1. Mi lenne, ha létezne egy vakcina, amely az agyban generált, különböző kémia reakciók segítségével a belső tulajdonságok módosítására képes? Talán mentális betegeken használnák a gyógyszert. Derűlátást fecskendeznének a depressziós páciensekbe, és ampullában kapnák az önbizalmat a szorongással küzdők. Vagy kereskedelmi forgalomba kerülne a szer? Akkor Emese átverhetné Adoniszt. Meg a doki is átverhetné Adoniszt….
Ahogy meghallom a reccsenő hangot, azonnal megtorpanok. – Elias, álljunk meg egy kicsit! Nem várom meg a bátyám reakcióját. Az erdei ösvényt szegélyező sziklák közül kiválasztok egyet és megtámasztom rajta a jobb talpamat. – Alig több, mint egy órája lehetünk úton… – Halvány bosszúság érződik a hangjából, és sejtem, hogy milyen képet vág hozzá. De…
Még ennyi alkalom után is furcsa érzés ilyen könnyedén leugrani a villamosról. Lekocogok a szigetre. Megveszem a rózsákat, a néni egy Népsportba csavarja őket. A Vasas bajnokcsapata körbeöleli a virágokat. Már ezeknek is megfakult a színük. Leolvasom a néni szájáról, hogy jó egészséget kíván. Továbbmegyek, a fabódénál állok meg. A srác átnyújtja a két Traubit,…
Ma nem mentem iskolába, igaz tegnap sem. Egyszerűen nincs időm ilyen baromságokra, fontosabb dolgom van. Persze anyámnak reggel azt mondtam, bemegyek, mert már a gyámügy így is zaklatja, de igazából a Kecskét kell megtalálnom. Csak így reggel van lehetőségem elcsípni egyedül a Blahán, a suli után már necces lenne, délután a haverjaival tépnek be valahol…
Lilja nem tudta, mióta volt halott, csak azt, hogy a halál utáni élete sokkal lassabban telik, mint a korábbi. Mivel alvásra nem volt szüksége, már az éjszakáit is el kellett ütnie valahogy, ami az állandó magányában elképesztően nehezen ment. Ráadásul rajta maradt az az emberi szokása is, hogy fél a sötétben. Sokszor korholta is magát,…
– Csokit vagy csalunk! Töklámpások hunyorogtak mindenfelé a ködtől puha utcákon. Kertkapuk mellett, a házak verandáján, vagy éppen az ablakokban. Persze, a töklámpás csak az kezdőkészlet része volt. Csontváz vagy szellemként lengedező lepedő majdnem minden kertbe jutott. Sok helyre pókháló, boszorkány és hangfalakból véletlenszerűen kiszűrődő sátáni nevetés is. Szóval sima kertvárosi halloween volt, amit a…
András összerezzent a dördülésre. – A város reggel megadta magát. Mire fel ez az ágyúlövés délután egy órakor? – kérdezte Zita asszony sápadtan. – Nem tudom. De jót biztos nem jelent – felelte a férfi sötéten. Nagyot nyelt, és odalépett a függönyhöz. Résnyire elhúzta, és kikémlelt. – Édesapa lát valamit? – kérdezte Réka reszkető hangon….
Boldizsár – Min gondolkozol? Feleségem lágy, de hirtelenül felcsendülő hangjára eszméltem fel gondolataimból, melyekbe úgy alámerültem, hogy szinte teljesen megszűnt körülöttem a konyha és a reggeli. Helyette az iskolát láttam magam előtt, ahol tanítok, a hetedik bé osztályt, benne egy búskomor kislányt, akinek a viselkedése egy ideje nagyon aggasztott. – Nem érdekes – hárítottam el….
Izzadságcseppek gördülnek le a homlokán, amint a nap sugarai megérintették az arcát. Azonban egy cseppet sem zavarta a forróság, sokkal inkább a belsőjéből áradó melegség foglalkoztatta. Nem gondolta volna, hogy a tavaly történtek után ismét ezen a tengerparton találja magát. Még a nyaraló lépcsőjéről bámulta azt a bizonyos napozóágyat, ahol egy tökéletesnek ígérkező nyár egy…
Eleinte észre sem vettem őt. Koranyár óta egy angol-dán kereskedelmi egyezmény létrehozásában segédkeztem, és szinte minden héten megfordultam a Külügyminisztériumban; így októberre valószínűleg többtucatszor elhaladtam Aleksandra íróasztala mellett. Milyen vak voltam! Ugyan az apám, meg a nagybátyám beprotezsáltak a Kereskedelmi Minisztérium tengeri hajózásért felelős titkárságára, huszonhárom évesen tisztában voltam vele, hogy számomra már semmi érdekeset…
– Lelkisegély Vonal, üdvözlöm. Martos Réka vagyok, miben segíthetek? – veszem fel a hívásfogadó gombra klikkelve a rejtett számról befutó, újabb telefont. A vonalat súlyos levegővételek recsegtetik a túloldalon, ebből tudom, hogy az illető hallgat engem. – Ott van még? Szeretnék segíteni. – Aliz is ezt hajtogatta – szólal meg végre egy reszketeg lányhang a…
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer… jaj, várjunk. Ez nem az a mese. Sőt, ez nem is mese, mert valamikor a kovid járvány közepén játszódik, és van benne egy boszorkányper is, az meg nem túl mesei. De sebaj, azért elmesélem, ha már belekezdtem… Edina mindig tudta, hogy más volt. De azt nem, hogy ennyire….
Az ólomüveg ablakokon betörő napfény sárgára, zöldre és vörösre festi a sápadt márványpadlót. A színek kavalkádjától lángolni látszik az oltár és a padok között húzódó üres tér. Három nap múlva én is ott fogok égni a padokban ülő közönség előtt. Persze csak átvitt értelemben, de akkor is. Mennyi szempár fogja lesni minden mozdulatom, mennyi vájt fül…
‒ Fayaz Darwish? ‒ Én vagyok ‒ feleltem zavartan. ‒ A Kairói Rendőrőrsről érkeztünk. Bemehetünk? A két rendőrt a konyhában ültettem le. Szűkös bérlakásomban másutt nem akadt számukra hely. ‒ Miről volna szó? ‒ tudakoltam. Azok ketten összenéztek. ‒ Az öccséről, Dyariról ‒ mondta az idősebbik kelletlenül. Így szereztem tudomást arról, hogy az Ajándékot visszavették….
Nem voltam fekete. Egy szálnyi fekete sem volt rajtam. A Madeline nevű kétlábú mégis Árnyékot kiabált, ha tőlem szeretett volna valamit. Ezt a szót mondta, ha azt szerette volna, menjek oda hozzá. De akkor is ezt kiáltotta – csak dühösebben –, mikor meglátta, hogy azon a furcsa rugózós kerti asztalon vagyok. Állítólag oda csak a…