segítene, ha füvezne.

– Az az én szobám. Kopogás nélkül nem megyek be hozzád, elvárom ugyanezt. A hűtőben kiürítettem neked egy polcot. A wifink a fatal error névre hallgat. Igen, Roli humor. A jelszavát megtalálod a doboz oldalán. Nem nyúlunk egymás kajájához, tisztálkodási szereihez, egyéb cuccaihoz. Van valami, amit kihagytam?

Edvin elméjében hó szitált. Ha lenne is valami, amit Eszter kihagyott, nem tudta volna megmondani. Hogy lehet egy lány egyszerre ennyire vonzó és undok? Alig ér az álláig, de olyan a kisugárzása, amitől Edvin kicsinek és a szokásosnál is hülyébbnek érezte magát.

– Az edényeket használhatod. Használat után azonnal elmosod. A takarítás beosztását átküldöm messengeren.

Ezzel a lány nagy léptekkel elvonult a szobájába. Edvin egy ideig bámulta a csukott ajtót, pedig a csomagja húzta a karját, és már kibújt volna a kabátjából, mert alaposan beleizzadt a cipekedésben.

Végül belépett a szobájába, levágta a bőröndöket, megmozgatta megmerevedett könyökét.

Egyszerű fakeretes ágy, Ikea szekrény és komód, hozzáillő íróasztal. A nagy ablak zöld volt a szúnyoghálótól. Legalább sok fényt kap majd a szoba, ha végre ideér a jó idő. Az ajtón át látta az erkély betonkorlátját. A bánatosan üres falak nem fogják elvonni a figyelmét a munkájáról, és ahogy a dolgok kinéznek, Eszter miatt sem kell aggódnia. A csaj ki nem állhatja.

***

Kitakarította a fürdőszobát. A szemét! Eszter füstölögve mosta a kezét, közben számolta a húsz másodpercet, de a felfedezés felbosszantotta, és elfelejtette, melyik számnál tartott.

A tükör makulátlanul csillogott. Bezzeg neki sosem sikerült csíkmentesen megtörölni. A rózsaszín csempe fugái szürke helyett fehérek.

Már két hete próbál hibát találni ebben az idiótában, de egyszerűen lehetetlen! A fél napot átalussza, azután is csöndben van, csak enni meg szarni jön ki a szobájából. Angyali arccal köszön, nyugodt hangon magyaráz, bármiről legyen szó. Vérforraló! Miközben ő lassan agyfaszt kap ettől a bezártságtól, online tesztektől, elméleti oktatástól, attól, hogy nem futhat meg elmaradtak az edzések.

Csak gyűlik benne az energia, és még ezen az idiótán se vezetheti le a mérgét, mert egyszerűen túl kedves! A gödröcskéket az arcán törvényileg kéne betiltani! Meg ahogy a füle mögé tűri a haját. Mégis milyen férfinak lehet ilyen szép keze? Meg mióta érdekli őt, milyen valaki keze?

Legszívesebben végighúzta volna a tenyerét a tükrön, hogy tönkretegye a tökéletességét. Gyerekes lenne, de felettébb kielégítő.

Ehelyett a mosdóra támaszkodva bámulta a tükörképét. A színek elhalványodtak a hajában, a kinőtt tövek sötét csíkja rettenetesen mutatott. A maszk miatt csak a szemét sminkelte, azt is minek, amikor csak bevásárolni volt. Most napokig csak a lakás és a szellem lakótársa maradt neki.

Tudta, hogy igazságtalanul bánik így Edvinnel, nem várhatja el tőle, hogy szórakoztassa. Ha megpróbálná, ki is tekerné a nyakát érte.

A konyhába ment, csinált pattogatott kukoricát, sajtot reszelt rá, míg meleg volt.

A nappaliban elvetette magát a kanapén, bekapcsolta a tévét, rákeresett a Gotham első évadára, elindította. Aztán leállította.

Különös bizsergést érzett, ahogy Edvin szobájának ajtaja elé lépett, és még mielőtt meggondolhatta volna magát – most először a srác beköltözése óta – bekopogott.

A tette kellő megrázkódtatást okozott, a félig nyitott ajtó mögül Edvin ijedt szemeket meresztett rá.

– Láttad már a Gothamot?

– A mit?

Eszter vett egy nagy levegőt. Türelmes lesz. Edvin kimerültnek tűnt, épp most rángatta ki a tanulásból.

– Gotham. Batmanes sorozat, elég jó. Lenne kedved megnézni velem? Most kezdem elöről.

Edvin bizonytalanul a nyitott laptopjára sandított, aztán rá, és bólintott.

– Csak elmentem a munkám, és jövök, rendben?

Eszter visszafeküdt a kanapéra, és mikor Edvin elfoglalta a távolabbi fotelt, elindította a műsort.

Hajnalig tévéztek, és ezután minden nap megismételték. Beállt az életükbe egy új ritmus. Eszter délután hagyta Edvint tanulni, aztán vacsora után sorozatoztak.

A reggelek kezdtek elviselhetetlenül magányossá válni, ezért ő is elhúzta a felkelést, így kevesebb ideje volt azon pörögni, hogy elveszíti az állóképességét. Minden tétlenül töltött nappal mélyebbre süllyedt a tehetetlenség érzésébe. Eleinte lelkiismeretesen csinálta a gyakorlatokat a szobájában, de a felülések és társaik sosem tartoztak a kedvencei közé.

Ki tudja, mi lett a fiúval á-val a nevében? A pasizáson kívül hiányzott a tánc, a szabad mozgás, a plusz, amit a zenétől kapott. Különös módon, mikor egyedül táncolni kezdett a szobájában, úgy érezte, mintha valaki figyelné. Zavarba jött, és inkább abbahagyta. A diszkóban felszabadította a tömeg, elveszett a többi mozgó test között, egyé vált velük. A szobájában a tánc csak felerősítette benne a magányt.

Azon kapta magát, hogy várta a közös filmezéseket. Edvinnel ugyanazokon a részeken nevettek, ugyanott háborodtak fel. Az egyes epizódok után leálltak, hogy kivesézzék a történteket. Egyre gyakrabban előfordult, hogy ez átcsúszott beszélgetésbe, és hagyták a tévét.

Eszter a konyhában piszmogott kávéval a kezében. Egyedül szokta meginni Facebookozás közben, de ezen szívesen változtatott volna. Mégis megilletődött, mikor Edvin belépett kopott szürke pólóban és bordó-kék csíkos pizsamanadrágban.

A konyha hirtelen túl kicsi lett Eszternek. Zavarba jött a fiú kedves köszönésétől, és mogorván válaszolt, pedig nem úgy akarta.

– Megihatnánk a kávét az erkélyen – mondta lazán Edvin, de Eszter észrevette, hogy a válasza igenis számít a srácnak.

Erre vágyott, most mégis tartott tőle, hogy mit jelentene egy igen. Különben is, mit akar egy kocka sráctól? Akkor is szóba állna vele, ha történetesen nem lennének összezárva? Viszont az erkélyen majdnem olyan lenne, mintha kinn lenne.

– Biztos? Beengedsz a szobádba?

Edvin erre elfintorodott.

– Csukott szemmel átvezetlek rajta.

Eszternek nevetnie kellett. Tudta, hogy az egyedüli rendetlenség Edvin szobájában a bevetetlen ágy lehet. Már előfordult, hogy belesett hozzá, és sosem látott cirkuszt odabenn.

– Végre szép idő van, jó lesz az erkélyen kávézni – mondta Eszter, és remélte, hogy ezzel új közös programot avatnak.

***

Edvin igyekezett ellenőrzése alá vonni a légzését. A maszkban sekélynek tűnt a normális levegővétel, ha megfeledkezett magáról, úgy érezte, nyomban megfullad. A tempóján is lassított, mert különben az egyszerű bevásárlás is pánikkal fenyegetett.

Normális esetben olyan napra ütemezte be a szükséges dolgok beszerzését, amikor kis forgalomra számíthatott, de a húsvét előtti héten – járvány ide vagy oda – az emberek vásárlási lázban égtek.

Abban a hitben volt, hogy Eszter a testvérével ünnepel majd, de az este megtudta, hogy Roli a jövendőbeli anyósáékhoz utazik a hétvégére. Bármennyire jégkirálynő is a csaj, látszott rajta a megbántottság. Igazából Edvinnek is különös volt a családtól távol tölteni az ünnepet, de ez most így alakult, a legtöbbet kéne kihozni belőle.

Sonka, tojás, hónaposretek, torma meg a szokásos, és már a kasszához tartott. Várakozás közben tűnt fel neki a rakás fehér puhaság egy kosárban. Kilépett a sorból, és ahogy gondolta, plüssnyulak voltak, hosszú fehér bundával, bársonyos rózsaszín fülekkel. Mosolygott magában és a kosarába rakott egyet. Végül két csokinyuszit és egy zacskó csokitojást is leemelt a kassza melletti polcról.

Hazaérve sunyiban megfőzte a sonkát és a tojásokat, közben azon izgult, nehogy lelepleződjön a terve, de Eszter ki sem dugta az orrát a szobájából.

A sonkát a levében hagyta, ahogy az édesanyjától látta, és edényestül rakta be a hűtőbe, a tojásokat fagylaltos dobozba tette.

Az esti filmezés alatt végig feszült volt. Valószínűleg nagy baromságot készül elkövetni. Különösen, mert Eszter kijelentette, hogy úgyis a húsvétot kedveli a legkevésbé, és a holnap olyan nap lesz, mint az összes többi, és az egész élete összeáll egy végtelenbe nyúló unalommá.

A lánynak van érzéke a drámaisághoz, ami szórakoztatta Edvint, de egyben késztetést érzett rá, hogy elviselhetőbbé tegye ezt az egészet mindkettőjük számára.

Eszter elejtett szavaiból kibontakozott előtte egy bulizós lány képe, aki szívesen lóg a haverokkal, és csak aludni jár haza. Edvin sem bánta a sörözéseket, ám ez nála nem napi program volt. A telefonján sem érték egymást az üzenetek, habár Eszter sem lógott folyton a neten. Ami azt illeti, Edvin lecsekkolta a profiljait, mert volt egy elmélete arról, hogy milyen arányban áll a selfik száma egy személy önbizalmával. Habár az is lehet, hogy a szép emberek szívesen fényképezték magukat, Edvin nem tudhatta, ő nem tartozott közéjük. Eszter azonban ellentmondott ennek az elképzelésének. Kevés kép volt róla az interneten.

Edvin lopva a kanapéra pillantott. Látta a lányt a képernyő váltakozó fényében – kócos feje a karfán, a fekete póló alatt kirajzolódott hegyes melle, zöld pizsamanadrágjának korca lecsúszott, kikandikált a hasa és a köldöke. Ennyi elég is volt. Edvin elképzelte, ahogy a kezét bedugja a póló alá, simogatva egyre följebb halad, Eszter lélegzete elakad, a bőre meleg, és a mostanra ismerősen üde illata még jobban megszédíti.

Az ujjai bizseregtek, és szűkké vált a bokszere. Kegyetlen tréfa az élettől, hogy amikor végre találkozik egy lánnyal, akivel órákon át tud beszélgetni, akivel értik egymás humorát, és aki még egy kinyúlt pizsamában is kívánatos, pont utálja, mert ráerőszakolták, mint lakótársat.

Talán ha nem lenne karantén, Eszter nem töltene ennyi időt vele. Nagy eséllyel, amint vége ennek, ismét idegenek lesznek egymásnak. Edvin mellkasa összeszorult. Életében először azt kívánta, bár jobb lenne az udvarlásban. Talán hülyeség a filozófiája, de az eddigi két barátnőjének elég volt, hogy önmagát adta, de Eszterért megérné másnak lenni. Kicsivel magabiztosabbnak.

Eszter sosem állt volna szóba vele. Először is azért, mert Edvin nem merészkedett volna még a közelébe se, ha mégis, az első jeges pillantástól visszariadt volna.

A fejében egymást üldöző gondolatok miatt nehezen aludt el, és a szokásosnál korábban ébredt. Fülelt, de még nem hallotta Eszter motozását.

Kivitte az apró ajándékokat az erkélyre, és a két piros muskátli köré rakta. Ez a néhány cserép virág, amit az egyik megálló mellett ácsorgó nénikétől vett, mindig feldobta a hangulatát. Mikor Eszter rákérdezett, hogy fiú létére miért vett virágot, rámutatott, hogy a muskátli elriasztja a szúnyogokat, nem szeretik az illatát.

Kivételesen elsőnek ért a konyhába, odatette a kávét a kotyogósban, és remélte, hogy az illat előcsalogatja Esztert a szobájából.

Már a tejet öntötte a bögrékben gőzölgő kávéhoz, amikor meghallotta a vécét, majd a vízcsövek nyögtek a falban, mikor Eszter megeresztette a csapot a fürdőben.

Edvin olyasféle izgatottságot érzett, mint gyerekkorában, mikor ajándékot várt, pedig most adni készült.

A folyosón elállta a fürdőszobából kilépő Eszter útját, és a kezébe nyomta a bögréjét.

– De friss vagy ma – jegyezte meg Eszter szokásos reggeli hunyorgása közepette. Általában egy órába is beletelt, míg teljesen magához tért, és általában Edvint sem vetette szét az energia ébredés után. A kávézásaik gyakran kölcsönös hallgatásokból álltak a második csészéig.

Edvin előre engedte Esztert. A bögréjét két kézre fogva állt meg mögötte, mikor az erkélyajtón kilépve a lány megtorpant. Rettenetes lassúsággal peregtek a pillanatok. Edvin bármit megadott volna, hogy láthassa most a lány arcát.

Eszter lerakta a kávés bögrét az ablakpárkányra, majd két apró lépés után felemelte a bolyhos nyulat. A játékot a mellkasához ölelve Edvin felé fordult, a szeme könnyben úszott.

– Utállak! Hogy lehetsz ennyire… kedves? – lépett hozzá Eszter egy mosollyal a könnyek mögött. Valamilyen oknál fogva megfosztotta Edvint a kávéjától, még mielőtt pánikolni kezdhetett volna a sírás miatt.

A szíve erősen kalapálni kezdett.

–  Úgy gondoltam, kevésbé lesz véres, ha ezt áldozzuk fel a… tudod, az építészek isteneinek a külön vécé miatt.

Eszterből kitört a nevetés. Edvinből eltűnt a feszültség, és elmosolyodott.

– Köszönöm – mondta a lány, miután elcsöndesedett, és még közelebb lépett.

Edvin tarkója bizsergett, ahogy egymás szemébe néztek. Tudta, mi következik, mégsem merte elhinni, hogy lehetséges, de Eszter a nyúllal a kezében átfogta a nyakát. Neki csak annyi dolga volt, hogy lehajoljon hozzá. Lassan közeledett, belefeledkezett Eszter szemének kékjébe, az orra enyhe görbületébe, ajkának vonalába. Költőnek érezte magát, pedig örök életében értetlenül állt, ha vers került elé.

Bátortalanul Eszter derekára tette az egyik kezét, a másik a lány lapockái közé simult, és érezte a pólón át bőrének melegségét. A hajába akart túrni, még mélyebben magába lélegezni, szorosabban ölelni.

A szájuk végre összeért. Eszter telt ajka puhán simult az övéhez, még enyhén mentolos volt az íze a reggeli fogmosás után. Olyan csók volt, amibe az ember beleszédül.

***

– Csokinyuszit fogunk reggelizni, ugye tudod? – tartotta fel a fényes ezüstbe csomagolt édességet Eszter, miután a röpke csók után kiszabadult Edvin öleléséből.

Azért mégsem fog csókolózni az erkélyen, bármennyire csábító is az ötlet. Az nem volt teljesen világos, hogyan jutottak el odáig, és mi vitte rá végül – a figyelmesség vagy a tény, hogy Edvin emlékezett az első beszélgetésükre – mindenesetre Eszter szíve csordultig telt mindenféle jó érzéssel, és ezt Edvinnek köszönhette.

– Még sosem reggeliztem csokoládét – mosolygott a fiú, és belekortyolt a kávéjába.

– Én sem, de emlékszem, gyerekoromban ilyesmiről álmodoztam.

Eszter leszedte a csomagolást, és leharapta a nyúl fejét. Edvin vigyorgott. Fájdalmasan jóképű volt azokkal a gödröcskékkel.

Eszter harapott még egyet, és figyelte, ahogy Edvin követi a rossz példáját. Ekkor került egy kis keserűség Eszter örömébe.

– Magadnak is vettél. Helyesen feltételezted, hogy nekem meg se fordulna ilyesmi a fejemben – komorodott el. – Ne haragudj, ez a bezártság az idegeimre megy. Nem futhatok, nem táncolhatok… én csak… Annyira bosszantó ez az egész! Életemben nem voltam senkihez sem ennyire undok!

– Valóban? Nekem bejön a jégkirálynősdi. Azt hittem, ilyen a személyiséged.

A jégkirálynő szíven ütötte. Csak bámulta a kezében a csokidarabokat. Edvin ilyennek látja, és mégis ünnepet varázsolt az erkélyre.

– Azért remélem, az édesség nem veszi el az étvágyad, mert főztem tojást és sonkát.

Eszter erre felkapta a fejét. Még? Van még a meglepetésekből?

– Éreztem tegnap a szagát, de azt hittem a szomszédoktól jött át!

Eszter alaposan bezabált. Ebéd után elmosogatott, és a konyhában felejtették magukat, az asztalnál beszélgetve. Beismerte Edvinnek, mennyire hiányzik a családja.

– Nekem is szar, pedig lassan nyolc éve csak hétvégeken járok haza, és azt is egyre ritkábban, különösen, hogy anyám egy osztrák kisvárosban takarít egy szállodában, apám meg Bécsben szortírozza a csomagokat egy szállítmányozó cégnek. Egyedül a kisöcsém él otthon, a nagyszüleimnél.

Eszter torka összeszorult.

– Azt hittem, legalább Roli itt lesz nekem.

– Tudom. Ezért jutott eszembe ez az egész. Ha őszinte akarok lenni, magam miatt is csináltam. Arra nem gondoltam, hogy bónuszt is kapok.

Eszter tudta, hogy a csókra gondolt, és az emlékére felgyorsult a pulzusa. Elég ártatlan dolognak tűnt, de érezhetően megváltoztatta kettőjük viszonyát. Persze kevésbé lenne unalmas az élete, ha szexszel ütnék el az időt, de az hová vezetne?

– Felhívom az otthoniakat – állt fel hirtelen az asztaltól.

– Ja, én is. Később filmezés?

– Oké. Megnézzük az Obliviont! Nem hiszem el, hogy nem láttad még!

Mindketten próbálkoztak fenntartani a könnyed hangulatot. Eszternek erőltetettnek hatott, de nem jutott jobb az eszébe. A film után beszélgettek, de már nem tudott teljesen jelen lenni. Edvin érintését akarta, kezének súlyát a derekán, a borostáját a bőréhez dörgölőzni, a leheletét a nyakán.

Az elkövetkező napokban csak rosszabb lett. Kerülgették egymást. Eszter háromszor fordult vissza Edvin ajtajából. Éjszakánként erősebben érezte a hiányát.

Szerdán Edvinnek csomagja érkezett, amit diadalmasan lengetett meg Eszter orra előtt.

– Akkor táncolunk? – vigyorgott önelégülten.

Eszternek fogalma sem volt, minek örülhet ennyire.

– Mert mi az? Egy CD-nek nézem. Az internet tele van zenével, ugye tudod?

– Ez egy táncolós játék! Just Dance. Felrakom a gépemre, és várlak a szobámban egy táncversenyre!

Eszter kételkedve pillantott Edvin után a nyitott ajtón át, aki már a bútorokat húzogatta félre.

Ha már tánc, akkor annak meg kell adni a módját.

Bevonult a szobájába és benézett a szekrényébe valami alkalomhoz illő után kutatva. Az ötödik átöltözés után visszatért az eredeti fekete pántnélküli miniruhához. Testhezálló volt, de rugalmas, bevált darabja hétvégi kiruccanásainak. Az alattuk lakókra való tekintettel a tűsarkút hanyagolta.

Edvin zavarában elkapta róla a tekintetét, amikor meglátta, és Eszter kétségbe vonta saját épelméjűségét. Mit csinál itt, és mit akar ettől a fiútól?

– Ez a zenék listája. Választhatunk vagy lejátszhatja random.

– Katy Perryről már hallottam – állapította meg Eszter a lista átfutása után.

– Én sem vagyok képben, de azért játszunk?

Utálta Edvin hangjában a bizonytalanságot. Miatta vett egy játékot, ami nem lehetett olcsó, annyi a legkevesebb, hogy kipróbálják.

– Szerintem legyen random, aztán meglátjuk.

Kezdetben azon nevetett, mennyire bénák mindketten, ahogy igyekeztek a mutatott táncmozdulatokat utánozni, majd az volt szórakoztató, hogy igyekeztek több pontot szerezni a másiknál. A srác hamar levetkőzte sutaságát, és a méretét meghazudtoló gyorsasággal mozgott.

Eszter hátán izzadtság gördült végig, a haja a homlokára tapadt. Annyira vigyorgott, hogy már fájt az arca, de nem tehetett róla, hetek óta most érezte először teljesnek magát.

Egy spanyol szövegű szám ment épp, sok karlendítéssel. Edvin hosszú végtagja sokkal közelebb került Eszterhez a kelleténél, és ő már csak arra lett figyelmes, hogy kiszalad a lába alól a talaj és közeledik felé az íróasztal.

Az egész túl gyorsan történt, képtelenség lett volna követni, ahogyan Edvin igyekezett megakadályozni, hogy elessen. A lényeg, hogy Eszter az íróasztalnál kötött ki, Edvin mögötte állt, és szorította derekát. A zene szünetelt és kettőjük zihálása töltötte be a szobát.

Edvin szaporán emelkedő mellkasának támasztotta a fejét. Attól tartott, hogy a srác elengedi és eltávolodik tőle, pedig Eszter még ettől is közelebb kívánta magához.

– Jól vagy? – lehelte a fülébe Edvin, és Esztertől csak annyi tellett, hogy bólintson, miközben beleengedte magát az ölelésbe.

Edvin szorítása erősödött. Jó, akkor nem fogja elengedni, de tennie kell valamit, hogy előmozdítsa a dolgokat. Megfogta a srác kezét és felfelé irányította. Ennyi nógatás elégnek bizonyult, Edvin hosszú ujjai hamarosan Eszter mellére záródtak, forró szája a nyakára tapadt, és mintha napok óta most először kapna igazán levegőt. A mellkasát előre feszítette, a fejét felfelé fordította, és megkönnyebbült, mert a zavar vagy bizonytalanság legcsekélyebb jelét sem látta Edvin szemében, csak perzselő vágyakozást.

A szája megtalálta az övét. Eszter fogai közé fogta Edvin alsó ajkát, aztán engedte, hogy a srác nyelve felfedezze. Edvin máris rájött, milyen könnyen a ruha alá férkőzhet. Letűrte elől a melltartóval együtt, majd finoman morzsolgatni kezdte a mellbimbóját, és Eszter az eszét vesztette.

– Akarom! Most! – szakadt ki belőle.

Hiába bánta a következő pillanatban, amikor Edvin döbbenten nézett rá, és a keze sem mozdult többet. Eszter arca lángra lobbant a szégyentől.

– Bocs – motyogta, és próbált kiszabadulni Edvin öleléséből.

Nem először fordult elő vele, hogy ilyen helyzetben elragadtatta magát, és a pasik többsége rossz néven vette.

Edvin két karját Eszter dereka köré fonta, nem engedte.

– Hé! Csak megleptél. Ennyi történt.

Eszter visszanyelte a torkában kialakult gombócot, és már nem próbált elmenekülni. Edvin folytatta.

– A farkamnak tetszett.

Eszter felnevetett kínjában.

– Ezt hogy érted?

– Előfordulhat, hogy kimondottan szereti, ha parancsolgatnak neki. Ki tudja? Ezzel még nincs tapasztalatom. Egyébként se sok, de egyet tudok: már hetek óta erről fantáziálok, úgyhogy részemről bármit mondhatsz közben.

Eszter kuncogott, és érezte, hogy csábítja az ölelés. Ismét Edvinnek dőlt, és örömmel fogadta, mikor a srác keze ismét birtokba vette. Nem telt sok időbe, és a szenvedély ugyanolyan hőfokon égette, mint az apró kitérő előtt.

***

Edvint kikészítették az apró hangok, amiket kicsalt Eszterből. Megfordult a fejében, hogy az ágyban kényelmesebb lenne, de amikor a lány feltette a térdét az asztal szélére, és a ruha megadóan a derekára csúszott, már nem érdekelte, hol csinálják. Belemarkolt a lány fenekébe, amiből semmit sem takart a tanga, inkább csak még gusztusosabbá tette a sötét keret.

– Edvin!

Eszter hátra ejtette a fejét, a hátsóját szabályosan Edvin kezébe nyomta, amikor még egyszer belemarkolt. Arra várt, hogy Eszter ismét követelőzni kezdjen. Őszintén meglepődött, mennyire izgatónak találta a vágyának egyértelmű kinyilatkoztatását.

– Ugye van? – rebegte Eszter.

Edvin épp a tanga vonalát követte a lány lába közé, de homályos aggyal is felfogta a félkérdést.

– Persze.

Kínok között otthagyta a lányt, és türelmetlenségtől remegő ujjakkal kutatta át az utazótáskája oldalzsebeit az óvszer után. Végre megtalálta és kivett egyet a dobozból. Sietett volna vissza, de a látvány, ahogy Eszter félig meztelenül, feltűrt ruhában az asztalra támaszkodva várja, letaglózta.

– Most komolyan? – lesett rá a válla fölött a lány, és Edvin néhány lépéssel nála termett. Nem akart okot adni neki arra, hogy meggondolja magát.

– Csak gyönyörködtem benned. Van fogadalmad róla, mennyire kívánatos vagy?

Beszéd közben kigombolta a sliccét, és elővette a farkát. Eszter éhes tekintettel figyelte, ahogy felhúzza magára az óvszert.

– Igyekezhetnél!

Edvin erre elmosolyodott. Ledobta a pólóját, aztán kilépett a farmeréből és a bokszeréből.

Végighúzta az orrát Eszter vállán, megcsókolta a nyakát. Élvezte, ahogy a lány megremeg. Ismét a fenekébe markolt, aztán lerántotta a tangát.

– Igen!

Eszter vágytól terhes hangja betöltötte, miközben lassan beléhatolt. Épp csak a makkját tolta be, majd kirántotta. Eszter elégedetlenül felmordult, amire számítani lehetett. Edvin remegett az erőfeszítéstől, de másodszor is lassan haladt, majd ismét kihúzódott a vonzó forróságból.

– Nem lehetsz ennyire gonosz! – csattant fel Eszter.

Edvin elnevette magát, annak ellenére, hogy önmagát is kínozta a kis játékával, de ez volt az első alkalmuk és nem akarta elsietni. Ettől függetlenül a következő mozdulattal tövig merült Eszter puncijába. A lány sikkontott egyet.

– Basszus, ez mennyire jó! Abba ne hagyd!

Edvin válaszként mozogni kezdett benne, néhány döfés után elveszítette az irányítást. Egyik kezével ő is az asztalra támaszkodott, a másikkal Esztert tartotta.

A lányt a legkevésbé sem érdekelték a vékony falak, vagy, hogy mit gondolnak a szomszédok. Edvin még életében nem hallotta így a nevét. Aztán az orgazmus őt is maga alá temette, és talán hallhatták néhányan a környéken.

Az ágyához araszoltak a félhomályba boruló szobában, és együttesen rádőltek. Edvin papírzsebkendőbe csavarva a padlóra ejtette az óvszert, majd később is ráér kidobni. Izzadtság és szex izgató szaga lengte be a szobát.

Nem tudta, mikor aludt el, de arra ébredt, hogy gyengéden a hajába túrnak, és apró csókok sorakoznak a homlokán, halántékán.

– Most is parancsolhatok a farkadnak? – suttogta csábító hangon az éjszaka, és Edvin elmosolyodott.

– Próbálkozhatsz vele – válaszolta titokzatosan, pedig a farka már éberebb volt, mint ő, és leste Eszter minden szavát.

A lány kuncogva kitapogatta, és elégedetten mormogott, miközben megmarkolta.

Edvin levegő után kapott.

– Roli ki fog nyírni, ha ez kiderül. Megígértem neki, hogy a nyáron már full a vállalkozásnak élek majd.

Eszter abbahagyta a kényeztetést.

– Te vagy a bátyám társa? Ezt mégis mikor tervezted elárulni?

– Úgy gondoltam, elég megküzdenem a sima ellenszenveddel, nem akartam tetézni.

– Azt tudtad, hogy nincs olyan személy, aki mindkettőnkkel kijönne?

– A szüleitek?

– Erre építesz? Velük muszáj!

– Ugye nem arra akarsz kérni, hogy válasszak kettőtök közül?

Edvin próbált bizakodó maradni. Jobb kezével Eszter hátát cirógatta, követte a gerince vonalát.

– Azt nem, de csak én basáskodhatok fölötted!

Edvin halkan felnevetett, de ez nyögésbe fulladt, mikor Eszter keze ismét kényeztetni kezdte.

– Úgyis csak szeptemberre terveztem a diplomázást, a tiéd vagyok – szűrte a fogai között.

– Nem is akarok mást.

Eszter hozzáhajolt, és csókolóztak. Edvinnek nem volt szüksége ettől nagyobb vallomásra.

Edvin elképedve felnyögött, mikor megérezte a makkján Eszter forró nyelvét. A fejét hátra feszítette az élvezet, és ez csak a kezdet volt. Eszter néhányszor végignyalta a hosszát, a szájába vette, és szívogatta. Mire az óvszert ráhúzta és lovaglóülésben ráereszkedett Edvin izzadtan, remegve várta.

Eszter hajszolta a saját kielégülését, utána őt is csúcsra juttatta.

– Tökéletes vagy nekem – hallotta ismét az éjszakától, és ő is pont így gondolta.

***

A zene dobhártyahasítóan dübörgött. Edvin idegesen ácsorgott a hömpölygő tömeg szélén.

– Gyere! Ez is olyan, mint a Just Dance! Csak te meg én, a többiek nem számítanak.

Eszter szeme fénylett, az egész teste vibrálni látszott a vágytól, hogy mozoghasson. Edvin bizonytalanul bólintott. Megígérte, hogy amint a kezében a diplomája, eljön Eszterrel és a barátnőivel táncolni. Utóbbiak még mindig bizalmatlanul méregették. Eddig az a titokzatos idióta volt, aki otthon dekkolt, míg a barátnője szórakozni járt, de számára ez nem okozott gondot. Neki kellett az, hogy valaki időnként kirángassa a négy fal közül. Eszter ezt élvezi. Itt az ideje, hogy kivegye belőle a részét.

Utat tört kettőjüknek, aztán hagyta, hogy átjárja a zene, figyelte Eszter átszellemült arcát, ahogy mozogni kezd, és leutánozta. Ahogy a táncos játék, ez is rozsdásan kezdődött, de aztán Edvin nem állt le, amíg szólt a zene.

Hajnalban a legcsodálatosabb és legszivárványosabb hajú lánnyal térhetett haza.

VN:F [1.9.21_1169]
Rating: 7.9/10 (19 votes cast)
5 hozzászólás Szólj hozzá
  1. Milyen jó, hogy az Az év legjobb new adult novellái című antológia megjelenéséig sem maradunk Epstein Ágnes novella nélkül :), ami most is vagány, laza, vicces és bájos egyszerre. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük