Lektori Hírek

Lektori Hírek

Eljött a május, és a lektorok nagy izgalommal olvassák a szövegeket, szeretettel várják a kiadásra érett kéziratokat. 

Az elmúlt két hétben ezek a szövegrészletek kerültek fel. Lássuk, mit láttak a lektorok:

Dora Vikatja: Rések

A kéziratban rejlik egy meglehetősen hátborzongató paranormális pszichothriller ígérete, aminek durvaságát a szerző a narrátor-főhős könnyed, humoros stílusával szeretné oldani, és ez együtt elméletben lehetne is izgalmas, de nem alkot jó egységet. A humoros(nak szánt) részek és a kinyomozásra váró eset kapcsán felmerülő álmok, más esetekre való utalások durvasága kioltja egymást, az író rossz helyen próbálja elegyíteni, nem jól teszi jelenetbe mindezt. Elcsúsznak a hangsúlyok is, maga a nyomozás nem elég erőteljes. Leírás vagy hangulatteremtés szinte alig akad, nem látni a helyszíneket. Az érzelmi ív is problémás, a szerző vagy nem ad át erős érzelmeket, vagy más érzelmet vált ki, mint amit szeretne. Sajnos az írás jelenlegi formájában nem megjelentethető.

Early Moon: Ködszigeti lelkek Párizsban

A regénynek kiváló az alapötlete, és kifejezetten izgalmas a két helyszín koncepciója. Ám a történet a felszínen marad. A karakterábrázolás nem elég mély, a több nézőpont nincs jól kihasználva, pedig a lassú meseszövés lehetőséget ad a mélyebb lelki történésekre. A párizsi részekben több leírással és atmoszférateremtéssel a korabeli környezetet, szokásokat, hangulatot erőteljesebben át lehetett volna adni.  Nehéz eldönteni, hogy a regény kortárs fantasy nyomozós thriller szeretne lenni (ahol a logikus világépítés hiányzik), vagy pedig 19. századi rémregény álomszerű világgal, és a Dorian Grey-szerű fordulattal (de hiányzik a lélektani ábrázolás).  Mivel nincs benne egy világos, erős konfliktus, így a Yelimooron játszódó részek ellaposodnak, nem jó a dramaturgiai ív. Sajnos az írás jelenlegi formájában nem megjelentethető.

Fejes Szonja: Isten könnycseppjében megfürödni

A szövegnek jó a stílusa, a vidéki élet hangulatos leírásai is jó hátteret adnak a történetnek. Erős konfliktussal indít, a főszereplőnek nincs más választása, komolyan át kell értékelnie az életét, és ez az útkeresés izgalmas lélektani történetet ígér. Azonban mintha Lívia aggyal oldaná meg azokat a helyzeteket is, melyeket megélni kéne, ezért távoli a narráció. A regény feléig nem volt a szereplőnek semmilyen spirituális hajlama, kimondottan gyakorlatiasnak tűnt, majd kissé változik a szereplő, a második felében felvezetés nélkül megjelennek a spirituális észrevételek. A két párkapcsolat langyos, nem kapcsolódik szorosan az útkereséshez, mélyebb lelki ábrázolás kellene. A jó alapszituáció után a kézirat elveszti a lendületet, a végére szétcsúszik a dramaturgia. A szerző nem igazán bont ki hosszabb távon konfliktusokat. A regény dramaturgiai íve kétharmadnál lezárul. Sajnos az írás jelenlegi formájában nem megjelentethető.

Veronica Wran: Requiem

Érdekes toposzra épülő történet, ami láthatóan igényes nyelvi utakat keres. A túlrészletező mozgásos cselekvések hatalmas túlírást adnak, mely alatt elveszik a történet. A ködösség és a szétforgácsolódás egy idő után a szöveg kárára megy. Az információk adagolása nem jó, nincs időben elcsepegtetve, majd hirtelen megállnak a szereplők, és elmagyarázzák. A dramaturgiai ív nem működik, “kidobja” az olvasót a szöveg. Az erős, érdekes, mélyen ábrázolt karakterek segíthetnének fenntartani az érdeklődést, de sem hangban nem különböznek, sem jellemvonásban nem karakteresek. Nehéz eldönteni, hogy a történt mágikus realizmus szeretne lenni, vagy fantasy, mindenesetre van egy mesterséges köd. (Fontos tudni, a fantasy nem azonos a misztikummal, és a misztikum nem azonos az érthetetlenséggel.) Sajnos az írás jelenlegi formájában nem megjelentethető.

Agnes Epstein: Forradás I. Ébredő láng

Az írásban egy izgalmas YA toposz elevenedik meg, a sanyarú sorsú lányé, akiről kiderül, hogy hercegnő, és tünde, így elindul megkeresni önmagát. Bár az induló konfliktusok érdekesek, azonban egyrészt túlzók, másrészt a konkrét vészhelyzet nem mélyül el, nem történik rossz dolog a szereplőkkel, hanem azonnal megoldják a gondokat, kicsit pihennek, étkeznek, és mennek tovább, amitől egyfajta road movie érzés lesz, nem emelkednek a tétek. Nem jön be idejében a regény központi konfliktusa sem. A konfliktusok elkenése és egyes (szép) nyelvi elemek miatt meseinek tűnik a történetvezetés. Szintén mesékbe tartozó elem a nagyon rossz és nagyon jó szereplők karakterfejlődés nélkül, a háttérvilág kidolgozatlansága (pl. a mágiának nincs ára, nincs átgondolva, hogyan ha ki a világra), és a romantika kibontásának hiánya. Fantasy regényekben ezek sajnos nem így működnek. Sajnos az írás jelenlegi formájában nem megjelentethető.

Tom Dilinger: IOmega – Vérbosszú

A lektorálás folyamatban.

 

Köszönjük a beküldött írásokat!

-vb-

 


Kedves Írók!

Ne feledjétek, hatalmas dolog 232 pályázó közül a kiemeltek között lenni. 

Idén is lesz Rakéta Projekt, ahol szerkesztői segítséget adunk az átíráshoz, illetve kedvezményt az íróiskolába. Az irodalmi válogató végén kiderül, kik kerülnek be.  

Kedves Olvasók!

Ha szerettétek valamelyik írás, lájkoljátok, hiszen minden évben hirdetünk egy Public Star nyertest is, aki elnyerte a közönség szívét. 🙂

 


Leave a Comment

55 hozzászólás

  1. Sajnálom, hogy most sem lett pozitív lektori.
    Az Isten könnycseppjében megfürödni volt a kedvencem, reméltem, hogy továbbjut, mert az indítása nagyon erős volt, de ha a folytatásban akadtak problémák, akkor megértem a lektorokat. Egyvalamit azonban nem értek: “Azonban mintha Lívia aggyal oldaná meg azokat a helyzeteket is, melyeket megélni kéne, ezért távoli a narráció.” Ezzel mi a gond? Hiszen a valóságban is vannak ilyen emberek. Nem lehet minden regényhős egyforma…
    Szívesen elolvasnám a szöveg egészét, ha esetleg megosztaná velem a Szerző.

  2. Nem kötekszem, és érintett sem vagyok, tehát csak érdeklődöm, tanulni szeretnék:
    1. “Az érzelmi ív is problémás, a szerző vagy nem ad át erős érzelmeket, vagy más érzelmet vált ki, mint amit szeretne.” Miből látszik, miből tudható, mit szeretne a szerző, és nem tök mindegy-e?
    2. “Nehéz eldönteni, hogy a regény kortárs fantasy nyomozós thriller szeretne lenni (…), vagy pedig 19. századi rémregény álomszerű világgal, és a Dorian Grey-szerű fordulattal (…)” és a másiknál: “Nehéz eldönteni, hogy a történt mágikus realizmus szeretne lenni, vagy fantasy, mindenesetre van egy mesterséges köd.” Biztos, hogy baj, ha nem lehet eldönteni? Muszály mindenképpen egyértelműen kategorizálni minden történetet? Vagy ennél többről van szó?

  3. Ó basszus, bocs, a “muszály” miatt… 🙁 🙂

  4. Háááát az idei pályázat eddig elég brutálmetálra sikerült 😮
    Amiket a lektorikban olvashatunk, nem erőltetett, túlszofisztikált, akadémikus szintű kritikák, amelyekhez valami természetfeletti meglátás vagy irodalom szakos mesterdiploma kell. Viszonylag egyértelmű hiányosságokat emelnek ki. Akkor viszont az a kérdés, hogyhogy nem vették ezeket észre a béták és maguk a szerzők? Vagy észrevették, de némely szerző annyira magabiztos volt, hogy csak legyintett rájuk? Tanulság tanulság hátán…

  5. @Lobo, egyszerre írtunk… szerintem a kiadó nem csak azt nézi, milyen színvonalú a szöveg, hanem azt is, hogy kinek és miként lehet eladni (ami teljesen érthető). Ehhez viszont nem árt ha tiszta a műfaji besorolás. Nem jó ha valaki abban a hitben kezd olvasni valamit, hogy az kortárs fantasy nyomozós thriller lesz, aztán mégis 19. századi rémregényt kap álomszerű világgal. Én is dobtam már könyvet pár oldal után a szemétbe, amikor pár oldal után kiderült, hogy nem arról szól, amit feltételeztem róla (meg bűnrossz is volt, de ez más kérdés).

  6. Oké, Csikesz, egy ilyen kiadói szempont elég kézenfekvő érvnek tűnik.
    Érdekes egyébként, hogy az elmúlt két hétben több olyan reakció is volt, hogy egyre jobb részletek kerülnek ki. Nem tudom, összefügg-e ezzel, de valahogy úgy érzem, minden eddiginél szigorúbbak a lektori vélemények is. Súlyosabb, keményebb kifejezésekkel találkozunk. Talán olyasmiről lehet szó, hogy ha valaki elér egy bizonyos szintet, akkor az elvárás is magasabb vele szemben.

  7. Nos, most sem lett pozitív lektori, és mivel pár héttel ezelőtt ugyanezt megéltem, együtt érzek a reménykedő szerzőkkel, de az együttérzésen túl szeretnék megosztani egy olyan gondolatot is, ami nekem speciel sokat lendített a hangulatomon.

    Nemrég végighallgattam Brandon Sanderson fsf író előadásait, (érdemes rákeresni a youtube-on, mert roppant szórakoztató a pasi) ahol az egyik videóban elmeséli hány és milyen revíziót végez egy könyvvel.

    Összesen kb. nyolc körön megy át az írása, amiből talán harmadik, vagy negyedik kör az, amikor elküldi az Un. Alfa olvasóinak, (ezek, ha jól emlékszem, a szerkesztője, ügynöke, a felesége, és még pár hozzáértő ember.) Ők azok, aki fel szokták hívni a figyelmét a nagyobb hibákra, dramaturgiai törésekre, és hasonlókra, amiket Sanderson vagy megfogad, vagy nem, 🙂 mindenesetre a szükséges átírás után, valahol a 6-7 kör környékén jönnek csak nála a Béta olvasók, ami azonban már inkább finomításokat jelenti.

    Nyilván nem minden író működik így, de a módszeréről nekem két dolog jutott az eszembe. Az egyik, hogy egyrészt nálunk fordítva működnek a dolgok, vagyis előbb olvassák a könyvünket a béták, akik nyilvánvalóan nem látják át úgy az írásunk egészét, mint egy lektor, vagy egy szerkesztő, hanem sokszor csak érzések szintjén nyilvánulnak meg, a felszínt kapargatják, hiányzik a szakmai tudásuk. (Persze ezt nem is várhatjuk el tőlük. 🙂 )
    A másik, hogy ezt a pályázatot felfoghatjuk úgy is, mintha egy Brandon Sanderson féle Alfa olvasó kezébe nyomtuk volna a könyvet. Azaz a magam részéről én legalábbis jobban rálátok a hiányosságaimra, – mégha nem is értek mindenben egyet a lektorral.

  8. A kitett részletek alapján több történet is ígéretesnek tűnt. Sajnálom, hogy egyik sem kapott az első körben esélyt.
    Ennek ellenére úgy vélem, hogy ezekből a részletekből is van esélyes a Rakéta Projektre.

    Biztos nem lesz könnyű, de kitartást a további munkákhoz és a módosításokhoz, amiket a lektorok javasoltak.

    Gratulálok mindenkinek, mert Ti már így is nyertetek! 🙂

  9. @Csikesz
    Egy kis érdekesség, hátha vkit érdekel.
    “Muszály” is helyes, csak tulajdonnév formájában.
    Én is meglepődtem rajta, amikor először hallottam, hogy ez egy utcanév! 🙂

  10. Lobo, megnéztem a korábbi lektorikat és pályaműveket és nekem úgy tűnik már rögtön az elején magasra tették a mércét. Talán inkább a közepe táján volt egy-két kifejezetten dilettáns szöveg és most azokhoz képest tűnnek jobbnak a legutóbbiak. Anita munkája például, ami a legelső kikerülés volt, szerintem semmivel sem volt gyengébb mint az utolsó 1-2 kör merítése.

    @ Sylvia, szerintem ezt Lobo Marungának írtad 🙂 Vele ellentétben én nagyon is tudom hogy a muszály hosszú ú-val írandó, főleg tehenészeti szakmunkákban.

  11. @Csikesz
    Teljesen igazad van… 🙂
    (mentségemre szolgáljon, hogy a szemüvegem nélkül nehezen megy az olvasás… 🙂 Na jó, figyelmetlen is voltam!)

    És igen, szerintem is nagyon magas a mérce, és meglepő, hogy akik olvasták az egész történetet (és szintén kikerültek már ide), azt írják, hogy jó a történet.
    De nyilván a lektorok más szemszögből nézik, mint mi olvasók.

  12. Mi, mezei kommentelők csak egy nagyon kis szeletet látunk a művekből, és így csak nagyon előzetes, meglehetősen felületes ( és emiatt sokszor nem túl igazságos) benyomást szerezhetünk.
    Szigorúan matematikai alapon hozzávetőlegesen 0,055% ,amit mi látunk.
    ( abból indulok ki, hogy egy kitett részlet kb 20000 karakter, egy átlagos regény terjedelme mondjuk 360.000)
    Mintha egy 5 perces zeneműből 17másodperc alatt kellene véleményt formálni, vagy egy másfél órás filmet az első 5 perc alapján megítélni. Olyan, mintha egy festményt, a kétszer egy centiméteres sarkából kellene elemezni.
    Jobbára csak hangulatokat kapunk, amiből volt néhány igencsak ígéretes.

    Fel a fejjel mindenkinek!
    Nagy dolog a kikerülés, és lehet, hogy jelen pillanatban nehéz így tekinteni rá, de ez inkább valaminek a kezdete…

  13. Rákerestem, Sylvia, úgy tűnik, egyetlen ilyen utca van, mégpedig Izsákon. Találtam még egy Muszály nevű vendéglőt Kecskeméten. A vendéglőnél személynévről lehet szó, találtam is a facen 2 ilyen vezetéknevű embert. Az utcánál is ez lehet, de mást is el tudok képzelni. Kiderült ugyanis, hogy Püpökladány egyik külterületét is így hívják. Viszont sem a név, sem a terület elnevezésének eredetét nem találtam meg. Utóbbi esetében lehet egy régi, hagyományból megőrzött elírás is.
    Egyébként a muszáj német eredetű (muss sein kell lenni) ezért nem lehet ly. 🙂 🙂 🙂

  14. Elszámoltam az arányokat. 5,5%, de a lényeg ugyanaz:)

  15. Lehet, Csikesz, nem tudom, csak egy érzés volt.
    Ami a kikerült részletek színvonalát illeti, mások mondták, hogy egyre jobbak vannak, nem én. Szerintem végig vegyes a kép, és persze óriási gratuláció minden kiekrültnek, NB 232 pályázóból eddig 27!
    Ha lesz kis időm, majd elemzem a lektorikat, vagy megteszi más. Most már arról is lehetne statisztikát készíteni, mik a leggyakrabban említett hibák. Már ha van értelme ilyesminek.

  16. Lobo Marunga
    “Miből látszik, miből tudható, mit szeretne a szerző, és nem tök mindegy-e?”
    pl. a narráció ellentétes módon magyarázza azt, ami a párbeszédben történik, és a lektor háromszor visszaolvas, mert nem tudja értelmezni, ki mit érez a jelenetben.

    “Biztos, hogy baj, ha nem lehet eldönteni? Muszáj mindenképpen egyértelműen kategorizálni minden történetet? Vagy ennél többről van szó?”
    Ez nem kategorizálási gond. Ha nem érteni, hogy egy történet merre halad, miről szól, miért csinálják a szereplők azt, amit, akkor legegyszerűbb tisztázás azt visszakérdezni, hogy mi ez. Fantasy? Misztikus? Mert ellentétes módon lehet javítani.

  17. “szerintem a kiadó nem csak azt nézi, milyen színvonalú a szöveg, hanem azt is, hogy kinek és miként lehet eladni (ami teljesen érthető)”
    Nem, az első lektor csak az irodalmi részt nézi, és átenged eladatatlan műveket is, ha vannak. Csak a kiadóvezető hozhat gazdasági döntést.(Amúgy ő meg szívesen kísérletezik)

  18. Nick, köszönöm a kommentet. 🙂 Igazából a gyakorlott szerzők itthon is hat-hét kört futnak az írásukkal, csak persze ez ütemesen és gyorsan megy.
    Aki a kiadónk szerzője lesz, az a következő regénynél elmeséli az írói terveit, témaötletet, majd írás közben el tud jönni, ha szeretne, és egyeztet. Utána más írókkal átbeszélik. Majd megkapja a szerkesztői csapat, és ha gond van, vissza adjuk átdolgozásra,logikai javításra. Nyilván ilyen szintű munkát nem várunk el pályázat előtt, de később igen. 🙂

  19. A muszáj eredete német. A Muss Sein (lennie kell) jelentése torzult muszájra. Nem tudom, hogy a létező Mu7szály nevek honnan erednek, de a kényszert jelentő muszájt semmiképpen sem írhatjuk ly-al. Az ly-os szavak pár ezer évvel korábban kerültek a nyelvünkbe.

  20. Azon kívül, hogy melléütöttem, kifelejtettem valamit. A Muss sien ejtése nagyjából a következő musz-zájn. (Egybe kéne mondani, de az írásmód eléggé furcsa lenne, ezért írtam kötőjellel.) Így azt hiszem, már érthető, hogyan lett belőle a konyhában muszáj. A magyaron kívül nemcsak angol nyelv van ám! 🙂

  21. @Lobo
    Én is csak Izsákról tudok…
    Eredetét én sem ismerem, de érdekesnek találom.
    Jó tudni, amiket leírtatok hozzá Attilával. 🙂

  22. @Aranymosó
    Olyan előfordult már (nyilván ritka), hogy vkinek az eleje gyengére sikerült, de ahogy halad a történet a végére pedig összeáll egy egésszé, egy jó történetté?
    Ezt viszont nyilván a lektor már nem fogja látni.
    Sokat tanultam ebben a 3 hónapban, és vhogy úgy érzem, az eleje bizony nem lett tökéletes…

  23. Teringettét, Lobo! Nem olvastam végig, amit írtál, különben nem tudálékoskodtam volna egy ismétléssel. Bocsi!

  24. Köszönöm a lektori véleményt! Egyébként érdekesek a műfaji kategorizálások úgy általában. Egy tündérmese is a fantasy műfajába sorolható, nem kell varázsolni hozzá; ha viszont valaki varázsol, azt csodának hívják a tündéresében, és belefér egy misztikus történetbe is természetfelettiként, azzal a különbséggel, hogy isteni jelenségként könyvelik el és nem magyarázgatják. Persze a könyvek borítóján egyértelműen látszania kell a besorolásnak, mert pl. valaki szereti a misztikus történeteket, de nem olvas fantasy regényeket.
    Azonban ezek a skatulyába szorítások sok esetben nem egyértelműek. Nyilvánvaló sablonokat nehéz ráhúzni egy olyan műfajra, ami pont azért jött létre, hogy túlmutasson a megszokott dolgokon.

  25. Oké, értem, csak az irodalmi szint számít. Azt hittem a lektorikban azért rótták fel a műfaji bizonytalanságot, mert az is szempont volt…

  26. @Csikesz
    TUDTAM HOGY TÜNDE!

    @Agnes
    Ne hagyd abba az írást nagyon tehetséges vagy hidd el! Az én szavazatomat megkaptad a public starra

  27. A tündesége elég nyilvánvaló volt, én a hercegnőségét is láttam. 😀

  28. Köszönöm, Jason Dame, igazán kedves tőled. 🙂 Örülök, hogy egyeseknek sikerélményt nyújtott ez a lektori (megtudták, hogy igazuk volt). 😀

  29. Kedves Agnes! Elnézést, ez így rosszul hangzott, de én tényleg megörültem, hogy igazam volt.:D Viszont én is sok sikert kívánok neked a szavazáshoz. Nem ismerem a sztorit, de ha megfogadod a lektori tanácsokat, biztos, hogy szuper történet lesz belőle. 🙂

  30. Kedves Amoniel, én őszintém mondtam, nincs ezzel semmi gond. 🙂 Valóban hálás vagyok, hogy vannak, akiket megmozgatott a történetem eleje. 🙂

  31. Köszönöm a lektori véleményt! Az abban foglaltak hasznos támpontokat nyújtanak az átdolgozáshoz.

    Köszönöm azoknak, akik véleményükkel segítettek, és akik szurkoltak a regénynek. 🙂
    Zuzmó, természetesen szívesen átküldöm, nagyon örülnék a véleményednek! A regényt a valódi nevemmel küldtem be, megtalálsz a Fb-on, írj rám Messengeren, és átküldöm. 🙂

  32. @Jason – igen, ettől féltem…

  33. Attila, Lobo, ez a nyelvi rész nagyon érdekes volt, köszönöm 🙂

  34. Sylvia Anthony,
    igen, van olyan, hogy egy írás eleje gyengére siker. Ha az előszűrő nem tud dönteni, beleteker a szövegbe, és megnézi később.
    A szöveg eleje amúgy nagyon fontos, hiszen az olvasók is ezt látják először. Érdemes nagyon sokat csiszolni.

  35. Köszi, Aranymosó, minden világos. Tehát logika, koherencia, kohézió a kulcsszavak, és ez több szempontból megközelíthető, illetve problémás lehet. A magam részéről a sajátomat sokszor átgondoltam ilyen szempontból, de biztos, hogy még többször megteszem.

  36. Szerintem még mindig sokan keverik, milyen szempontok alapján megy a kiválasztás. Mi nem sablonokról beszélünk.
    Az első lektor irodalmi szempontokat néz, és ha egy zsánerkeveredés jól van megoldva, illeszkednek az elemek, fenntartja a figyelmet, akkor a lektort messzemenő módon nem izgatja, hogy milyen marketing kéne a könyv mellé. A lektorok egy külön ágazat nálunk, még fizikailag sincsenek egy helyen a marketingesekkel vagy a gazdasági részleggel, nem dolgoznak egy kiadói épületben, hanem országszerte távmunkában. A leketorok azt nézik, jó-e a könyv.

    Egy következő lépcsőfok, hogy ha jó a könyv, akkor mit lehet vele kezdeni, melyik könyvcsaládba illik.
    Ez már gazdasági döntés, a meccs a kiadóvezető és köztem zajlik, ahol, ha kell, tanácsot adnak marketingesek, vagy az angolszász ágon lévő kollégák. A könyvcsaládok határa nagyon tág, mert ezek elsősorban életkori beosztások.
    pl Arany pötty felnőtt nőknek szól, igényesebb nyelvvel, felnőtt problémákkal – van benne idehaza játszódó kortárs szépirodalom, történelmi, sci-fi, romantika…
    A Hard Selection felnőtt férfiaknak szól, van benne sci-fi, fantasy, misztikus, nyomozós thriller, maffiás…
    Ha meg egyszerre két könyvcsaládba is tartozhat a könyv, hát, Istenem, a kiadóvezető imád kísérletezni, és megjelenteti más borítóval mindkettőben. De olyan is van, hogy egyik könyvcsaládba sem tartozik, mire megjelenik Széles választék néven. Nekünk már arra is van kategóriánk, hogy nincs kategóriánk 😀

    Több magyar író úgy került be, hogy túlmutat a megszokott dolgokon.
    Nagyon helyes, újítsanak. 🙂
    Tudjátok, milyen izgalmas volt a Cirrus, vagy A végtelen térségek hallgatásának felbukkanása? 🙂 A Cirrusra hivatalból nemet adtam, mert abban a formájában még nem volt jó, majd írtam a főnöknek, figyu, ez a szerző kell. A végetlen térségeknél meg imádtunk azon sakkozni, mi a csodának lehet kategorizálni a boltok felé, de nem fért bele semmilyen címkébe, mire kitalált a kiadóvezető egy újat: intellektuális thriller.
    Ez egy kreatív ágazat, és mindenki, aki benne dolgozik, maga is az – és imádja, ha a másik is az.

    Viszont, ha maga az alap nem jó, és ütik egymást az elemek, akkor az szétveri a dramaturgiai ívet is.
    (Szintén író vagyok, és pontosan tudom, mi az, amikor történettípusok kereszteződnek. Három évig próbáltaim intuitív módon megoldani egy ilyen gondot. Majd rájöttem, hogy hülye vagyok, a másik szakmám a viselkedéselemző. Úgyhogy pszichós eszköztárral elemeztem a döntési folyamatot. Nyilván ez túl analitikus módszer, de hátha hasznos valakinek.)

    Ami meg a kommunikációt illeti, igen, az Aranymosás körül túl vannak hangsúlyozva a különböző témák, korcsoportok, zsánerek.
    Nem azért, mert kis dobozok vannak a fejünkben, hanem mert a kreatív írás kapcsán edukációt végzünk. Ha elválasztva magyarázunk, akkor könnyebben megérti az író, hogy mi a probléma a saját regényél, mesekönyvénél, és nem egy fekete lyukat érzékel, egy kommunikációs csendet. Az országban a mi kiadónk az egyetlen a populáris irodalomban, ami ilyen széleskörű oktatói munkát végez.

  37. Vajon hány zsáneríró él a 15 milliós magyar anyanyelvű közösségben? 232-en, akik jelentkeztük, eddig biztosan nem növeltük a számukat. Vagy az igaziak máshol írnak, máshol próbálkoznak? Vajon más kiadók szívják el a mosás elől a tehetségeket? Eddig az egy mesén kívül, amit karakterszám alapján akár gyökeresen át lehet íratni, egy olyan kézirat sem volt, amire azt mondta a szerkesztő, hogy egy hónap munkával kiadhatóvá lehetne „kalapálni”. Köztük az enyém sem persze. Szomorú.
    Ahogy időnként a kommentelő társaink érzéketlensége is. Gondoljunk arra, nekünk hogy esne egy megjegyzés. A negatív lektori napja gyászos. Még a következő hét is. Kíméljük egymást!

  38. Agnes Epstein, sajnálom, hogy lelőttük az egyik horog titkát. A lektor nem olvassa a kommenteket, így nem tudhatta, hogy épp tippelgetnek, tünde vagy sem a szereplő 😀

  39. Szonyko, még a küldözgetéssel esetleg érdemes megvárni a Rakétát 🙂

  40. Lobo, egyszerre írtunk 🙂 Közben leírtam bővebben is a dolgokat 🙂

  41. Katherine Poll, mi hosszú távra keresünk írókat. Nem az a cél, hogy féléves munkával megerőszakoljunk kéziratokat, hanem hogy az országos kiadásokra felkészült írókkal foglalkozzunk, akiket el lehet indítani a pályán. Nagyon sok kiadó van, sok lehetőség, ez pusztán az egyik 🙂

  42. Sajnálom, hogy nem lett pozitív lektori ebben a körben sem, de semmiképpen ne keseredjetek el. Az Aranymosásból született könyvek közül két nagy kedvencem, az Illangók és az Éhes felhő a napot is negatív lektorit kapott első körben, aztán mostanra mégis ott van mindkettő a polcomon, és nagyon szerettem olvasni őket, újraolvasást is tervezek. Utóbbinál össze is vetettem az első fejezetet a pályázat során kikerült részlettel, és nagyon át lett dolgozva, nem is ugyanonnan indult, de megérte türelmesnek lenni vele. Ráadásul visszatérő pályázók vagytok, akiket már többször előszűrtek, egyértelmű, hogy jó úton jártok, kitartást! 🙂

  43. Hűha! Mi itten egy viselkedéselemző íróval levelezgetünk! Jó lesz vigyázni, mert rosszabb esetben tanulmány, jobb esetben regénykarakter lesz belőlünk… 😉

  44. @Lobo
    Járhat az ember rosszabbul is. 😀 😀
    https://i.pinimg.com/564x/f6/b9/21/f6b9217b37efc78e365bffc9101bbab6.jpg

  45. @Katherinne Poll
    Szerintem még a pozitív lektorit kapott könyv sem készül el egy hónap munkával. Fentebb emlegettem Brandon Sandersont, aki már kábé 30-40 könyvön van túl, idehaza, magyarul is kiadtak vagy tízet a munkáiból, és még ő is legalább fél éven át csiszolgatja egy-egy művét, sőt, néha az első verzió elkészülte után olyan is előfordul, hogy egy év is eltelik, mire végleg elkészül.

  46. @Katherine Poll
    Bocs a dupla N-ért a nevedben az előző hsz-ban.

  47. Tudtok arról, hogy volt-e már pozitív lektori? Amennyiben volt, milyen zsánerre?

  48. Szerintem sokkal jobb módja a pályázásnak, ha az író elküldi a művet, és várja a kudarcot, vagy számít rá. Ha kudarc éri, nem fog meglepődni, nem fogja lesúlytani, mert számított rá. Ha sikerül, persze örülhet. Azért is érdemes a kudarcra felkészülni ilyen formában, mert nem fog úgy érni, mintha alapból úgy indulsz neki, hogy sikerülni fog. Ha sikerül, alapnak veszed, ha nem, hónapokig görcsölsz rajta. Ezzel a hozzáállással rengeteg baj van, borzalmas, ahogy leépíti az önbizalmat, tapasztaltam már.
    Én ezért gondolkodom fordítva. Tervezek én is pályázni az Aranymosáson, csak évek múlva, ezekkel a fenti, sokak szerint pesszimista gondolatokkal fogom elküldeni a művemet. Lepacsizok a kudarccal már az elején, és később meglátjuk, fogunk-e még találkozni.
    A történetemtől pedig ez időre el fogok távolodni, amennyire csak lehet, nem egy kincsként fogok rá tekinteni, mert csak egy történet a több millió, akár milliárd közül, az teljesen mindegy, hogy nekem ez az Egy és Egyetlen.
    Hidd el, a kiadó is így fog tekinteni rá. Csak egy történet a sok közül, ha nem jó, haladnak tovább a következőre. Ezért ha a tied az a “nem jó”, te se torpanj meg, érd el, hogy az ő szemükben egyszer a Te történeted legyen az Egy, amit kerestek. Szóval tegyél meg mindent és egy pillanatra se gondold, hogy elérted a határaidat, nem tudsz már hova fejlődni.
    Azt is érdemes elfogadni, hogy nagyon sokszor kudarc fog érni, elutasítanak, nem leszel elég jó. Ez egy próba, ha rögtön sikerülne minden, mi lenne a kihívás, akkor kik lennének a kiválasztottak? Fontos, hogy ők NEM szerencséből vannak ott ahol, hanem azért, mert küzdöttek érte. Nem azért bizonyultak elég jónak, mert zsenik, mert szerencsések, hanem azért mert gyakoroltak, nagyon sokat, el sem tudod képzelni, mennyit. A sikerük ne tántorítson el, inkább egy iránytű legyen, gondolj erre: ha nekik sikerült, nekem is sikerülhet.
    Persze, hogy sikerülhet. Persze, hogy valóra válhat az álmod, de csak akkor ha küzdesz érte.
    Ezért ne háborogjatok azon, hogy más milyen szerencsés, miközben ti szerencsétlenek vagytok. Mintha csak máson múlna, hogy eléritek-e a célotokat. Rajtatok múlik, hogy mit tennétek meg érte, akár mit áldoznátok fel.
    Mellesleg fizikailag lehetetlen, hogy mindenki elérje a célját, mindenki bekerüljön, mindenkit kiadjanak. Kiválasztják a legjobbakat és azok közül a legeslegjobbakat. Nem minden kiadónál jelenti ugyanazt a “legjobb”, de mindenhol megkövetelnek egy szintet, ami mindenhova alap. Ha itt kiválasztanak, de mégsem kerültök be, esélyetek lehet máshol, vagy ugyanitt jövőre vagy évek múlva.
    De ne feledjétek, nem választanak ki mindenkit. Lehet soha a büdös életben nem fognak kiválasztani, lehet sosem leszel elég jó. Ha ennek ellenére küzdesz a célodért, az bátorságra vall. Hisz tudod, hogy érhet kudarc, de mégis megteszel mindent, hogy elkerüld.
    Sok dologról gondolkodunk rosszul, például magáról a fantáziáról és a képességeinkről is, a helytelen gondolkodás szép kis kiégést eredményezhet.
    Azt mondom, a fantáziát ne úgy kezeld, mint egy csodát, amit te alkottál, ami csak is rajtad múlik. A fantáziádra tekints úgy, mint egy élőlényre, akivel szimbiózisban élsz és együtt alkottok. Ezért ha el is buksz, nem csak rajtad múlik, nem csak neked kell cipelned annak terhét. A kudarc után elrendezed a dolgokat kettőtök között és felálltok, haladtok tovább.

  49. Pocok, volt, az elején egy mese pozi lektorit kapott.

  50. Sajnálom, hogy mások sem jártak sikerrel, kitartást mindenkinek! Ugyan kiesett a regényen, a Rések, s talán elkeseredettnek kéne lennem, de mégis pozitívan éltem meg a rám eső hetet. Úgy gondolom, józanul mértem fel a regényem helyzetét a mezőnyben, így nem ért végzetes csalódás, sőt inkább pozitív érzéseim vannak. Nem gondoltam, hogy ennyi szavazatot összekalapolok, és nagyon hálás vagyok a hozzászólásokért, és a szemléletformáló értekezésekért a részlet és a lektorik után (hú, mennyi “és”, bocsi). Köszönöm mindenkinek az idejét és a figyelmét, valamint Aranymosónak a türelmes és részletes válaszokat, így lassan fel tudom mérni, hol is az a bizonyos léc…

  51. Az Isten könnycseppjében megfürödni-t annyira sajnálom 🙁 Gyönyörűen letisztult szöveg, igazi spirituális utazás, finoman rajzolt fejlődésregény. Szonykó, ne keseredj el, még van esély a Rakéta Projektre! 😉

  52. @Dora Vikatha, a pályázat lezárulta után szívesen elolvasom a Réseket, ha szeretnéd. Sok krimit és thrillert olvasok, hátha tudok segíteni. A facebookon ugyanezen a néven megtalálsz, de szívesen adok email címet is. 🙂

    Minden kiesőnek kitartás! Tudom, hogy most milyen rossz, de pár nap, és sokkal jobb lesz. A lényeg, hogy nem szabad feladni!

  53. Kedves @Aranymosó!

    Ha májusban véget ér a pályázat, akkor már csak pár részlet fog kikerülni? Meg szabad kérdezni, hogy pontosan mennyi? 🙂

  54. Kedves Mimi,

    Erre a kérdésre már érkezett válasz az előző lektori alá. Alább bemásolom Neked:

    Aranymosó / 2019. május 8. szerda
    Kedves Kati,
    nagy öröm, hogy ilyen lelkesen drukkolsz valamelyik írónak. A pontos számot nem szeretném megadni, hogy az utolsónak kikerülő író is megkapja azt a lehetőséget, hogy a szövegével foglalkozzanak.
    Mint a jó regényekben, meglepetésszerűen jön majd a drámai fordulat, és kikerül a pályázat ezen szakaszát lezáró cikk.

  55. Kedves Gorzó János!

    Köszönöm szépen! 🙂