Első mese – A nagy találkozás Nózi mozdulatlanul lapult az Illaberek tisztásán egy bokorban, és onnan kémlelte a tájat. Semmi sem kerülhette el a figyelmét. Időről időre mélyen a levegőbe szippantott, és becsukta a szemét, hogy jobban koncentrálhasson. A legerősebben Lilla jelenlétét érezte, aki nem messze tőle kissé elveszetten álldogált a gombvirágokkal tarkított gyepen, pórázzal…
Prológus 912. december hónapjának közepére járt, kint pedig már órák óta sötétség honolt. A hold halvány sarlóként ragyogott az égen, melyet az egyre sűrűsödő köd néhol eltakart szemlélője elől. Csípős hideg szél fújt, mely most, hogy elfogyott a rosszabb napokra szánt élelmünk is, egyre inkább megviselte szervezetem. Napok óta félig megfőtt kását ettünk, de mára…
Előhang Megint a Szőke Hajú Lányról álmodtam. Álmomban egy kávézó teraszán üldögélt, egy olyan helyen, ami valójában nem is létezik, pusztán a képzeletemben. Miután felébredtem, furcsamód mindenre vissza tudtam emlékezni, pedig ez nem jellemző. A Szőke Hajú Lány nevetésére; arra, ahogyan a nyári szellő belekap, majd megfésüli a haját; arra, amint épp keresztbe teszi a…
„Komolyan mondom, nem is akármilyen élvezet lenne több különböző világot látni – vettem át a szót. – Egy ilyen utazás, persze csak képzeletben, olykor annyira elszórakoztat; mi lenne, ha egyszer valóban megtennénk?” (Bernard le Bovier de Fontenelle, ötös személyszámú) 0. A környék csöndes volt, nem hallatszott más, csak az enyhe szellő susogása, és néha egy-egy…
Egy történetet szeretnék elmesélni. Első lélegzetvételünk óta mindannyian írjuk ezt a történetet, és minden ember halálával emlékek serege merül feledésbe, mintha egy végtelen hosszú könyv egyetlen lobbanással eltűnne… Ha ismernénk ezeket a történeteket, az élet ezer igaz meséjét, ha láthatnánk az apró mozzanatokat, amelyek pillanatok alatt sorsokat alakítanak át, talán nem követnénk el újra és…
I. Utólagosság 1 Miközben azon gondolkodtam, hogy miért állt évek óta folyamatos újjáépítés alatt Csepelnek az a része, ahol a kórház állt, és belebámultam azokba a gödrökbe, amiket ma ástak ki a tegnapelőtt betemetett árkok helyén, ugyanarra a belátásra jutottam, amire az utóbbi két évben minden áldott nap. Nem az volt a bajom, hogy előrefelé…
Jarred 2066. május A házaspár egy napsütéses szombatot választott arra, hogy megtudja a jövőt. – Vállfa szorult a szádba? – kérdezte Jarred a feleségét csintalanul. Ráérősen ballagtak a sétányon. Alice elnevette magát, majd férje mellkasára csapott. – Jaj, persze! – A nő megborzolta Jarred sörte haját. – Muszáj beszólnod, mi? Baj, hogy boldog vagyok? Végre…
Meggyes Meggyes Csaba a sokadik kört futotta már. Bárhová fordult, mindenütt csak ártatlan tekintetekkel találkozott, melyek tulajdonosai mind egyemberként állították, hogy fogalmuk sincs semmiről. Így aztán egy idő után feladta a teljesen értelmetlennek tűnő információszerzési próbálkozásokat, és bevetette az egyetlen hatásos módszert. Az egyetlent, amitől a főnöke általában falra mászott. Viszont ha kell, ő most…
Az első, amire eszmélt, a föld és a fű illata volt. Fanyar, élő, erőtől duzzadó zöldillat. Aztán megérezte a vér ízét a szájában. „ Nahát… Élek…” – futott át a fején, és ijedten gondolt arra, hogy talán jobban járt volna, ha meghal… Valami rémlett, hogy nagyon kevés esélyt adott magának a robbanás pillanatában. „Vajon…
KOBOLDOK KINCSE „A Rossz nem más, mint a Fény hiánya” (Kabbala) Az április eleji nap még igazán fel sem ocsúdott, én már a Csöpögő-völgy csurgóiban lubickoltam. Így róttam le hálámat a „Sötét- horgos, Világos-horgos” felé, amiért történetük nyomán, mint a tavaszi nap pislákoló fénye, életre kelt bennem ez a mese itt Vékény fölött, a…
Képzeljétek el gyerekek, volt idő, mikor a mesehősök köztünk jártak.Volt idő, mikor mumusok éltek az ágyak alatt, beszélni tudó állatok vettek körül minket és őshüllők járták a dzsungeleket. Abban az időben sárkányok szántották végig az eget és maskarás hősök jártak az éjszakában. Abban az időben minden iskola igazgatója varázsló volt, a gyerekeket szellemek és vámpírok…
Előszó Fontossági sorrend „Egyetlen élőlényt sem hord már hátán a föld, s ez a szegény hold hiába gyújtja meg mécsesét” (Csehov: Sirály) *** (2002. január) Mary – Nagyon ügyes vagy, Mary! – mondja nekem anyu, amikor lejövök a színpadról. Az angyaljelmezemben állok, magabiztosan, egyenes háttal. Az előadás biztos sikerét tudván arcomra kiül egy hatalmas…
Előszó helyett Mit mesél a csendes alkony? Mit titkol a holdas éj? Merre jár az éji vándor? Csillag fénye meddig ér? Kinek zeng a zúgó erdő? Kire vár a tarka rét? Kinek szíve csupa derű. Kinek szeme csupa fény. A szerző *** PÖTTÖM VIDÁM VIZEKEN…
Prológus A jövőt írták. Legalábbis a 70 türannisz így gondolta. A világ élte furcsa és egyben megszokott életét, ahogyan a város is. Lüktetése szétterjedt, elhitetve egy pillanatra az örökkévalóság ígéretét. Pedig minden múlandó. A perc, a pillanat épp úgy, mint az épületek. Az égbe törnek, hirdetnek egyszer volt álmokat, melyeket emberek szórtak szét közöttük. A…
A nagy hír Ez a hét is teljesen átlagosan indult. Hétfővel. Az őszi nap langyosan sütött a magas bérházak között, amikor kiléptem a gimiből. Megálltam egy pillanatra, majd a metró felé vettem az irányt. Ezen az álmos, nyugodt kora délutánon egy autó sem jött a keskeny, egyirányú utcában. A belvároshoz képest csend volt, csak a…