Aux Eliza: Tea és macaron

Az ajtó panaszosan megnyikordul, a szívem a torkomban dobog. Nem vagyok felkészülve arra, ami odabent vár: a semmire. A bőröndömet a folyosón hagyom, remegő lábbal lépek be a húgom szobájába. Megcsap az állott levegő nehéz szaga. A bútorokon vastag porréteget keresek, de nem találok. A könyvespolcon ABC rendben sorakoznak a szerelmesregények, sehol egy pókháló a…

Olvass tovább

Aux Eliza: Első ölelés

Nem tudom, mit tegyek. Ezelőtt soha nem kaptam semmit a szülinapomra. És máskor sem, ha már így állunk. Most mégis itt áll előttem egy húsvér ember, széttárja a karját, és várja, hogy átöleljem, amiért hozott nekem valamit. Tamás haja a szemébe lóg, a fogszabályozóján megcsillan az osztályterembe besütő napfény, ahogy vigyorog. Senki nem mozdul, mintha…

Olvass tovább

Aux Eliza: Palacsinta

Méz és sercegő palacsintatészta illata árad a konyhából. A rádióból megállás nélkül szólnak az elcsépelt karácsonyi slágerek, és már csak ennyi alapján felismerem, mi megy a TV-ben: „Kellemes karácsonyt, te mocskos állat! És boldog új évet!” Vele tátogom a híres szállóigét, de a mozdulatra fájdalom nyilall az arcomba. Az ajkamba harapok, várom, hogy jobb legyen….

Olvass tovább

Aux Eliza: Aki a sínek közé szorult

Meztelenül álltam a tükör előtt, kezemben egy szakadt, törött gerincű Kosztolányi kötet. Seszínű hajam a vállamra hullott, virsli ujjaim elfehéredtek, ahogy szorítottam a könyvet. Csend honolt itthon, csak a saját szívverésemet hallottam és az óra ketyegését. Minden kattanás üzenet: Tikk-takk… tikk-takk… Dagadt-disznó… dagadt-disznó… Végigsimítottam a derekamon. A bőrömet zsírosnak és sikamlósnak éreztem, mintha olajat locsoltak…

Olvass tovább