Makkai Balázs: Valcer a buszmegállóban

Csak jót mosolyogtál, amikor a hajnali buszmegállóban, ahol az első járatra várva áztunk, megráztam a fejem. Talán már meg sem lepődtél, hogy egy újabb kérdésedre adtam így választ, de te csak nevettél az újabb bénaságomon. – Olyan nincs, hogy valaki sosem táncolt! Hogy sosem próbálta! – Hát… hát… – dadogtam, és csak néztem az egyre…

Olvass tovább

Bo Ra: Éji vágyak

    A szíved ver. Vér áramlik két összekötött keringésen keresztül – egy a szív és a tüdő között, melynek neve: kis vérkör. A jobb szívkamra oxigénben hiányos vért pumpál a tüdőverőéren keresztül a tüdőt behálózó hajszálerekbe. Ott a vér megszabadul a szén-dioxidtól és friss oxigént vesz fel, majd a szíveden keresztül ez az oxigénnel dúsított…

Olvass tovább

Tárkányi Luca Flóra: Legalább egyszer

Pici volt, vacak és törékeny. Haja rövidre és fiúsra volt nyírva, tincsei kedvük szerint táncoltak a szél zenéjére, miközben a fal tövében gubbasztva zokogott. Próbált halk lenni, de újra és újra hangosan előtört belőle a sírás. Nem tudta abbahagyni. Annyira el volt foglalva magával, hogy nem hallotta meg a közeledő léptek zaját. Ijedten nézett fel,…

Olvass tovább

P. Molnár Petra: Hamu kertek

Anna megszédült kicsit, így esetlenül ráhuppant az újonnan vásárolt kerevetre. Az új nevelőnő a szemét forgatta, ezért a lány mélyet sóhajtva elrendezgette maga körül földig érő ruháját. Ujjainak jól esett a szatén érintése, de a palota szalonjának fülledt levegője és a szűk fűző miatt elviselhetetlennek érezte az égszínkék ruhaköltemény viselését. A fejét is alig merte…

Olvass tovább

Korčok Péter: Pofon

Figyelmeztetés: szókimondó szöveg, erotikus tartalom   Fekete félcipő, nadrág, mellény, nyakkendő. Ing sötétkék, ujja feltűrve könyökig, amit a négy csillag lehet már nem bír el, de éjszaka nincs ott a főnök, ahogy senki más sem a kollégák közül, én és a vendégek vagyunk. Akiknek tisztes távolból elég jól öltözöttnek tűnhettem. Gondolom. Közelebbről már kicsit árnyalta…

Olvass tovább

Barsi Tamás: Szikra a jégen

A karácsony idén december kilencedikén, tizenhét óra tizenkét perckor kezdődött, legalábbis Szamosi Anna – papíron Veressné Szamosi Anna – számára. Tizenhét óra tizenhárom perckor véget is ért. Egy percébe telt, hogy elolvassa a férje legújabb Facebook-posztját és megnézze a mellékelt fotót. Gábor összeölelkezve állt néhány fiatalos férfival és nővel. Egyenpólójukon összeolvadt egy szív egy végtelen…

Olvass tovább

April Faye: Mackenzie Jones darvai

A darvak minden évben ellepték Marblemoor városát. Olyan sűrűn, olyan vastag tömegekben érkeztek, hogy szürke tolltakaróként borultak a lápra. Csak piros bóbitájuk törte meg az egyhangúságot. A város háromnapos fesztivállal ünnepelte a madarak érkeztét. Ilyenkor színes lampionok költöztek az utcákra, papírból hajtogatott darvak fityegtek a lámpaoszlopok közé kifeszített zsinórokon, és egész éjjel fénybe borult a…

Olvass tovább

Itvás Éva: Az olvasás hátrányai

Csikorgó nyögéssel parkolt be a rozoga busz a hatos kocsiállásra. Csenge hálát adott az égnek, amikor megpillantotta a szélvédő mögött a bajszos sofőrt − ő nem szokta telepöfögni a cigijével az utasteret, mint az a másik, akinek a tilos a dohányzás piktogram semmit sem jelentett. A büdös füst irritálta Csenge orrát, és ha tüsszögnie kellett,…

Olvass tovább

Anita Boza: Hazatérés

Anna A karácsony idén december kilencedikén, tizenhét óra tizenkét perckor kezdődött. Ekkor nyitottam meg azt az e-mailt, amiben a vőlegényem szeretője fellebbentette a fátylat a kapcsolatukról. Pontosan emlékszem a pillanatra, és arra is, hogy amíg rá nem kattintottam, azt hittem, a szokásos promóciós üzenet. Aztán elolvastam az első három sort, és a feje tetejére állt…

Olvass tovább

Csoma-Lőrincz Tamara: Minden nap karácsony

A novella az első Nagyi Palacsintázójáról szólt, amit a Pokolban nyitottak meg. A kanapén ülve olvastam, a lábamon egy meleg takaróval, miközben egy bögre gőzölgő, fahéj illatú forrócsokit kortyolgattam. Rettenetesen fáradt voltam, szerettem volna már lefeküdni, de holnapra ki kellett értékelnem az összes, pályázatra beérkezett novellát. A közösségi oldalon csipogás jelezte, hogy új üzenetem érkezett….

Olvass tovább

Tóth Eleonóra: Karácsonyi tétemény

A karácsony idén december kilencedikén, tizenhét óra tizenkét perckor kezdődött. Ágos nem így tervezte. Egyáltalán nem így. – Gyerekek, mindjárt kész a töltött káposzta! – A hangja megelőzte a nappali ajtóban felbukkanó Erzsi mamát, aki, amint kiszúrta egyetlen elérhető unokáját, már rá is parancsolt. – Ágos drágám, teríts meg! Ha hazaértek apádék, már ehetünk is….

Olvass tovább

Laki Éva: Ajándék

A novella a székesfehérvári Vörösmarty Mihály Könyvtár Fantasztikus karácsony amatőr irodalmi pályázatára érkezett A bejárat előtt két kapucnis alak vitatkozott az éjszakai lámpák fényében, én a hótól elvakítva csak annyit láttam, hogy egyikük világos, a másik pedig sötét kabátot visel, bár a figyelmemet sokkal inkább az kötötte le, hogy az összehúzódások közötti perceket számoljam. –…

Olvass tovább

Bialkó László Gergő: A Karácsony Szelleme

A novella a székesfehérvári Vörösmarty Mihály Könyvtár Fantasztikus karácsony amatőr irodalmi pályázatára érkezett 563 évvel a Megtisztulás után Ha ezeket a sorokat olvasod, az azt jelenti, hogy az inkvizíció ismét lecsapott, és segítségre van szükségem. Nem tudom, mi vár rám, de bármi is legyen, az embereknek joguk van megismerni az igazságot, melyet immár 563 esztendeje…

Olvass tovább

László Erzsébet: Vészhelyzet karácsonykor

A novella a székesfehérvári Vörösmarty Mihály Könyvtár Fantasztikus karácsony amatőr irodalmi pályázatára érkezett   Egy nő támolygott be az Egyesített Kórház főkapuján. A nőgyógyászati ügyelet felé botladozott, sötét volt, az épület kihalt. Karácsony előestéje volt, csendes minden. A folyosót egy kapu választotta ketté, azon áthaladva előzetes diagnózist kapott minden páciens. Meghatározta a baj súlyosságát, szükséges-e…

Olvass tovább

Rezeda Réka: Egy szelet szeretet

A karácsony idén december kilencedikén, tizenhét óra tizenkét perckor kezdődött. Legalábbis nekem, mert lekéstem a megnyitót. Csak a harmadik fűszeresnél kaptam ugyanis csillagánizst. – Szeretetszeletet tessék! – nyögtem fásultan. Egy szilvaszín köpenyes dáma lekicsinylő pillantást vetett csoffadt süteményeimre, és Kmérich asszonyság standja felé fordult. – Áldott estét, hölgyem! – köszöntötte a frissen érkezett vendéget a…

Olvass tovább